DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában szeretném ismertetni a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját.
Mint ahogy itt sokak szájából elhangzott a mai napon is, korábban is, a civil élet talán a legjobb fokmérője egy demokráciának, hiszen lehet egy olyasfajta államberendezkedés, ahol különböző pártok látszólag demokratikusan működnek, de azt, hogy igazán az emberek mennyire veszik a kezükbe a saját sorsukat, mennyire akarnak beleszólni a kisebb, nagyobb, közepesebb közügyekbe, hogy mennyire kívánják helyben vagy országos szinten a saját szakmájuknak, a saját élethelyzetüknek megfelelően alakítani a közpolitika irányát, most a civil szervezetek jelzik.
Az NCA létrejötte - és valljuk meg, hogy ez a törvényjavaslat is lehet, hogy a patkó másik oldalából jött, de ez egy nagyon hasznos és jó kezdeményezés volt, nagyon jó ötlet volt, és nagyon jó, hogy megvalósult, bár nyilvánvalóan mindennek vannak gyerekbetegségei és késői betegségei - felgyorsította azt a folyamatot, ami korábban, ha csak a szűkebb területemet tekintem, mondjuk, az ifjúsági szervezetek világát, születendőfélben volt, de mindig csak részmegoldások születtek. Volt egy OGYIP nevezetű, Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament, amely részt vett a támogatások elosztásában, részt vett az ifjúsági párbeszédben, képviselte az ifjúság érdekeit, de ugyanúgy itt volt a MAGYIT, a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács, volt egy NGYISZ nevű próbálkozás, Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Szövetség, NGYIK nevezetű Gyermek- és Ifjúsági Konferencia. Nos, valószínűleg ezek a rövidítések még sorakoztak volna, és különböző nyelvtörőkkel tudnánk egymás érdeklődését fenntartani, de valóban egy jó nagy ugrás volt ez ügyben a Nemzeti Civil Alapprogram létrehozatala.
Ugyanakkor maga a jogalkotási törvény is azt szabályozza, hogy mindenfajta ilyen új rendszer létrehozatalakor, minden törvény meghozatalakor egy bizonyos idő után át kell tekintenünk azt a szabályozást, hiszen nem gondolhatják a törvényhozók, a törvény megalkotói, pláne egy teljesen új rendszer kialakításánál, hogy miket hoz az élet maga után. Általában az ilyenkor elkövetett leggyakoribb hiba a túlszabályozás.
Úgy gondolom, hogy túlbeszélném a túlszabályozás kérdését, ha itt nagyon részletesen belemennék, és elismételném azt, amit szerintem párthovatartozástól függetlenül elmondtak már itt az előttem szólók. Mindig deregulálnunk kell, mindig foglalkoznunk kell azzal, hogy akár rendeletek egészét, akár jogszabályrészeket kiemeljünk, egyszerűsítsünk, és ne bonyolítsuk ezzel az emberek életét. Ugyanakkor a nyár folyamán is történt a deregulációs részben olyasfajta szabálymódosítás, amely a regionális ifjúsági tanácsoknál például a régi jogszabályok hatályon kívül helyezése után lyukat hagyott maga után, és bizonytalanságot eredményezett a jogszabályok alkalmazása terén.
Azt is valljuk meg, hogy a Nemzeti Civil Alapprogram - és erre több utalás is történt, bár így talán expressis verbis nem mondtuk ki - sok esetben kisebb érdekcsoportoknak vált az önfenntartó pénzkereseti lehetőségévé. Volt 6-7 ember, aki 10-15 civil szervezet nevében jó pár évvel ezelőtt az első elektori gyűléseken mint egyfajta elektor kalandorok - hogy egy örökbecsű ifjúsági műsort idézzek - megjelentek, és azután szépen terjeszkedtek és foglalták el a különböző helyeket akár a tanácsban, a kollégiumban, és így próbálták saját maguknak, mint az korábban, az általános vita előző szakaszában már elhangzott, akár a többszörösét is megnyerni azoknak az összegeknek, mint ami maximálisan megnyerhető.
Ami tehát a feladatunk, az pontosan az, egy kicsit visszautalva a Ptk. vitájára, hogy egy alapítvány lehet-e közérdekű vagy magánérdekű. Az, hogy egy magánalapítványt létrehozunk, ez igazából adótervezési célból hasznos lehet, de az alapítvány eredeti funkciója azért mégiscsak a közérdekre vonatkozik. Itt is azokat a szervezeteket kellene inkább támogatnunk, amelyek nem egy informális összefogás révén, egy visszaosztó rendszerben működnek, hanem azokat, amelyek teljes egészében a közt szolgálják, és valamilyen területi, szakmai, ifjúsági vagy bármilyen más közcélt szolgálnak.
Szintén szerintem folyamatosan javításra szorul, és ez soha nem megoldható probléma, hogy nemcsak az NCA-n keresztül kapnak a civil szervezetek támogatást, és ez maradjon is így, ne legyen minden ide összpontosítva, önkormányzatok, megyei önkormányzatok, helyi önkormányzatok szintén nagy mennyiségben, bár sajnos csökkenő összegben, de továbbra is sok kiírásban próbálnak civil szervezetek számára támogatást biztosítani. Ezzel kapcsolatban nyilván itt egy többszörös adminisztrációs teher van, amire Pettkó András képviselő úrnak többször is volt több jó javaslata ellenzéki oldalról, hogy miként lehetne ezt egyszerűsíteni, hiszen vannak már olyan önkormányzatok, amelyek pályázati dossziét vezetnek, és ha abban egyszer valaki leadja a végzését, szerződéseit, egyebet, többet nem kell leadnia. De valahogy jó lenne megteremteni az összhangot, pláne amikor már elektronikus közigazgatásról beszélünk, hogy ne kelljen három kiíróhoz, háromféle pályázathoz ugyanazokat a dolgokat mellékelni, amelyek egyébként egy állam által igen nagy pénzen létrehozott adatbázisból elektronikus úton is lekérhetők. Illetőleg ismételten felvetném a későbbiekre vonatkozóan, hogy talán el kell gondolkodnunk azon a jogalkotási törvény által is kötelezővé tett felülvizsgálatok alkalmával, hogy maga a civil támogatás is, az NCA összege is az 1 százalékos felajánlásokhoz van kötve. Vajon, nem lenne-e okos dolog ezt a százalékot folyamatosan egyre nagyobbra emelni, és ezáltal is megerősíteni a civil szervezeteket, ahogy más országokban, mondjuk, Németországban vagy máshol használt mechanizmusok szerint ennek a többszörösét is felhasználják?
Magam a bizottsági vita jegyzőkönyvét áttanulmányozva, meglepődve tapasztaltam, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramban részt vállaló szervezet egyik vezetője magát az ESZA Kht.-t is alkalmatlan szervezetnek minősítette olyan szempontból, hogy nem volt alkalmas ezeknek a támogatásoknak a konkrét végrehajtására, illetőleg a szintén a bizottsági vitában felmerült civil bank kérdése, melyről beszélünk, beszélünk nagyon régóta, de lehet, hogy nem egy önálló bank, hanem egy bankok által bevett konstrukció révén vagy másként kellene az ő támogatásaikat is mindenképpen kiszámíthatóvá tenni.
Felhívnám a figyelmet talán a demokráciánk egyik gyermekbetegségére, vagy már ennek az NCA-nak, a regionális ifjúsági tanácsoknak egy gyermekbetegségére, arra, hogy az utóbbi idők egyik legnagyobb politikai botránya a Zuschlag-ügy azért elérte a Nemzeti Civil Alapprogramot. Hiszen nem volt arra alkalmas az NCA öntisztító mechanizmusa, hogy kivesse magából a Zuschlag-ügy gyanúsítottjait, és csak több hónapos késéssel, politikai felszólalások után sikerült elérni azt, hogy közpénzekről ne döntsenek azok, akik egyébként a rendőrség szerint alaposan gyanúsíthatóak azzal, hogy különböző bűncselekményeket követtek el, és a rendőrség ezen álláspontját az ügyészség is megerősítve, vádat emelt ellenük.
Tehát itt az összeférhetetlenségi szabályokról volt szó, formális, külsőleg is látható jegyekkel operál itt a jogalkotó, amikor összeférhetetlenségeket állapít meg. Ugyanakkor mégiscsak úgy gondolom, hogy a tanácsi kollégiumi tagságnál talán egy általános szabályt is odaírhatunk, hogy valaki számára erkölcsi, morális okból vállalhatatlan az ott benntartása, pontosabban az NCA számára morális okból vállalhatatlan, hogy ő ott van. Mindenképpen azokra, akikre nem lehet ilyesfajta politikai okból a kizárást kezdeményezni, nem lehet azért, mert olyan egyesületet vezettek, amelynek köztartozása van, vagy nem tudott elszámolni a korábbi pályázataival, de valamilyen egyéb módon nem méltó arra, hogy részt vegyen ebben a közpénzelosztó mechanizmusban, akkor az ne hónapokkal később történjen meg, ne csak sajtótájékoztatók és parlamenti felszólalások után történjen meg, hanem legyen az NCA-nak egy olyan öntisztító mechanizmusa, amely erkölcsi alapon tud egyeseket kizárni. Nyilván ehhez is kellenek garanciák, hiszen ez nem lehet az önkény eszköze, de ettől függetlenül sosem szabad elvitatnunk, így az NCA-törvénynél sem szabad elvitatnunk, hogy a törvényeink azért valamilyen morális alap nélkül nem érnek semmit. Ezt a lehetőséget a törvényben is kodifikálni kell.
Szintén felhívnám a figyelmet egy olyan diszkriminatív gyakorlatra, ami idén februárban-márciusban volt elővezetve a minisztérium részéről, amely az elektronikus pályáztatásnál a civil szervezetek számára regisztrációs díjat elengedett, ugyanakkor az egyházi jogi személyek, amelyek nincsenek jobb anyagi állapotban, mint a civil szervezetek általában, az ő pályázati díjuk kimaradt a költségmentességi kategóriából. Amikor én magam írásbeli kérdést intéztem a miniszter asszonyhoz, igazából egy megkerülő választ kaptam, és azt írta, hogy a többsége kifizette az egyházi jogi személyeknek is, tehát ez bizonyára nem jelentett számukra gondot. Én mégis úgy gondolom, hogy bár nem egy akkora összeg, viszont szimbolikusan ismételten annak a megjelenítése, hogy a civil szervezetek mögé soroljuk az egyházi szervezeteket.
Ami mindnyájunk célja szerintem, és amiben egyetérthetünk, hogy ez a törvénymódosítás is, ami persze jóval kevesebb annál, mint amit mi szeretnénk itt az ellenzéki oldalon, de egy biztos forrást jelentsen a civil szervezetek számára, egyrészről ne csökkenjen az az összeg, amire ők évről évre pályázhatnak. Szerencsére a költségvetés második verziójának, amely szombaton került napvilágra, még nem esett áldozatául az NCA, ugyanakkor alaposan élhetünk a gyanúperrel - a korábbi évek gyakorlatából kiindulva -, hogy jókorát fognak csúszni abban az esetben az utalások, ha az állam folyamatos pénzhiánnyal fog küzdeni, ha más célokra sem lesz pénze, más szállítói tartozásait sem tudja kielégíteni, vagy költségvetési törvényben foglalt kötelezettségvállalásainak sem fog eleget tenni.
(15.30)
Lehetséges, hogy ez a begyűrűző válság, illetőleg a kormányzat előző hat évének a tevékenysége ez esetben is a régi, még talán 2003-as finanszírozási problémákat fogja előrehozni, illetőleg reméljük, hogy a korábbi években tapasztalt tartalékképzéssel kapcsolatos, szintén civil szervezeteket sújtó intézkedések nem fogják utolérni a Nemzeti Civil Alapprogramot.
Összegzésként azt mondhatnám, mint a kabarétréfában, hogy jó, jó, de nem az igazi. Nyilvánvalóan, hogy a fent említett célokat elérjük, ahhoz ez kevés. Nyilván a teljes elérését mindig csak ideális célként tűzhetjük magunk elé, de azért ennél bátrabb lépéseket is megtehetnénk, ennél átfogóbb módosítással is foglalkozhatnánk. Maguk a civilek is - véleményem szerint - ezt szeretnék, úgyhogy úgy gondolom, ahogy a vita előző szakaszában is előfordult, hogy a vita felfüggesztésével és egy ötpárti konszenzussal reálisan kialakítható sokkal merészebb, sokkal átfogóbb, és a civil szervezetek érdekeit sokkal nagyobb mértékben megvalósító módosítójavaslat-csomaggal érdemes erre visszatérni, és úgy a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvényt módosítani.
Köszönöm szépen.
