DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom minden tekintetben tükrözni fogja azokat az elvárásokat, amelyeket az általános vitában egy hozzászólással szemben támasztani lehet. A törvényjavaslat egyetlen részletével sem fogok most külön foglalkozni, mondandóm középpontjában a törvényjavaslat előkészítettségét, szakmai fogadtatását és a törvényjavaslat kezelését állítom. Arról szeretnék beszélni, hogy milyen feladatai és milyen lehetőségei vannak az Országgyűlésnek a törvényjavaslattal kapcsolatban.
A polgári törvénykönyv különleges dimenzióiról már többen említést tettünk, szó esett a civilisztika római jogi gyökereiről, a magánjog kodifikációjának történetéről, az 1928-as magánjogi törvénytervezetről, az 1959-ben megalkotott Ptk.-ról. Az előttünk álló feladat nagyságát mi sem jellemzi jobban annál, mint hogy három olyan kódex létezik, amely magasan föléemelkedve a többi törvénynek, alapvetően határozza meg a jogrendszer karakterét. Ez az alkotmány, a chartális alkotmányra gondolok, mert a legtöbb országban ilyen alkotmány van, a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat szabályozási területe kiterjed a személyekkel, a jogi személyekkel, a jogi személyiség nélküli jogalanyokkal kapcsolatos kérdések szabályozására, a személyhez fűződő jogok védelmére, a családjogi kérdésekre, a dologi jog és benne a tulajdoni kérdések szabályozására. A törvényjavaslat átfogja a kötelmi jog egész területét a szerződések és a kártérítési jog teljes szabályozásával, illetve az öröklési jogot. A megalkotandó törvény tartalmi határainak meghatározásával kapcsolatosan már az előkészítés során vita merült fel a gazdasági társaságokra, illetve az egyesületekre vonatkozó szabályozás beépítése kérdésében. Ha még ehhez hozzávesszük a telekkönyvi jognak a szakma által egyöntetűen támogatott integrálását is, akkor aligha lehet kétségünk a készülő törvénynek a magyar jogrendszerben betöltendő jelentőségét illetően.
Egy általános, történészi közhellyé vált véleménnyel szeretném még alátámasztani az ilyen természetű kódex súlyát. A francia magánjogi kodifikációhoz kapcsoltan hangoztatják a történészek, hogy Napóleon jelentőségét nem hadjáratai jelentik igazán, hanem az, hogy hozzá fűzhető a Code Civil, másképpen a nevét viselő Code Napoléon, azaz a francia polgári törvénykönyv megalkotása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Draskovics Tibor miniszter úr expozéjában dicsérőleg emlékezett meg azokról az igazságügy-miniszterekről, szám szerint ötről, akiknek működése alatt a törvényjavaslat előkészítő munkái lefolytatódtak. Vastagh Pál miniszter úrral kezdődött a névsor, és Dávid Ibolyán keresztül egészen Takács Albertig tartott. Nos, én úgy gondolom, hogy a minisztereket egyáltalán nem illeti dicséret, nemcsak azért nem, mert a törvénykönyv érdemi munkálataiba nem kapcsolódtak be, hanem azért sem, mert amit a törvényjavaslat kapcsán tettek, az tisztükből folyó természetes kötelességük volt.
A szakma jelzései alapján, elfogadva, hogy az új Ptk. megalkotása halaszthatatlanul szükséges, útjára indították a kodifikációs bizottság munkáját, és hagyták, hogy a bizottság tegye a dolgát. Takács Albert miniszter úrnál még ez sem állítható teljességgel, hiszen miniszteri megbízatásának idejéhez kötődik az az intézkedés, amely a törvényjavaslat végleges formájának kialakítása előtt azt kivette a bizottság kezéből. Dicséret, tisztelt képviselőtársaim, azokat illeti, akik ezt az óriási munkát a bizottságban elvégezték, illetve akik a bizottság munkájához hozzáadták a maguk szakmai tudását és tapasztalatát: akadémikusokat, professzorokat, jogtudósokat, a bírói kar tekintélyes képviselőit, volt alkotmánybírákat, ügyészeket, ügyvédeket. A miniszterek nem tettek mást, mint ami nevükből következik, szolgáltak.
A kérdést valóban fel lehet tenni: egy ilyen kódexnek, mint ami a polgári törvénykönyv, ki a megalkotója, kik a szerzői? A közjogi válasz szerint a kormány és az Országgyűlés. Közjogi értelemben a kormány az előterjesztő, és az Országgyűlés az elfogadó, a törvényalkotó. Valójában azonban az auktori szerep a szakmát illeti, a kormány és az Országgyűlés csak pecsétjét teheti rá erre a munkára, az előterjesztő, illetve a törvényalkotó pecsétjét.
Egy szakmailag kifogástalan Ptk. nem egyszerűen kitűnő monumentális törvény, hanem nagy kezdőbetűvel mű, olyan, mint egy nevezetes irodalmi, zenei vagy képzőművészeti alkotás. Az előttünk fekvő törvényjavaslat is ilyen műnek indult, de nem ez lett belőle. A vita során már szinte mindegyik megszólaló érintette a törvényjavaslat szakmai előkészítésével kapcsolatos problémákat, nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. Mindannyian ismerjük a Vékás Lajos vezette kodifikációs bizottság közel tízéves magas színvonalú munkáját, illetve a bizottság méltatlan félreállításának történetét. Ismert, hogy a törvényjavaslatnak az igazságügyi tárca általi átdolgozásával az ennek keretében lefolytatott tárca- és más külön egyeztetések eredményeként milyen komoly eltérések jöttek létre a kodifikációs bizottság és a kormány által benyújtott hivatalos törvényjavaslat között.
A vitában már idézték a Legfelsőbb Bíróság véleményét. Az előkészítés visszásságai megismerhetőek Kecskés László tanszékvezető egyetemi tanárnak a Magyar Jog júliusi számában publikált cikkéből is. Megszólalt az ügyben Vékás Lajos akadémikus is, aki a Magyar Jog szeptemberi számában 13 oldalon keresztül bírálja a törvényjavaslatot. Vékás professzor még ez év tavaszán 18 szerzőtársával együtt a készülő törvényjavaslat alternatíváját is megjelentette könyv alakjában “Szakértői javaslat” címen, amely nagyrészt a kodifikációs bizottság munkájára épül.
Az előállott helyzetről mondta el Wellmann György, a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának vezetője, idézem: “Jelenleg a készülő új polgári törvénykönyv tervezetének két változata létezik, a könyv formában megjelent és magántervezetnek számító szakértői javaslat és a hivatalos tárcajavaslat.” Wellmann György, értékelve azt, hogy a hivatalos előkészítése során is érkeztek a tárcához hasznos észrevételek, hangsúlyozta, hogy tervezetből lehet ugyan kettő, de magánjogi törvény csak egy születhet, és ennek érdekében az Országgyűlés elé csak olyan törvényjavaslat vihető, amely a két változat előnyeit integrálja.
(12.20)
Ezt az integrációt viszont a kormány eleve mellőzte azzal, hogy a törvényjavaslatot a még szükséges viták lefolytatása nélkül, nagy sietve az Országgyűlés elé terjesztette. Ez többek között azzal a hátránnyal is együtt járt, hogy a törvényjavaslat több pontján a szakmai vélemények és szempontok háttérbe szorultak különböző lobbi- és tárcaérdekekkel szemben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmondottakból egyértelműen következik, hogy a törvényjavaslat nem érett meg az Országgyűlés általi megtárgyalásra és döntéshozatalra. Mi nem végezhetjük el azt a feladatot, amit a kormány elmulasztott. Mint arról már említést tettem, egy ilyen törvényjavaslat tekintetében az Országgyűlés csak a hitelesítő, a rábólintó szerepkörében járhat el. A mi tudásunk és lehetőségeink szerények ahhoz, hogy egy ilyen dimenziójú törvényjavaslaton, ha az teljes szakmai legitimációval rendelkező, megalapozott és jó javaslat lenne, valamilyen alakító befolyást gyakoroljon. Megjegyzem: ha a törvényjavaslat ilyen lenne, erre nem is lenne szükség. De tudásunk és lehetőségeink ahhoz is szerények, hogy egy ilyen hatalmas és ennyire jelentős szabályozási feladatra vállalkozó, de rossz művet mi formáljunk jóvá.
Mi egy ilyen természetű, méreteiben és jelentőségében gigantikus törvényjavaslattal csak egyet tehetünk: rányomhatjuk a pecsétünket vagy megtagadhatjuk azt. Ez a törvényjavaslat módosító javaslatokkal nem javítható, összefüggései, a rendelkezések, a jogintézmények finomhangolása, a mintegy másfél ezer szakaszból álló törvény kényes koherenciája ezt lehetetlenné teszi. Alapvető szakmai nézetek ütköztetése és a szakma támogatását élvező megoldások kidolgozása, legalábbis a teljesség igényével, módosító javaslatokkal, illetve azok parlamenti megvitatásával nem pótolható.
Ennek ellenére a Kereszténydemokrata Néppárt be fog nyújtani módosító javaslatokat. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy módosító javaslataink csak demonstratív és csak példálózó jellegűek. Valójában az lesz a funkciójuk, hogy példákkal jelezzék a törvényjavaslat egészének problematikus voltát. Módosító javaslataink között lesznek értékelkötelezettségen alapulók, mint például a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozását érintők, és egyéb családjogi kérdéssel összefüggők. Lesznek továbbá olyan javaslataink is, amelyek kifejezetten szakmai megoldásokat érintenek.
Egészében véve azonban a módosító javaslatok példálózó jellegükből követően messze nem jelenítik meg a törvényjavaslat összes problémáját. Így nem vállalkozhatunk például arra, hogy az egyesületekre vonatkozó szabályozást módosító javaslattal beépítsük a törvénybe, miközben feltétlenül szükséges lenne ennek megvalósítása, az egyesülési jogra vonatkozó kétharmados törvényben történő alkotmányjogi szabályozás megőrzése, illetve a két szabályozás összehangolása mellett. És még mondhatnék más ilyen példákat, megint a teljesség igénye nélkül.
Nem vállalkozhatunk a telekkönyvi jog beépítésére, a gyámságnak és a gondnokságnak megfelelő mélységű szabályozása kiformálására, amely a Ptk.-ban rögzítendő főbb szabályok mellett külön törvényben lenne a legcélszerűbb, mint ahogy azt az 1877. évi 10. törvénycikk tette annak idején mintegy 300 szakaszban.
Nem vállalkozhatunk a szülői felügyelet, illetve a szülő és a gyermek viszonyának differenciáltabb szabályozása elvégzésére. Nem vállalkozhatunk az ügynöki és üzletkötői szerződés szabályainak megjelenítésére, pedig mindezekre és más, most nem említett javításokra szükség lenne. Mi nem végezhetjük el azt a kodifikációs munkát, amely ezt a törvényjavaslatot elfogadhatóvá tenné, és amely feladatot a kormánynak kellett volna kellő időráfordítás és a szakma képviselőivel való tisztázó viták és egyetértések lefolytatása mellett megfelelően elvégeznie.
Az utolsó kérdés a hogyan tovább kérdése. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban Vékás Lajos akadémikus említett cikkének végét idézzem:
“Amint többször is utaltam rá - írja a professzor -, ez a cikk nem támasztja a teljesség igényét. Mind az elvi természetű kritikai megállapításokat, mind a feltétlenül javításra szoruló hibák jegyzékét bőven lehetne folytatni. Egyetlen kifogást sem tettem például a szerződésen kívüli kártérítési jog szabályaira, pedig ez a gyakorlatban elsőrangú fontosságú rész is bővelkedik a kérdéses tartalmú normákban, téves megfogalmazásokban és ellentmondásokban.
Mondanivalóm alátámasztására úgy gondolom, elegendő alapot szolgáltattak a fent írtak. Mindent mérlegelve: véleményem szerint a javaslat jelenlegi formájában nem fogadható el. Egy polgári törvénykönyv hosszú évtizedekre készül, és ezt az időtállóságot a mai gyorsan változó körülmények között is biztosítani kell. Ehhez a javaslaténál bátrabb koncepcionális alapállásra, kevesebb elvtelen kompromisszumra, és a jelenleginél lényegesen alaposabb technikai kidolgozottságra van szükség.
Ez utóbbi követelmény jegyében kell kifogásolni a javaslat több helyen koordinálatlan fogalomhasználatát, helyenkénti ellentmondásait és gyakran igénytelen nyelvezetét egyaránt. Külön is hangsúlyozom, hogy a normaszöveg nyelve egyes esetekben a minimális követelményeket sem elégíti ki. A javaslat csak megfelelő átdolgozással tehető elfogadásra alkalmassá, enélkül gondolni sem lehet törvénnyé válására” - írja Vékás professzor.
Tisztelt Képviselőtársaim! A megoldás legmegfelelőbb módja, ha a kormány a törvényjavaslatot visszavonja, a szükséges egyeztetések lefolytatása alapján konszenzusra jut a szakma képviselőivel, és olyan törvényjavaslatot nyújt be, amely a szakma egyetértését és támogatását bírja. A Kereszténydemokrata Néppárt járható útnak tartja Hankó Faragó Miklós képviselő úr javaslatát is, amely a törvényjavaslat további kezelését egy, a kodifikációs bizottság, az Országgyűlés és a kormány delegált képviselőiből álló háromosztatú bizottság kezébe tenné le.
Tisztelt Képviselőtársaim! A Ptk. nem pártkérdés. Természetesen vannak benne értékalapú kérdések, mint főleg a családjoggal kapcsolatosak, de a problémák többsége szakmai. Nincs külön fideszes vagy szabad demokrata elbirtoklás, nincs külön szocialista vagy kereszténydemokrata bérlet, nincs külön jobboldali vagy baloldali özvegyi jog, csak egyféle Ptk. létezhet, amely alapvetően jó vagy rossz, elfogadott vagy vitatott, értékes vagy silány. A mi felelősségünk, hogy különösen ilyen kiterjedt, szerteágazó és alapvető területen, mint a polgári jog, az ország polgárainak és a jog világa szereplőinek életét ne egy szakmai legitimáció nélküli, számos megoldásában megkérdőjelezett, helyenként silánynak minősíthető törvény szabályozza.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
