ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Érdemes talán azzal kezdenünk, amit képviselő úr a vége felé említett, hogy ez a pénz, ez a forrás valóban az ország forrása, ez nem a kormányzat forrása, ezt nem osztogathatja a kormányzat kénye-kedve szerint, egyedi döntések alapján vagy akár aszerint, hogy melyik az a pályázat, amelyiknek megfelelő pártfogója akad a parlamentben, aki szót emel érte akár itt a parlamenti patkóban is.
Az uniós támogatások elosztásánál az volt a cél, és ebben egyetértettünk közösen itt a parlamentben, hogy olyan rendszert építsünk ki, amelyik politikai befolyástól, napi politikai érdekektől mentes, amelyik garantálja azt, hogy szakmai szempontok alapján kerüljön sor ezeknek a forrásoknak a szétosztására. Érdemes arról beszélni, és ebből a szempontból mindenképpen fontosnak és támogatandónak tartom képviselő úr hozzászólását, hogy azt mutatja a pályázat tapasztalata, hogy helyes döntést hozott a kormányzat, és helyes döntést hoztak a regionális fejlesztési tanácsok, amikor az oktatásfejlesztést a közoktatásban, az intézmények fejlesztését az egyik központi céljává tették az uniós fejlesztési programoknak, a regionális fejlesztési programoknak.
Érdemes talán elmondani azt, hogy az uniós pályázatok esetében a fő irányokat, a fő célokat a nemzeti fejlesztési tervben a kormányzat javaslatára terjesztette föl az ország, ha tetszik, a kormányzat volt az, amelyik döntött arról, hogy milyen területeken kerüljön sor ilyen típusú fejlesztésre. A pályázatok feltételeit, a pályázatok szabályait az iskolafejlesztés esetében a regionális fejlesztési tanácsok alakították ki, ők voltak azok, akik az akciótervekben és a pályázati kiírások jóváhagyásánál ezeket a pályázatokat meghirdették, az én tapasztalatom szerint nagy felelősséggel és nagy szakmai hozzáértéssel.
Ami a pályázatelbírálás rendszerét illeti, nagyon nehéz olyan pályázati elbírálási rendszert találni, amelyik minden pályázót megnyugtat és kielégít, hiszen érthető módon, akik egy pályázaton bármilyen eljárási rendszerben nem nyernek egy amúgy jogos vagy jogosnak gondolt igénnyel, ők kifogásolják az elbírálás rendszerét. Azonban az a tapasztalat, hogy az összes pályázó 80 százaléka, tehát öt pályázóból négy elérte a szakmai minimális pontszámot, elérte azt a szükséges pontszámot, ami ahhoz kellett, hogy érdemben a pályázat elbírálásában részt vehessen.
Nyilván a konkrét ügyben nem tudok és nem is kívánok nyilatkozni, azt gondolom, hogy a pályázatelbírálás megvitatásának konkrétan nincs a parlamentben helye. Általánosságban azonban azt tudom elmondani, hogy a pályázatok elbírálása során többfajta szakértő működött együtt, olyan szakértők, akik az oktatási megfelelést mérték, akik az esélyegyenlőségi szempontokat vizsgálták, akik azt vizsgálták, hogy milyen módon valósul meg a beruházás, vagy éppen azt, hogy hosszú távon is fenntartható-e az adott intézmény, magyarán, lesz-e hozzá gyerek a következő években. Mint minden pályázatnál, itt is előfordult az, hogy a pályázók nem pontos adatokat szolgáltattak, adott esetben például olyan intézmény kért nyílászárócserére vagy éppen akadálymentesítésre pályázati pénzt, aki néhány évvel korábban hasonló célra már nyert központi pályázati forrásokat; még egyszer mondom, általában beszélek, nem a konkrét ügy ismeretében.
Ami azonban a pályázati rendszer egyszerűsítését és a pályázati rendszerrel kapcsolatos kérdéseket illeti, azt gondolom, úgy látom, hogy annak a kritikának van tere, van értelme és van helye, amelyik azt mondja, hogy ez a rendszer néha túlbürokratizált, néha túl bonyolult. Azonban azért nagyon nehéz ebben jó, hasznos döntéseket hozni, mert egyik oldalról a pályázati rendszerben nyilván mindannyian arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb információ birtokában a lehető legjobb döntések születhessenek, hiszen képviselő úr is azt mondja, hogy kevés adat alapján, rossz adatok alapján döntöttek ezek a szervezetek, más oldalról pedig egyszerűsíteni szeretnénk a pályázatot. E között a kettő között kell megfelelő egyensúlyt találni.
Ami a regionális fejlesztési tanácsok szerepét illeti, én ebben egyetértek képviselő úrral, a regionális fejlesztési tanácsoknak valóban nagyobb, érdemibb szerepet kell kapniuk adott esetben az oktatással kapcsolatos pályázatok elbírálásában is. Én magam is tárgyaltam az elmúlt időszakban a regionális fejlesztési tanácsok elnökeivel, és azt gondolom, úgy vélem, hogy lesznek olyan megoldások, amelyekben a regionális fejlesztési tanácsok erősebb szerepet játszanak majd az oktatási pályázatok elbírálásában is.
Végül, képviselő úr, még egyszer azt szeretném leszögezni, hogy a pályázat módszereiről, a pályázatok kiírásáról van helye vitának a döntés előtt, a pályázat előtt. Akkor, amikor már megszületett egy döntés, akkor nem helyes utólag vitatni a versenyszabályokat, aki ebben a versenyben elindult, az ezekkel a szabályokkal indult el. Én azt gondolom, hogy nem lenne helyes azt a látszatot kelteni, hogy akik joggal elnyerték ezeket a forrásokat Magyarország legnagyobb oktatásfejlesztési pályázatában, azok nem azok voltak, akik ebben adott versenyszabályok mellett a legjobb teljesítményt nyújtották.
Köszönöm szépen, elnök úr.
(9.30)
