DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én nagyon szívesen segítek mindenben, ami a megoldáshoz közelebb visz, és felajánlom természetesen szolgálataimat a fideszes képviselőtársaimmal kapcsolatban is, de azért ne felejtse el, hogy én kereszténydemokrata vagyok, tehát végeredményben egy másik pártot képviselek. (Keller László: Egy csapat!) Képviselő úr!
Én nem szeretnék sokat beszélni a plafontörvényről, a témát nem én vetettem fel. Én a Szabó Lajos képviselő úr által felvetett témára reagáltam, és azt mondtam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az a törvényjavaslat olyan formában megy át a parlamenten, ahogy önök ezt ma gondolják, illetve ahogy SZDSZ-es képviselőtársaim megfogalmazták.
Azt mondta államtitkár úr, hogy nem beszéltem a lényegről. Világos, hogy nem akartam az egészet elmondani, mert egy egyórás vitát, ami ezzel kapcsolatban volt, nem szeretnék itt két percbe sűríteni. Szeretném elmondani, hogy MSZP-s képviselők is úgy ítélték meg, hogy azokkal a módosító javaslatokkal, amelyeket a kormány támogatott, és amelyeket ott a többség megszavazott, alapvető célok, a költségvetés céljának a megfogalmazása sérült.
Erre térjünk rá egy percre, csak azért, hogy elmondjam, mert nem volt ott államtitkár úr, majd csak áttételeken keresztül fogja meghallani, hogy miről is folyt ott a vita. Ugyanis leegyszerűsíti a feltételrendszert arra, hogy lényegében az államadósság kezelhetősége a meghatározó célja a költségvetésnek, és ennek alapján kidolgozni egy fenntartható költségvetést.
Mindenki azt mondta el, hogy a költségvetésnek elsődlegesen az a célja, hogy működő gazdaságot teremtsen, és olyan működő intézményrendszert - beleértve az egészségügyet, a szociális ellátórendszert, az oktatást és mindent -, amelyik a jövő szempontjából ennek az országnak az érdekeit szolgálja. Világos, hogy ennek egy meghatározó része a kezelhető államadósság és a lehető legkisebb hiány, de tulajdonképpen mindazokról, amelyeket itt előbb mondtam, hogy hogyan tudja elérni azt, hogy működő gazdaságot teremtsen, hogyan tudja elérni azt, hogy működő intézményrendszer álljon rendelkezésre, hogyan tudja elérni, hogy a jelenleginél egy lényegesen kisebb és hatékonyabb kormány legyen, erről még csak utalási szinten sem tesz említést. Azokat a gondolatokat, amelyeket eredetileg a Kóka képviselőtársam és képviselőtársai által beadott javaslat, ha csak szócikkekben is, de megjelenített, egyszerűen kiveszi. Kiveszi, és leegyszerűsíti a célt az államadósság kezelését biztosító, egyensúly közeli költségvetésre.
Ha erről beszélünk, ha csak államadósság-kérdés, akkor valóban úgy van, hogy abban nem lehet reálisan elhelyezni egy költségvetési tanácsot, mert a költségvetési tanácsnak elsődlegesen nem ez a feltétele; nem ez a feltétele és nem ez a feladata. Az a feladata, mint mondottam, hogy azt ítélje meg, hogy valóban a valóságból indul-e ki a költségvetés készítője, reális-e a kép, megfelel-e azoknak a feltételeknek, amelyeket, mondjuk, a jövő szempontjából joggal várnak el az állampolgárok tőlük, teljesíthető-e, és a teljesítés során milyen beépített elemek garantálják azt, hogy ellenőrizhető és követhető. Ez az egésznek a lényege.
Ezért mondjuk mi, hogy szerintünk a világon semmi problémát nem jelent, ha a plafontörvénnyel - idézőjelben, ugye a közgondolkodásba így vonult már be, hogy plafontörvény - egyidejűleg a költségvetési tanács megalkotásáról szóló törvény is jön, és akkor a Magyar Országgyűlés egyidejűleg a kettőt megfelelő összhangban el tudja fogadni.
