SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Országgyűlés! Ha lenne vagy lett volna olyan verseny, ami a legbotrányosabb kormányzati szándékról szólt volna, akkor minden bizonnyal a kormányzati negyed megépítésének terve és szándéka eséllyel szállt volna harcba az első helyért. Nyilvánvalóan a kormányzati negyed ezen kétes értékű versenyben való éllovasságához hozzásegített volna az a tény is, hogy szociális válság idején, amikor az emberek élete szinte napról napra nehezedik, terheik szinte napról napra nőnek, szóval, szociális válság idején akartak egy kormányzati luxusberuházást végrehajtani.
A kormányzati negyed megépítésének szándéka végül is azt az eredményt hozta Magyarország, a magyar emberek számára, hogy 10 milliárd forintnyi közpénzt költöttek el, mondhatnám azt is, hogy szórtak el a semmire, merthogy semmi nem valósult meg a kormányzati negyed elképzeléséből. Aki nem hiszi, nyugodtan kimehet a Nyugati pályaudvar mellé, láthatja, hogy semmi nem épült. Ennek a 10 milliárd forintnak az elköltése, elszórása azért is volt rendkívüli módon aggasztó és elfogadhatatlan, mert időközben például itt, Budapesten komoly nehézségeket és jogos felháborodást okozott az, hogy a Schöpf-Merei Ágost Kórházat bezárták, amely ebből a 10 milliárd forintból 11 esztendőn keresztül működhetett volna úgy, hogy ebben az intézményben évente 1800-2000 szülés volt.
Ráadásul a 10 milliárd forintból több száz millió forint ment el a szocialisták holdudvarába tartozó cégeknek, jutott pénz volt Perfekt-igazgatónak vagy cégének, jutott pénz volt KISZ KB-soknak, jutott pénz az OVB SZDSZ-delegáltjának érdekeltségi körébe tartozó cégnek is, tehát több tíz, több száz millió forint ment el a holdudvar cégeinek. Ráadásul, miután arról döntöttek, hogy leállítják a kormányzatinegyed-projektet, még 300 millió forintot fizettek ki különböző tanácsadási, ingatlanbecslési, ügyvédi és egyéb szerződésekre, már a projekt leállításáról szóló döntés után 90 millió forinttal emelték meg a projektcég törzstőkéjét, és egyébként 20 millió forintnyi jutalmat osztottak ki a kormányzati negyed felépítését koordináló iroda vezetői és munkatársai között. Még egyszer szeretném leszögezni, egy olyan beruházás kapcsán történt mindez, amiből aztán semmi sem lett.
Ez tehát, nyugodtan kijelenthetjük, egy rendkívül felesleges, rendkívül arcátlan pénzelszórás, pénzkidobás volt. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, ingatlanbizniszre semmifajta felhatalmazása nem volt a kormánynak. Arra, hogy a kormány telkeket vegyen-adjon, azokkal üzleteljen, és utána próbálja kimutatni, hogy hó, hát ez egyébként megérte ám, ilyen felhatalmazást senki nem adott a kormánynak. Született viszont egy másik országgyűlési határozat április 17-én. Ez az országgyűlési határozat arról szólt, hogy a kormány köteles elszámolni a kormányzati negyedre kiadott közpénzekkel. Köteles elszámolni, hogy miért, milyen forrásból és mire költötték az emberek pénzét. Ez az országgyűlési határozat azt rögzítette, hogy ezzel az elszámolással a kormánynak június 30-ig ide kell jönnie a parlament elé. Még egyszer mondom, parlamenti határozat kötelezte a kormányt, hogy június 30-ig számoljon el az Országgyűlés felé, hogy mire költötték a kormányzati negyedre kiadott pénzeket.
Ehhez képest a kormány nemhogy június 30-ig nem terjesztett elő semmifajta elszámolást, hanem október 7-én jött egy tájékoztató a költségvetési bizottság ellenőrzési albizottságának - még egyszer mondom, nem elszámolás, egy tájékoztató, nem június 30-án, hanem október 7-én. A kettő között eltelt kis híján száz nap. A kormány száz napon keresztül napról napra megsértette azt az országgyűlési határozatot, ami a kormányzati negyedről szóló elszámolási kötelezettségről rendelkezett. Jogosan merül fel az emberekben a kérdés, hogy vajon mi tartott száz napon keresztül. Mivel tudja vajon egy kormány megindokolni azt, hogy egy parlamenti határozat ellenére száz napon keresztül nem nyújtott be egy elszámolást a közpénzekről? Vajon mit kellett tenni száz napig? Mi az, aminek el kellett tűnnie? Mi az, ami jobb, ha nem került nyilvánosságra?
Ezek a kérdések jogosan foglalkoztatják az embereket, és senki, egyetlenegy kormányzati tisztségviselő nem adott elfogadható, reális és valós választ arra, hogy miért sértette meg száz napon keresztül a kormány ezt az országgyűlési határozatot. De talán ami késik, nem múlik, lehet, hogy most itt lesz a lehetőség, és talán valamilyen ésszerű választ kapunk erre az emberekben jogosan felmerülő kérdésre.
Köszönöm a figyelmet, és köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)
