DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A közgazdász analízisével szeretnék hozzájárulni a témához. A magam legitimitása az agráriumról beszélni: onnan származik a cecei parasztgyerek, aki kisgyerekkorában kapált; aztán később a Magyar Parasztszövetség gazdasági igazgatója voltam, és így tovább, nem sorolom. Most inkább arról szólnék, amikor a közgazdaságtan professzoraként, kutatójaként ezzel a témával foglalkoztam. Innen nézve javasolom, tisztelt Országgyűlés, hogy vegyük számba a hatásfok, a termelékenység mérését. (Folyamatos, nagy zaj a teremben. - Az elnök csenget.) Elnök úr, megvárom, amíg befejezik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nyugodtan. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ráérünk.) Köszönöm szépen, igen tisztelt Országgyűlés.
Tehát a termelékenység, a hatásfok. Hogy is mondhatjuk ezt mindennapi nyelven? Úgy, hogy a föld, amiről most mint termelési tényezőről beszélünk, milyen üzemméret keretében produkál többet. Milyen az az optimális üzemméret, az 5, az 50, az 500, az 50 ezer hektáros? Tehát milyen az az egy földegység, az egy hektár, mekkora üzem része? Kiderül az a közgazdasági analízis nyomán, én magam erről többször különböző helyeken publikáltam, tehát a saját számításaimat is jelentem a tisztelt Országgyűlésnek, de számos más tanulmány is ezt közli, hogy van egy olyan optimális üzemméret, amikor az egy hektár föld többet termel, mint ha kisebb vagy nagyobb üzem része az a hektár. Mi ez az üzemméret? Nem sok száz hektár, hanem az európai mérték szerint, az európai tapasztalatátlag szerint körülbelül 14-17 hektár. Ez az optimális üzemméret, amikor úgy találják az európai gazdák, az agráriumban dolgozók millió és milliói, hogy az a leggazdaságosabb.
Ugye, tisztelt Országgyűlés, nem gondoljuk azt, hogy minden európai ostoba, és nem úgy teszi, ahogy a leghasznosabb számára. Kitalálták, elméletileg, gyakorlatilag kikísérletezték, művelik, élnek azzal, hogy mi az optimális üzemméret. Ezt az üzemméretet fenntartják, és az elérhető támogatásokat oda juttatják.
Tisztelt Országgyűlés! Ha ettől a modelltől eltérünk, ahogy lehetséges, mert ilyen már volt Magyarországon, Magyarország évszázadokon át feudális ország volt, a nagybirtokok országa. Aztán jött a földreform 1945-ben, és azokban az években a kisgazdaságok megmentették az országot. Aztán megint visszatért az ország a nagyüzemhez. Akkor már nem neveztük feudális nagybirtoknak, hanem kolhoznak, szovhoznak vagy másnak. Én azonban most nem a politikai vetületét említem, hanem a közgazdasági analízist, az üzemméretet. A nagyüzemi méret akkor sem vált be. Hiszen mi történt a 60-as, 70-es, 80-as években? Ebben az országban is, de a példának akkor tekintett Szovjetunióban is egyre inkább áttértek a kicsike háztáji gazdaságokra, ahol az optimális üzemméret 3-4 hektár volt. A Szovjetunió akkori statisztikái és a magyar statisztikák is bizonyították, hogy az élelmiszer-ellátást abban a nagy országban is és ebben az országban is 30-35 százalékig azok a kicsike gazdaságok produkálták, amelyek nem voltak nagyobbak, mint az ország földterületének 3-4 százaléka.
Hasonló üzemméreti példákkal láthatjuk, hogy mi is az optimális. Ebből kifolyólag láthatjuk, hogy ami most előttünk van, tisztelt Országgyűlés, tisztelt kormány, igen tisztelt szocialista képviselőtársaim, egy átgondolt terv lehet, azonban nem a magyar optimalitás felé, hanem egy megszabott kicsiny, gazdagodó réteg javára. Ők ebből majd jobban járnak - de az a sok százezer vagy millió gazda, akik a 10-20-30 hektáron többet termelnének? Pedig így több lenne a nemzeti jövedelem, a GDP, hölgyeim és uraim, több lenne az adóalap, kevesebb lenne a kincstári deficit.
Tehát összefüggéseiben téves úton járunk. Nagyon kérem a kormányt, miniszterelnök úr, szíveskedjék visszavonni ezt, és újra meggondolni. Mindnyájan vegyük elő, megéri. Rossz úton járunk, még idejében letérhetünk erről, és akkor nem fogjuk megbánni.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
(17.50)
