DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar polgári törvénykönyv, az 1959. évi IV. törvény a rendszerváltás óta napjainkig számos módosítást élt meg, amelynek nem titkolt célja volt a jogharmonizáció, továbbá a nem konvergens normák alkotmányossági kontroll alapján való kiiktatása a jogrendből.
Az 1959. évi IV. törvény átfogó felülvizsgálata 1998-ban kormányhatározattal kezdődött.
(11.40)
Vékás Lajos tanszékvezető egyetemi tanár vezetésével kilenctagú kodifikációs szerkesztőbizottság kezdte meg a munkáját. A nemzetközileg is elismert tudósokból és bírákból álló szakértői bizottság tíz éven keresztül, több kormány hivatali idején is átívelve, a legnagyobb szakmai alázattal és tudással végezte a polgári jogi viszonyok újraszabályozásával kapcsolatos jogi munkáját.
Tették mindezt azért, hogy legyen a Magyar Köztársaságnak egy olyan polgári törvénykönyve a rendszerváltást követő második évtizedben, amely szolgálja a polgárait és a polgárok szervezeteit. A polgári törvénykönyv nem egyszerűen egy törvénykönyv, hanem egy független, demokratikus jogállamban az alkotmány után a legfontosabb jogszabály.
E törvénykönyv határozza meg, hogy a természetes személyek és a jogi személyek milyen feltételek mellett szerezhetnek jogokat és vállalhatnak kötelezettségeket. Rendezni hivatott továbbá a legfontosabb jogállambeli alapelveket, valamint a tulajdon szabadságának, az egyesülési, a szerződési szabadságnak az érvényesülését is. Vékás professzor urat idézve, úgy szokták mondani, hogy a polgári jogi szabályok, vagyis a Ptk. normái elkísérik az embert a bölcsőtől a sírig, a jogképességtől a végrendeletig.
Tisztelt Országgyűlés! A kilenctagú kodifikációs szerkesztőbizottság köztiszteletben álló tagjainak egyszerűen megköszönték a munkáját. Megköszönték a tízéves munkáját, majd egy egészen más irányultságú munka következett, amelynek a végterméke az előttünk lévő törvényjavaslat. A polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatban a polgárt kerestem, de nem találtam, mint ahogy az értékek őrzését és a megszilárdítását sem.
E bevezető után, tisztelt Országgyűlés, a teljesség igénye nélkül észrevételeimet az alábbiakban szeretném összefoglalni.
Jogi személyek jogképessége. A 21. oldal 2:41. §-a: érthetetlen, hogy a törvényjavaslat miért tolja el a jogi személyek keletkezését és létezését a gazdálkodó szervezetek irányába. Ennek biztos jele, hogy a jogi személyek alaptípusánál a sorrendet a gazdasági társasággal kezdi, és a jogképességet pedig a nyilvántartásba vételhez köti. Ezek szerint például - teszem fel a kérdést - nem ismerhető el jogi személynek az ügyvédi kamara, amelyet az 1874. XXXIV. törvénycikk hozott létre?
A törvényjavaslat 2:42. § (1) bekezdésének határozottan ki kellene mondania, hogy jogi személyt jogszabály keletkeztet, nem törvény, mert ezzel elzárják az önkormányzatokat attól, hogy rendeletükkel jogi személyeket hozzanak létre. Ezért összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, a jogi személyekre vonatkozó szabályozás zavaros és feltétlenül átdolgozásra, átgondolásra szorul.
A törvényjavaslat 24. oldalán található az alapítvány. Nem találtam sem az indoklásban, sem pedig a törvényjavaslat rendelkezései között egyetlen utalást sem arra, hogy az alapítványt nemes célra illik létrehozni. A 2:50. § (2) bekezdése kizárásos megfogalmazással operál: törvénybe ütközés, jó erkölcsbe ütközés s a többi, tehát egy jogi közhelyet használ. Megjegyezni kívánom, hogy egyetlen jogi személyt sem lehet létrehozni, amely jó erkölcsbe ütközik a kitűzött céljait illetően.
A 2:51. § (1) bekezdése álláspontom szerint az üzletszerű gazdasági tevékenységből származó haszonból, a törvényjavaslatban felsorolt személyeknek való juttatás tilalma még megijesztésre sem alkalmas. Ugyanis nyugodtan lehet üzletszerű gazdasági tevékenység eredményéből például egy másik alapítványnak juttatni, ahol a tiltott személyek fellelhetőek.
De folytassuk tovább! A törvényjavaslat 35. oldal 2:81. §-ával kapcsolatban alkotmányossági problémák vetődnek fel, mint azt már a képviselőtársaim is sokszor említették. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos javaslatot, amit a parlament már elfogadott, az Alkotmánybíróság viszont alkotmányellenesnek nevezett, tehát álláspontunk szerint a polgári törvénykönyvben nem is szerepelhetne.
A törvényjavaslat a 40. oldalon kezdi tárgyalni a családjogot. Felhívnám a tisztelt képviselőház figyelmét arra, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányának 15. §-a kimondja: a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. Megdöbbentőnek tartom, hogy az alapelvek közül hiányzik a házasság védelmének az elve. Álláspontom szerint ez egyértelműen arra utal, hogy a törvényjavaslat a házasság intézményének jelentőségét, szerepét csökkenteni kívánja, azaz a házasság és a család intézményét nem tekinti védelemre érdemes társadalom- és jogpolitikai célnak. A törvényjavaslat harmadik része rendelkezik a bejegyzett élettársi kapcsolatról és a negyedik része pedig az élettársi kapcsolatról.
Ugyanakkor az alkotmány a házasság és a család intézményét védi, a házasságra alapozott családot, amit egy férfi és egy nő köt saját közös elhatározásukból. Az Alkotmánybíróság 14/1995. határozatában kimondja, hogy a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Az alkotmánybírósági határozat is a házasságra alapuló családot védi, és elutasítja azt a liberális törekvést, amely már az alapelvek között is megjelenik, nevezetesen azt, hogy a bejegyzett élettársi viszonyt a házasság rangjára emeli.
Meggyőződésem, hogy a házasság védelme nem hagyható ki a törvényjavaslat alapelveiből. Aggályos a bejegyzett élettársi viszonynak a polgári törvénykönyvben való szerepeltetése, hiszen az Alkotmánybíróság állásfoglalása még meg sem született.
A törvényjavaslat nem tesz említést a házasságkötés előtti időszakról, a jegyességről. Eltörli továbbá a 30 napos várakozási időt is. Példaként kívánom felhozni, hogy a jegyesség a német polgári törvénykönyv fontos jogkeletkeztető eleme. A 30 napos várakozási időnek a felelős döntés meghozatalában, a házasság komolyságának megalapozásában van fontos szerepe, de a legmegdöbbentőbb, hogy a törvényjavaslat meg sem említi a házassági hűség fogalmát, amelyet a túloldalon oly sokszor kifogásolnak, pedig, tisztelt Országgyűlés, ezt még az 1952. évi családjogi törvény is kiemelten kezeli, hiszen a 24. §-ában úgy rögzíti, hogy a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, és egymást támogatni kötelesek. A házastársi hűség jelenti az egymás iránt érzett szeretetet, megbecsülést, jelenti a biztonságot nemcsak a házastársaknak, hanem a gyermekeknek is. De mi lehet fontosabb ebben a zűrzavaros világban, mint az, hogy a gyermekek olyan családban nőjenek fel, amelyek értékeket közvetítenek számukra és példát mutatnak?
De nézzük tovább, tisztelt Országgyűlés, a törvényjavaslatot! A 3:25. § a házasság közjegyzői megszüntetését szabályozza. Felteszem a kérdést az előterjesztőnek, hogy mit jelent a házasság megszüntetése a házasság felbontásával szemben. Még a gondolat is rémisztő, a házasságot azért kell bírói ítélettel felbontani, mert így kap a döntés anyagi jogerőt. Kérdezem továbbá az előterjesztőtől, hogy mikor kapott a közjegyzői döntés a törvényben mindenkivel szemben hatályos anyagi jogerőt.
A javaslat indoklása szerint a házasság közjegyzői megszüntetésének lehetősége a gyorsaságot szolgálja. Tisztelt Országgyűlés! Ez azért nem meggyőző és nem elfogadható, mert ha a törvényjavaslatban felsorolt feltételek teljesülnek, akkor az általános tapasztalat szerint a bíróság előtti bontóperek sem húzódnak el.
A törvényjavaslat 4:48. §-a a tulajdonjog átruházását hivatott rendezni. A 4:48. § (2) bekezdéséből szándékosan kimaradt az ingatlannak az átruházással való tulajdonjog megszerzéséhez szükséges átadás, azaz a birtokbavétel, amely több ezer év óta lehet jelképes is, de a tradíciós rendszert eddig nem próbálták soha áttörni. Indokolatlannak tartom a korábbi rendelkezés kihagyását.
Ugyanakkor a törvényjavaslat nincs összhangban a 4. cím szerződésteljesítése 5:95. §-ának (2) bekezdésével sem, amely szerint a kárveszély a teljesítéssel, ergo a birtokbavétellel száll át a szerződő félre.
Az 5. fejezet 204. §-a az ajándékozási szerződés fogalmánál az (1) bekezdés utolsó mondatában úgy rendelkezik, hogy az ajándékozó a birtoklás átengedésére is köteles.
De még egy pillanatra visszakanyarodnék, tisztelt Országgyűlés, a törvényjavaslat 4. fejezetéhez, az elbirtokláshoz.
(11.50)
A 4:57. § rendelkezésénél a háromesztendős elbirtoklásnál erősen vitatható, hogy a szerződés érvényességéhez csak az alakszerűségnek kell megfelelnie. Álláspontom szerint a szerződés érvényességéhez a megkívánt követelményeknek is meg kell felelnie. Ugyanis előfordulhat, hogy a megállapodás tartalmi érvényessége magából az okiratból kitűnik.
Az öröklési jog, kiesési okok, 6:4. § (1) bekezdés. Az (1) bekezdés második mondata így szól: “közös balesetben vagy más hasonló veszélyhelyzetben”, és arról szól, hogy az elhaltak öröklési rendjének megfogalmazása komoly jogalkalmazási aggályokat vet fel. Nyilvánvalóan a javaslat megszerkesztője arra gondolt, hogy a közúti balesetben vagy tűzesetben egyszerre vagy orvosi, illetve egyéb szakértői eszközökkel nem mérhető időtávolságban következik be a haláleset. Előfordulhat azonban, tisztelt Országgyűlés, hogy több személy halála egy balesettel függ össze, de az egyik személy a balesetben sajnálatosan meghal, a másik személy életben marad, de néhány óra elteltével ő is meghal. A jogképessége azonban nem lehet vitás, ha az előzőleg meghalt személynek az örököse, akkor az öröklési mivolta sem, nem beszélve arról, hogy az így megszerzett hagyatékával akár szóban, akár írásban szabadon rendelkezhet.
Tisztelt Országgyűlés! Mint azt a felszólalásom elején már jeleztem, a teljesség igénye nélkül kívántam észrevételeimet megtenni a beterjesztett polgári törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslatról. Meggyőződésem, hogy a törvényjavaslat nem felel meg az 1003/2003. (I. 25.) számú kormányhatározatban foglaltaknak. E koncepció ugyanis kiemelte, hogy az új polgári törvénykönyv szabályozási határait úgy kell megvonni, hogy minél szélesebb körben juttassa kifejezésre a kódexjellegű jogalkotásnak az előnyeit. A javaslat azonban nem tartalmazza az egyesületekre vonatkozó szabályokat sem, leszűkíti a jogi személyekre vonatkozó általános szabályozást, és elvágja a kapcsolatot a szellemi alkotásokra vonatkozó külön törvényekkel. Alkotmányossági problémák is felvetődnek a gyűlöletbeszéd, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolat vonatkozásában.
Tisztelt Országgyűlés! Az általam vázoltak alapján a törvényjavaslat jelen formájában támogatásra nem alkalmas.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
