KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt nyilván teljesen bizonyosan tudom, mind a két oldalt alapvetően izgatja maga a probléma, hogy hogyan lehet megoldást találni arra, amire mondjuk, a rendszerváltás után 18 évig nem tudtunk megoldást találni. Nem azért, mert nem akartunk, hanem azért, mert olyan összetett a probléma, és gyakorlatilag a kormányzat, a szocialista frakció egész nyáron folyamatosan azzal is el volt foglalva, hogy valamilyen jó megoldást találjon, de nem az akarat és nem a szándék hiányzott, hogy idáig tudunk eljutni.
Nyilvánvaló, ez nem egy teljes értékű megoldás, ezt nem is állítottuk. De ha most érvényt szerzünk annak, hogy most kerüljön visszavonásra a törvény, akkor még azok a törvény által reményeink szerint megoldást találó ügyek is elhalnak, és ha majd valamikor újra elővesszük, ugyanúgy nem találunk megoldást, mert - még egyszer mondom - ez nem egyszerűen szándék kérdése. Tehát azt gondolom, ha a problémát azonosan látjuk, és tudjuk, milyen súllyal telepszik rá a társadalomra, ránk is, mert bennünket is nyomaszt, amiért nem tudunk kitörni ebből a lehetetlen helyzetből, akkor szerintem fordítani kellene a szemléleten, és nem azt kellene sulykolni, hogy ezt a többletforrást vegyük el ettől a szférától, hanem azt kellene mondani, hogy jó, ez most egy keret, nézzük meg, ebből mi valósítható meg, de ezt ne dobjuk ki az ablakon, hiszen számos elemében segítséget nyújt, és többletforrást mutat fel az emberek számára.
Csak azt szeretném kérni, hogy a vita hátralévő részében inkább a tartalomról beszéljünk, mintsem arról, hogy visszavonjuk ezt a törvényjavaslatot, mert megpróbáltam indokolni, mennyire lényeges az, hogy legalább bizonyos kérdéseket meg tudjunk oldani.
