DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Hírlap múlt hétfői számában Bayer Zsoltnak ismét nem sikerült mást adnia, csak mi lényege: leszögezte, hogy a világon végigsöprő pénzügyi válság a brooklyni zsidók műve.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Házszabály értelmében napirend előtt országos jelentőségű és rendkívüli ügyben lehet felszólalni. Az említett napilap olvasottsága okán ma már semmiképp sem lehet országos ügynek tekinteni, ami ott megjelenik, abban pedig, hogy Bayer Zsolt ordenáré módon zsidózik, sajnos már rég nincs semmi rendkívüli. Önmagában ezért tehát nem kértem volna szót.
Igaz, sokan tartjuk úgy, hogy vezető ellenzéki politikusok talán kevésbé tüntetően is ápolhatnák a baráti viszonyt azzal a szerzővel, akinek publikációit Maróthy Károly, Hubay Kálmán és Milotai István is csak viszolyogva vállalta volna magára, de ez sem igen ér meg egy napirend előtti felszólalást.
Ami igazán aggasztó, tisztelt Ház, az ennek a mentalitásnak a terjedése. Nem önmagában az antiszemita kirohanásokra gondolok, hanem a bűnbakképzésre, az összeesküvés-elméletek gyártására. Arra, hogy mind gyakrabban tűnik fel a közbeszédben az a végletekig leegyszerűsítő motívum, amely minden gondunkért, problémánkért egy-egy ember vagy jól körülhatárolható embercsoport, netán rivális politikai erő tudatos, ártó szándékú tevékenységét, összehangolt aknamunkáját teszi felelőssé.
Parlamenti politikusok persze ritkán ragadtatják magukat nyílt színi zsidózásra, lényegét tekintve azonban semmiben sem különbözik ettől az a felfogás, amely minden esemény hátterében az ismét imperialista ábrándokat kergető oroszok, vagy a rendszerváltást átvészelt, magukat furfangos módon átmentő kommunisták keze munkáját látja, hogy a még ezeknél is összehasonlíthatatlanul primitívebb “Gyurcsány a hibás” kampányról egy szót se ejtsek.
És hogy ne csak a más szemében lássam a szálkát: ugyanerről a tőről fakad ez a szemlélet is, amely a csakugyan mind aggasztóbb méreteket öltő radikális és szélsőjobboldali megmozdulásokat reflexszerűen a parlamenti ellenzék egyik vagy másik pártjának nyakába akarja varrni.
A szélsőségek ellen fellépni minden demokratának kötelessége, aminthogy helyes szóvá tenni azt is, ha valamely, magát demokratikusnak tudó politikai erő nem elég egyértelműen és határozottan tagadja meg a közösséget a hozzá törleszkedni próbáló, amúgy a demokratikus alapértékek ellen támadó radikálisokkal. Ám éppolyan túlzás a hungarista és náci jelképekkel utcára vonuló csőcselék minden randalírozása mögött a parlamenti jobboldal szervezett működését sejtetni, mint amiatt, hogy a pénzügyi világválság hazánkat is elérte, nemes egyszerűséggel az idegenszerű kormány nemzetrontó tevékenységét kárhoztatni.
Tisztelt Ház! Azt javaslom, hagyjunk fel az összeesküvés-elméletek gyártásával. A gyűlölködők zsigeri reflexeinek fölkeltését hagyjuk meg az ilyesmire szakosodott publicistáknak. Ez a gondolkodásmód ugyanis lefegyverző. Problémáink nyilvánvalóan összetettebbek és bonyolultabbak annál, hogysem egyetlen okra volnának visszavezethetők, ennélfogva megoldásuk sem állhat egyetlen személy kikapcsolásából vagy egyetlen csoport tevékenységének semlegesítéséből. Az egyszerű kérdésekre adott leegyszerűsítő válaszok jók lehetnek a politikai hívek indulatainak felkorbácsolására, de aligha alkalmasak arra, hogy általuk úrrá legyünk bajainkon. És ezzel függ össze az utóbbi időben sokat emlegetett hitelesség is.
Tévednek azok, tisztelt képviselőtársaim, akik azt állítják, hogy a kormány vált hiteltelenné. Mi magunk, az egész politikai osztály vesztettük el hitelességünket, éspedig azért, mert a választó gyakran okkal-joggal érzi úgy, hogy vitáink mögött nem a tényleges okok feltárására, a bajok elhárítására és megoldására, hanem csak az egymás lejáratására, befeketítésére, víz alá nyomására irányuló szándék húzódik meg - lásd Szijjártó képviselő úr iménti megszólalását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap történt ebben a Házban valami biztató. A miniszterelnök napirend előtt beszámolt arról, milyen azonnali lépéseket tett a kormány a hazánk elleni spekulációs támadás kivédésére, és milyen további lépéseket javasol a törvényhozásnak annak érdekében, hogy a kialakult pénzügyi világválság Magyarországot minél kevésbé sújtsa. Két ellenzéki párt pedig, szakítva kétéves gyakorlatával, nem vonult ki, hanem végighallgatta a kormányfőt. A válaszok ugyan még inkább az önfényezésről, mint a megoldás keresésében való együttműködési készségről szóltak - mi már hétfőn megmondtuk, önök pedig szerdáig tagadták, szólt a vezérmotívum -, ám magát a gesztust szeretném a helyes irányba tett első lépésnek tekinteni. Javaslom, ezen az úton haladjunk tovább.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
