DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Öt évvel ezelőtt folytattuk le itt az Országgyűlésben a vitát a 2003. évi CXXX. törvényről. Többen itt vagyunk, akik részt vettünk a vitában. Hankó Faragó Miklós képviselőtársunk volt a kormány képviseletében az expozétartó, és a vitában részt vevők közül is vagyunk itt legalább ketten.
Ezt csak azért említem meg, mert - átnézve az akkori jegyzőkönyveket - egységen támogatta minden frakció azt a törvényjavaslatot, ami mögött nyilvánvalóan az a felismerés húzódott meg, nem egyszerűen csak az, hogy mint leendő európai uniós tagoknak be kell építeni a jogrendszerünkbe az Unió kötelező szabályait, hanem az a felismerés is meghúzódott - és ennek többen hangot adtak -, hogy a nemzetközivé váló bűnözéssel szemben csakis nagyon szoros nemzetközi együttműködésben lehet hatékonyan fellépni.
Szóba került az akkori vitában az is, aminek bizonyos utózöngéit most is tapasztalni lehet, hogy a nemzetközi bűnügyi együttműködésben nagyon érzékeny adatok keringenek a hatóságok között, és megállapítottuk, hogy a törvényjavaslat összhangban van az egyébként rendkívül kemény szabályokat tartalmazó magyar adatvédelmi törvénnyel, és összhangban van azzal is, hogy kellő szabadságot ad a magyar hatóságoknak, hogy a magyar érdekeket és a magyar szabályokat az együttműködés kapcsán érvényesítsék.
Az a felismerés is meghúzódott az általános támogatás mögött, hogy valószínűleg nem ez volt - mondták akkor a vitában többen - az utolsó javaslat, amit az Országgyűlésnek tárgyalnia kell a nemzetközi bűnügyi együttműködés terén, hiszen tisztában voltunk vele, hogy az a folyamat, aminek egyik állomása volt ez a törvényjavaslat, az Európai Unióban folytatódni fog, és nyilvánvalóan az azóta eltelt években ezt a folyamatot folyamatosan érzékeltük. Ennek következtében kellett 2003 óta többször is módosítani ezt a 2003-ban elfogadott törvényt: 2005-ben és 2007-ben. Legjobb tudomásom szerint ugyancsak a Ház egyetértésével módosítottuk, mert az a folyamat, ami azt célozta meg, hogy még szorosabb legyen az európai uniós tagállamok között az együttműködés bűnügyi téren, hogy ez a bizonyos, sokat emlegetett szabadság, biztonság és a jog egységes tere létrejöjjön, további lépéseket kell tenni.
Tulajdonképpen azt hiszem, nem többről és nem kevesebbről van szó ennek a törvénynek a beterjesztése kapcsán sem, mint hogy ez a folyamat folytatódott, folytatódik. Most egy olyan területre terjed ki ez a bűnügyi együttműködés, amely korábban nem szerepelt az együttműködés tárgyai között, és döntően a vagyonelkobzást elrendelő uniós határozat végrehajtására vonatkozik.
Úgy gondolom, ez egy lényeges momentuma az együttműködésnek és ennek következtében a beterjesztett törvényjavaslatnak, hogy közösen próbálják a bűnüldöző és igazságügyi szervek támadni a bűnözés során szerzett anyagi hasznot, arról pedig mindnyájan tudunk, mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy ez egy nagyon lényeges pontja az eredményes bűnüldözésnek, bűnmegelőzésnek, hogy a bűnözésből szerzett vagyont gyorsan és hatásosan el lehessen vonni.
Többek között ezt segíti elő a beterjesztett törvényjavaslat, ami bennünket, magyarokat annyiban érint, hogy tudjuk, hogy éves szinten százmilliárd forint körül kering a bűnözéssel okozott vagyoni hátrány, és ennek a megtérülése néhány tíznél kevesebb százalékot mutat. Ha tehát a nemzetközi bűnügyi együttműködésben e téren előre tudunk lépni, azt hiszem, ez közvetlenül is szolgálja a magyar érdekeket és a magyar bűnüldözés hatékonyságát is.
Végezetül arról a vitáról, ami itt kialakult az adatvédelmi biztos úr véleménye vagy véleménye elmaradása kapcsán, szeretném azt is mondani, hogy most már a megválasztott adatvédelmi biztos úr generális minősítést adott a törvényről, nevezetesen annyit írt, hogy nem lát alkotmányossági aggályt a beterjesztett törvényjavaslatban. A vitatott két részletkérdésben pedig megítélésem szerint nagyon egyértelmű és világos szakmai véleményt hallottunk az expozéban is, aminek az a lényege, hogy azokat az adatokat, amelyeket az adatvédelmi biztos úr olyannak minősített, hogy a magyar hatóságok nem továbbíthatnak a magyar törvényi szabályozás szerint, e szerint a törvényjavaslat és a kerethatározat szerint nem is kell.
Tehát ebben az értelemben azt kell mondanom, hogy mindazok, akik ennek a problémának, az egész ügynek a kelleténél nagyobb hangsúlyt adnak, tulajdonképpen nyitott kapukat próbálnak kinyitni. (Dr. Avarkeszi Dezső: Döngetnek.) Nem jutott eszembe az a szó, hogy döngetnek.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Országgyűlés! Úgy hiszem, hogy semmifajta érdekünk nem szól mellette, hogy abból a folyamatból kiszálljunk, amiről az előbb beszéltem. Nemcsak uniós tagságunkból eredő kötelezettség, hanem eminens magyar érdek, hogy ezt a törvényjavaslatot a jelenlegi formájában az Országgyűlés elfogadja. Ezt javaslom az Országgyűlésnek, tisztelettel.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
