DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Normál felszólalásra jelentkeztem, mert amit Mécs képviselő úr fölvetett, arra a két perc nem alkalmas, nem tudok két percben reflektálni.
Az egyik és első gondolatom, hallgatva Mécs képviselőtársam felszólalását, hogy ez egy egészen más megközelítés, amit a képviselő úr mond, és én örülök is, hogy elhangzott, mert valóban rámutat egyrészt az élet elég összetett viszonyaira és az ezzel kapcsolatos általános társadalmi helyzetre, másrészt úgy gondolom, hogy a képviselő úr közelítése - függetlenül attól, hogy egyébként egyetértünk-e vele vagy nem - jól példázza, hogy lehet problémákat indulatmentesen is közelíteni. Tehát én a felszólalásból mindenképpen egy jó szándékú, érintett emberek helyzetét és problémáit megértő és azok megoldására törekvő javaslatot vagy gondolkodásmódot látok, és köszöntöm ezt az irányát ennek a felszólalásnak.
Valóban azt gondolom, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolattal a legfőbb probléma az, hogy ahogy azt én már máskor egyszer megfogalmaztam, szinte megszólalásig hasonló szabályai vannak, mint a házasságkötésnek.
(14.30)
Mi a különbség? Az a különbség, hogy a bejegyzett élettársak nevüket nem viselhetik a házastársak szabályai szerint, tehát nem használhatják például a -né toldatot. Továbbá a másik különbség, hogy nem fogadhatnak közösen örökbe gyermeket. Külön-külön egyébként nincs akadálya, hogy gyermeket örökbe fogadjanak. Ezért mondom én azt, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat és a házasság között gyakorlatilag az égadta világon semmilyen különbség sincs. A kérdés akkor, hogy miért alkottuk meg ezt a törvényt, vagy alkotta meg a kormánypárti többség - szeretnék én ebből kifejezés szintjén is kívül maradni - ezt a törvényt.
Gondoljuk végig, hogy kik fogják ezt az intézményt igénybe venni. Ismerjük azoknak az embereknek a gondolkodását, akik élettársként együtt élnek, azt hiszem, hogy azért a legnagyobb részük között érzelmi kapcsolat, akár szexuális értelemben vett érzelmi kapcsolat is van, de nem ez a lényeg egyébként. Tudjuk, hogy ebben az országban, ha nem tévedek, egymillió ember él ebben a kapcsolati formában. Ezek az emberek valamilyen okból nem akarnak házasságot kötni. Azt gondolom, hogy magának az oknak a vizsgálata, hogy vajon miért nem akarnak házasságot kötni, az most számunkra, legalábbis az én gondolatmenetem szempontjából nem is fontos. Egy biztos, valamiért nem akarnak elmenni az anyakönyvvezetőhöz, nem akarnak házasságot kötni, és valamiért nem akarják azokat a jogkövetkezményeket vállalni és azzal azonosulni, amelyek a házastársakat megilletik, illetve kötelezettségként terhelik.
Mindennek a végiggondolása mellett felteszem a kérdést, hogy azok az emberek, azok a különnemű emberek, akik nem akarnak házasságot kötni, vajon el fognak-e menni bejegyzett élettársi kapcsolatot kötni. Én azt gondolom, hogy nem, mert az égadta világon nincs semmi értelme; mert ha mégis úgy gondolja két különnemű élettárs, hogy köt egy olyan jogintézményt, amelynek a következményei a házasságéval azonosak, akkor miért ne házasságot kötne? Van erre egy évezredek, nem is tudom, milyen távlatban kialakult intézmény, a házasság intézménye.
Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert amikor a bejegyzett élettársi viszonnyal szemben - mint jogintézmény megteremtésével szemben - felszólalunk, akkor szeretném, ha világos lenne, hogy a mi felszólalásunk nem a különnemű emberek élettársi kapcsolatára vonatkozik. Mert a világ legtermészetesebb dolgaként kell elfogadnunk azt, hogy egy társadalmi folyamat eredményeként ez a helyzet előállt. Magyarországon és nem csak Magyarországon, szerte a világon tömegek élnek ebben az állapotban, és a jog nem mondhatja azt, hogy ezt nem veszem tudomásul. És nem is mondja ezt a jog már most sem, hiszen az élettárs fogalma ismert. Hiszen számos jogkövetkezménye van annak, ha valaki élettárs. Megtagadhatja a tanúvallomást az élettársát érintő ügyben, és hadd ne soroljam, nagyon sok jog kapcsolódik magához az élettársi viszonyhoz.
Lehet azon vitatkozni, hogy a mai jogi rendezés, mondjuk így, a nem bejegyzett, tehát normál élettársakat illetően nem tökéletes, és nem old meg néhány olyan problémát, amire Mécs képviselő úr utal, elfogadom. De azt világosan látni kell, hogy ezek az emberek abban az elhatározásban és abban a felfogásban élnek, hogy nem akarnak házasságot kötni, következtetésképpen az őszámukra a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye, amit ez az Országgyűlés a kormánypárti többség szavazatával a tavalyi évben megteremtett, nem nyújt semmit, nem fogják igénybe venni.
Kik fogják igénybe venni? Kiknek jelent ez valamit, valami olyat, amit nem tudnak más formában megvalósítani? Az azonos neműek számára jelenti a kvázi házasság intézményét. Szeretném, ha világosan látnánk, hogy a bejegyzett élettársi viszony jogintézménye és intézményesítése az azonos neműek számára teremt egy kvázi házassági intézményt, egy olyan házassági jogi formulát, amit nem annak nevezünk, de ami lényegében minden lényeges vonatkozásában megfelel a házasság intézményének.
Itt jelentkezik nyilvánvalóan a magunk értékfelfogása és természetesen az alkotmányos szabályok jelentősége is, ami abból indul ki, hogy a házasság különnemű emberek, különnemű személyek részére teremtetett valami. Ez az igazi, a legfőbb és a legalapvetőbb problémánk a bejegyzett élettársi jogviszony intézményével szemben. Ezért tartjuk a mi értékfelfogásunkkal összeegyeztethetetlennek, és ezért gondoljuk azt, hogy az alkotmánnyal is ellentétes, mert hiszen maga az Alkotmánybíróság az alkotmány értelmezése kapcsán jó néhány esetben kimondta, hogy a házasság különnemű személyek számára rendeltetett intézmény.
Tehát ezt kifejtve azért látnunk kell, hogy itt miről van szó. És ez egy kérdés, az ezzel kapcsolatos álláspontunk, gondolom, világos volt eddig is. Remélem, talán egy kicsivel sikerült nekem is hozzájárulni ahhoz, hogy még világosabb legyen, az alkotmányjogi összefüggései is világosak, és ettől egy egész más kérdés a különnemű személyek élettársi kapcsolatának az alakítása, a jog viszonyulása a különnemű személyek által követett, kialakított, elfogadott, maguk számára irányadónak tekintett élettársi viszonyt illetően. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
