DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokat hallunk arról, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv keretében sok ezer milliárd forint jut a fejlesztésekre. Korábban esett már szó az iskolafelújítási pályázatokról itt a Házban. Hoffmann Rózsa képviselő asszony beszélt az egyházi iskolák hátrányos megkülönböztetéséről, de sok kritika éri a pályáztatást nemcsak az Állami Számvevőszék, nemcsak az ellenzék, de a pályázók részéről is.
(9.20)
Ez utóbbiak szava nehezen jut el a döntéshozókig, ezért vállaltam, hogy nevükben most itt megszólalok. A hozzám eljutott panaszok általában úgy szólnak, hogy nagy a bürokrácia, kiszolgáltatottak a pályázók, a pályázatok bírálata nem átlátható, nem tükrözi a valóságot. Szeretném egy példával illusztrálni ezeket a kifogásokat.
Körzetemben a Magyar Műhely Alapítvány a nyugat-dunántúli operatív program közoktatási infrastruktúra és szolgáltatások fejlesztése témában nyújtott be pályázatot. A pályázatot elutasították, mert nem érte el a minimális pontszámot. A pályázó és én magam is megdöbbenve olvastuk az értékelést. Felmerült a gyanú, hogy nem is olvasták el a pályázatot a pontozók, ugyanis a biomasszával fűtő, erre népfőiskolai programot építő, a győri egyetemmel együttműködő, évente megyei környezetvédelmi versenyt rendező, ökoiskola címmel rendelkező intézmény a környezettudatosság, a környezetvédelmi-műszaki szempontokra a megszerezhető 18 pontból 5 pontot kapott. Az alapítvány terveiben és a pályázatában is szerepel az akadálymentesség, mégis az 5 pontból nulla pontot kapott. Említhetném a fenntarthatóság, esélyegyenlőség és más szempontokat is, amelyeknél nem tükrözi a pályázat tartalmát annak értékelése.
A pályázó pedig tehetetlen. Egyetlen eszköze marad, panasszal él, és ezt meg is tették, mert a terjedelmes pályázati dokumentációban, a tervekben, a pedagógiai programokban minden szerepelt, és nem értik, hogy miért nem értékelték. A regionális fejlesztési tanács - az előírásoknak megfelelően - a pontszámot nézte, nem vette figyelembe, hogy mi is szerepel tartalmilag a pályázatban.
Tanulságos az is, ahogy a történet folytatódik. A pályázók nagy száma és a sokszoros támogatási igény miatt a keretet 3 milliárd forinttal kiegészítették. Gondolhatta a pályázó, hogy itt az újabb esély, és több pályázó is gondolhatta ezt. Erről azonban nincs szó, mert a pályázati felhívás szerint csak az vehet részt benne - az új pályáztatásban -, aki elérte a minimális pontszámot, ráadásul a korábbi, változatlan pályázatot nyújthatja be. Magyarul: ez így nem új pályázat, csak keretbővítés.
Ez az alapítvány például nem is kapott eddig választ a panaszára, így egyre kevesebb az esélye arra, hogy felülvizsgálják a pontjait. Így lehet életidegenné tenni egy pályázatot. Így döntenek száz kilométerekről, papírból a majd egy évtizede működő, esélyegyenlőséget szolgáló térségi általános iskola, középiskola, népfőiskola együttese fejlesztéséről, és így döntenek majd a panaszról Budapesten is.
Ez a pályáztatás így biztosan nem folytatható. Egyetértek Balogh József kormánypárti képviselőtársammal, aki a fejlesztési tanács elnökeként a következőt nyilatkozta: a tapasztalataink szerint az eddigi technikai jellegű pontozás nem teljesen felel meg a területpolitikai elveknek. Ez egy kormánypárti képviselőtől egy finoman megfogalmazott kritika, amelynek viszont kellene hogy súlya legyen. Én ezt a kritikát azzal is kiegészíteném, hogy ez a pályáztatási rendszer, módszer, amely abszolút technikai, és tartalmilag az elbírálást végső soron perfektuáló tanács részéről csak a pontszámot nézi, ez nem felelhet meg a szakmai elveknek sem.
Azt bizonyára államtitkár úr is tudja, és a kormány is tudja, hogy nem egyedi esetről van szó, ezt az egyedi esetet csak példának hoztam fel. A nyilvánosság előtt nem szívesen nyilatkoznak a pályázók, de azért a sajtóból is ismert számos eset, és nem tudom, hogy hogyan, de hozzám sokan fordulnak, számos panasz eljut. Meg kellene hallgatni a pályázókat, az önkormányzatokat, a civileket, az egyházakat, a vállalkozókat, és meg kellene fogadni a tanácsaikat.
A nemzeti fejlesztési terv pénze nem a kormányé, nem a tanácsoké, hanem a nemzeté, mint a neve is mutatja. Ezzel a felelősséggel kellene annak elosztásáról gondoskodni. Minél előbb felül kell vizsgálni a pályáztatások rendjét véleményem szerint, esélyt kell, nagyobb esélyt, egyenlő esélyt kell adni a pályázóknak, hogy minden arra érdemes hozzájuthasson a szükséges fejlesztésekhez. Nem egy technikai jellegű pontozás kellene, amely kétségkívül az elmélet szerint figyelembe veszi a tartalmat, de óriási tévedéseket eredményez a pontozás végén, és ahogy a példám is mutatja, nem felel meg sokszor ez a pontozás a realitásnak, a pályázat tartalmának. Jó lenne, hogyha a területi tanács, amelyik elbírálja ezeket a pályázatokat, tartalmilag is megvizsgálná például ezeket az egyszer már szakmailag lepontozott pályázatokat.
Köszönöm türelmüket. Köszönöm szépen.
