HALMAI GÁBORNÉ
HALMAI GÁBORNÉ
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném folytatni Müller Timea gondolatait is, leginkább ott, ami talán az előző vitaszakaszhoz is kapcsolódik, hogy amikor fölvetik a képviselőtársak azt a kérdést, hogy hogyan valósulhat meg a polgárosodás egy társadalom életében, ennek, én egészen biztos vagyok, egyik letéteményesei a civil szférában működő egyesületek, alapítványok, akik nem a kötelező állami, önkormányzati feladatokat végzik, hanem a maguk örömére, a mások megsegítésére, a településük továbbélésének javítására vállalnak fel feladatokat. Éppen ezért én is azt gondolom, hogy nagyon nagy a jelentősége az eredetileg megalkotott törvénynek is és a hozzá társított plusz finanszírozási forrásnak, ugyanakkor itt van az ideje annak, hogy ezt most felülvizsgáljuk.
Már a vita előző szakaszában is, én személy szerint hozzászólva is jeleztem azt, hogy vannak olyan problémák, amelyek közül képviselő asszony az egyiket már említette, amelyek tipikusan a civil szervezetek működési módjából adódnak. A civil szervezetek működési módjának egyik eleme az, amiről az előbb szó volt, hogy tőkében szegények, hogy nincsen olyan alapjuk, amelyben a saját fenntartásuk mellett még, mondjuk, az önkormányzatokkal szerződést kötve, akár pályázati forrásokhoz csatlakozva meg tudnának átmenetileg is finanszírozni olyan feladatokat, amelyek egyébként a közösség vagy a társadalom számára hasznosak.
De van egy másik sajátossága is a civil szervezeteknek, és én itt most erre szeretnék kitérni, ez pedig az, hogy működési módjukból adódóan és abból adódóan, hogy a legtöbb civil szervezetnek nem nagyon vannak főállású munkatársai, nincsenek olyan háttérintézményei, szervezetei, amelyek őket akár a jogi útvesztőben, akár a könyvelésük kapcsán a pénzügyi szférában képviselni tudnák, ezért sokkal jobban kiszolgáltatottak, mint más szervezetek, amelyeknek speciálisan erre szakemberek állnak rendelkezésre. Ezért is nagyon fontos az a gondolat, amit a vita első szakaszában már felvetettem, és most a 23 civil szervezet által hozzánk eljuttatott véleménycsomagban is benne van, hogy nagyon fontos lenne a civil szervezetek sajátosságainak megfelelően valamiféle méltányosságot, valamiféle sajátosságot biztosítani a civil szervezetek számára akár a pályázati rendszerben a pályázat körülményeinek megítélésében, akár az adminisztrációban való részvételben, akár az elszámolásnál megszabott nagyon szoros határidőkben.
A jelenlegi törvény egyébként erre ad némi pluszlehetőséget, hiszen a jogorvoslatot több helyen bővíti ki, és most már nemcsak a tanács hatáskörében, hanem azon túllépve az országos tanácsnál, valamint, ha ott sem sikerül a civil szervezetnek érvényesítenie a jogát, akkor akár polgári peres eljárásban is az ilyen ügyekben meg tudná védeni a maga érdekében. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy legtöbbször az előbb említettek miatt erre sincs kapacitása maguknak a szervezeteknek, és bár ezek a lehetőségek így a rendelkezésükre állnak, de nem jelentenek végleges megoldást arra, hogy az ő pályázati rendszerben való részvételüket megkönnyítse.
Megnéztük tehát, hogy a törvényben van-e további lehetőség ennek a méltányosságnak a gyakorlására, és azt találtuk, hogy itt nincs, viszont van egy olyan területe ennek a jogszabálynak is, ez pedig a 12. §, ahol az ellenőrzés és a beszámolás rendjét a kormány hatáskörébe, az előirányzat felhasználási szabályairól való további rendelkezést pedig a végrehajtási rendeletben a szakminisztérium hatáskörébe helyezi.
(14.50)
Ezért tartom nagyon fontosnak azt, hogy ezeknek a gondolatoknak - amelyeket a civil szervezetek és mi magunk, az ezzel a területtel korábban foglalkozó képviselők is hangsúlyosnak és fontosnak érzünk - a megvalósítására most úgy hívjuk fel a figyelmet, hogy ennek elvi lehetősége meg van a törvényben teremtve ennek a paragrafusnak a segítségével, viszont a valódi szabályozása a végrehajtási rendeletekben kell hogy megtörténjen majd.
Azt is hadd mondjam még el, hogy nagyon fontosnak tartom azt, hogy azok a civil szervezetek, amelyek részt vettek ebben a folyamatban - akár dolgoztak a kollégiumban, akár segítettek a törvény kialakításának folyamában, hogy valóban a civil szféra számára egy nagyon hasznos, egy nagyon rugalmas, számukra értelmezhető rendelkezés, törvénycsomag álljon rendelkezésre -, most még néhány dologra felhívták a figyelmünket, például arra, hogy nagyon fontos a nyilvánosság, az átláthatóság, nagyon fontos az összeférhetetlenségek szabályozása, de itt is maradjunk a realitások talapján. Az egészen kis településeken, ahol civil szervezetek vannak, nagyon nehéz az összeférhetetlenséget a valóságban, a gyakorlatban is kivitelezni, hiszen aki aktív a társadalmi életben, aki valamilyen másfajta helyi társadalmi szerepet is ellát, gyakorta a civil szervezetekben is tisztségviselő vagy annak valamilyen aktív résztvevője. Ilyen esetekben kérték tőlünk szintén a civil szervezetek, hogy ennek a feloldásában adjunk segítséget, azaz ne vegyük egy kalap alá a nagyvárosokban és mondjuk, a kistelepüléseken a civil szervezetek képviselőinek az összeférhetetlenségét.
Ugyancsak fontos, hogy amikor egy új szabályt alkotunk meg, nem feltétlenül fontos az összeférhetetlenséget visszamenőleg alkalmazni, hiszen a lényeg az, hogy pontosak legyenek a szabályok, jól láthatóak a keretek, és teljesíthetőek legyenek azok a részletszabályok is, amelyekben erről rendelkezünk.
Ezért tehát azt szeretném elmondani, hogy megerősítjük azt, hogy szükség volt a törvény pontosítására, módosítására, az új lehetőségek megteremtésére. Az általános vitára ezt a beterjesztést mindannyian alkalmasnak tartjuk, ugyanakkor a civil szervezetek megkeresésében felmerült problémákat a módosító javaslatainkkal szeretnénk a későbbiekben is figyelembe venni, és ezzel is segíteni azt, hogy ne csak a forrás álljon rendelkezésre, hanem egy valódi, hatékony segítséget tudjanak kapni ennek a törvénynek a segítségével.
Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
