DR. SZÉP BÉLA
DR. SZÉP BÉLA
DR. SZÉP BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A polgári törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslat eddigi vitája alapján megállapítható, hogy egy lényeges kérdés tekintetében valamennyi pártnak egyforma a véleménye. Ez pedig nem más, mint hogy az előttünk fekvő javaslat, a polgári törvénykönyv új kódexe egy olyan kiemelkedő jogalkotási feladat, amely párját ritkítja, és amely már a szabályozás tárgyánál fogva is kiemelt felelősséget igényel. Éppen ezért ajánlom figyelmébe minden képviselőtársamnak Pál apostol intelmét, ami így szól: “Atyámfiai, ne legyetek gyermekek a gondolkodásban, hanem a rosszaságban legyetek kiskorúak, a gondolkodásban pedig felnőttek.”
Ha megértjük e gondolat értelmét, okkal várható el minden politikai erőtől, hogy ne kicsinyes napi érdekei, az elutasítás okának mindenáron való megtalálása, hanem ehelyett a jobbító szándék vezérelje. Ha hibát látnak, úgy éljenek a Házszabály adta lehetőséggel, fogalmazzák meg módosító indítványaikat, gondolkodjanak együtt e nagyszabású, nemcsak választási ciklusokon, hanem - bízom benne - évtizedeken átívelő törvény megalkotása során.
Hogy miért is erről szólok elsőként? Azért, mert felelősnek, tehetségesnek tartom ellenzéki oldalról eddig felszólalt képviselőtársaimat, tudom, hogy a fejükben ott van nem pusztán a kifogás, de a megoldás gondolata is. Kérem tehát, hogy hangozzanak el a megoldást jelentő mondatok szintúgy. Hiszen nem olyan nagy az a távolság, amely a kormányoldal és az ellenzék álláspontja között található. Ha megvizsgáljuk, azt találjuk, hogy csupán három kérdéskörben találunk véleménykülönbséget a pártok között.
Az első az úgynevezett gyűlöletbeszéd szabályozásával kapcsolatos kérdéskör, amelynek megoldásához az Alkotmánybíróság már a legfontosabb szempontokat megadta, meghatározta, így adott az esélye egy alkotmányos, hosszú távon megnyugtató szabályozásnak.
Másodikként a bejegyzett élettársi viszony alkotmányosságával kapcsolatos kérdések kerültek szóba. Úgy hiszem, nem szerencsés megelőlegezni - sem pró, sem kontra - az Alkotmánybíróság döntését. Remélem, mihamarabb megismerhetjük az ezzel kapcsolatos álláspontot, amelyet - akár kedvező, akár kedvezőtlen - mindkét oldalnak, tehát a kételkedőknek és a támogatóknak egyaránt el kell fogadni. Ha alkotmányosnak találják a törvényt, úgy súlytalanná válnak az eddigi aggályok, amennyiben viszont van az alkotmányossági teszten fennmaradó részlet, rendelkezés, úgy az Alkotmánybíróság iránymutatása alapján mód lesz jobb, tökéletesebb, már mindenben alkotmányos megoldás megtalálására.
Harmadik vitapontként került felvetésre - és jött újra és újra szóba - az úgynevezett szakértői javaslat, és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által elkészített törvényjavaslat közötti eltérések kérdése. Ki más, ha nem e patkóban ülő képviselők, főleg, ha jogvégzettek, tudhatják, hogy az alkotmány - a 25. § (1) bekezdésében egyébként - egyértelműen meghatározza, hogy törvény megalkotását kik jogosultak kezdeményezni. Törvényt a köztársasági elnök, a kormány, bármely országgyűlési képviselő, illetve bizottság kezdeményezhet. Más számára ez a lehetőség nem adott. Egyetlen e körön kívüli testületnek vagy elhivatott bizottságnak sincs törvénykezdeményezési joga.
Tény ugyanakkor, hogy a törvénykezdeményezés jogával élve bármely arra jogosult szakértőt vagy szakértőket vehet igénybe, de a végső döntést, azt a tartalmat, amelyre vonatkozóan a kezdeményezés megtörténik, mindig és kizárólag az arra jogosultnak van joga meghatározni. Ennek következtében elvitathatatlan, hogy a kormányt - mint a törvényjavaslat előterjesztőjét - alkotmányos jog illeti meg, sőt kötelezettség terhelte, hogy felelősen döntsön a törvényjavaslat tartalmáról.
De ahhoz, hogy bölcs döntést tudjunk hozni, jó tudni, hogy mi is az a sokat emlegetett eltérés a szakértői javaslat és az elénk került törvényjavaslat között. Lényeges megvizsgálni, hiszen ezek azonosítása, a szükséges kompromisszumos javaslatok megfogalmazása, a szakmailag igényes megoldások megkeresése - és csak ezek - eredményezhetik a lehető legjobb tartalmú törvény megalkotását, amely nem lehetetlen, hiszen maga a sokszor említett Vékás Lajos professzor úr rögzítette a Magyar Jogban megjelent írásában, annak végén - és ezt egyébként személyesen is megerősítette -, hogy a törvényjavaslat megfelelő átdolgozással elfogadásra alkalmassá tehető.
Én az 5. könyv tekintetében vállalkoztam arra, hogy a legfontosabb kérdések tekintetében elvégezzem az összehasonlítást. A szakértői javaslatot, valamint az előttünk fekvő törvényjavaslatot összevetve, valamint a már többször idézett cikket is áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a törvényjavaslat valóban nem tartalmazza az áruk és szolgáltatások közvetítésére irányuló, sajátos megbízási jogviszonyokra vonatkozó szabályokat, amelyeket a szakértői javaslat a megbízási szerződés nevesített altípusaiként, ügynöki és üzletszerzői szerződésként szabályozni javasolt. Ugyan nem vitatható, hiszen tény, hogy jogrendünkben már nyolc éve önálló törvény rendelkezik az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről, de a magánjogi anyagi szabályok teljesebb, komplex szabályozása érdekében elfogadhatónak ítéljük, hogy az ügynöki és üzletszerzői szerződés főbb szabályai a polgári törvénykönyvben - mint kódexben - szabályozásra kerüljenek, amelyre vonatkozó módosító javaslatunkat a kompromisszumos megoldás megtalálása érdekében már a tisztelt Ház elé terjesztettük.
A szakértői bizottság szabályozási javaslata elsősorban annak az érvnek az alkalmazásával volt számunkra elfogadható, amelyet szó szerint idézek: “ez a megoldás meg kíván felelni annak az elvnek, hogy az új Ptk. lehetőség szerint teljeskörűen tartalmazza a kereskedelmi, üzleti forgalom szerződéses kapcsolataira vonatkozó normákat”. Ennek az érvnek a súlya ugyanakkor indokolja, sőt lényegében mellőzhetetlenné teszi, hogy a törvényjavaslatban önállóan nevesített szerződések között megmaradjanak a lízingre, valamint a faktoringra vonatkozó szabályok, figyelemmel arra a tényre is, hogy a mindennapi forgalomban e szerződések nagy számban kerülnek ebben a pillanatban is megkötésre anélkül, hogy jogi végzettséggel vagy mélyebb közgazdasági ismerettel rendelkező személyek ilyen tudást alkalmazva tisztában lennének azokkal a feltételekkel, amelyek mellett az általuk megkötött jogviszonyokat ténylegesen minősíteni lehetne, hogy tudnák, pontosan milyen szabályok vonatkoznak e jogviszonyokra.
Így fordulhat elő, hogy a gépjárművek kelendőségét fokozandó, a kereskedők megnevezése szerint lízingszerződést íratnak alá a vevőkkel, akik a szükséges körültekintés, a terjedelmes szöveg áttanulmányozása vagy szakember igénybevétele nélkül úgy gondolják, azt remélik, hogy például jelentős vagy teljes baleseti kár esetén az általuk fizetett díj ellenében esetleg újabb járművet kaphatnak.
(12.40)
De csalódniuk kell, hiszen ezek a szerződések a legtöbb esetben nem valódi lízingre, hanem egyfajta speciális finanszírozásra, egy túlbonyolított részletre vásárlásnak minősülnek. Mivel az előttünk fekvő kódex megalkotásának egyik kimondott célja, hogy javítsa a törvény rendelkezései megismerésének és megértésének feltételeit, ezen túl erősítse a kiszolgáltatott helyzetben lévő jogalanyok pozícióit, egyet kell értenünk azzal - akár javított, pontosított szövegezés mellett is -, hogy ezek a nagy számban alkalmazott szerződéstípusok nevesített szerződésként szabályozásra kerüljenek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már szóba került a kiszolgáltatott helyzetben élők pozíciójának erősítése, akkor mellőzhetetlen, hogy néhány új jogintézményről, megoldásról is szó essen, kérve ezek elfogadásának támogatását.
Mind a hatályos szabályokhoz, mind a szakértői javaslathoz képest eltérő megoldásra tesz javaslatot a törvényjavaslat a járulékkövetelések elévülésének időtartama tekintetében. Egyfajta sztálinista örökségként a tartásdíj, életjáradék és baleseti járadék érvényesítése során máig fennmaradt az a régi állapot, hogy ezen folyamatosan teljesítendő pénzszolgáltatások csak hat hónap időtartamra visszamenőleg érvényesíthetőek, mivel ezen érv szerint létfenntartást szolgálnak, így tőkegyűjtés céljára nem használhatóak fel.
Őszintén gondolom, és sok esetben megélem, megtapasztalom, hogy mennyire méltánytalan helyzetet hoz létre ez az ósdi gondolkodás és rendelkezés, hiszen éppen a kiszolgáltatott, a gyengébb fél oldalán, a járadékokra jogosult idős vagy éppen gyermekkorú, beteg vagy balesetet szenvedett emberek szorulnának rá a megélhetés biztonságára. Az ő esetükben áll elő a legkönnyebben és leggyakrabban az intézkedésképtelenség, ráadásul nincs valódi alkupozíciójuk a kötelezettel szemben, éppen védtelenségük és kiszolgáltatottságuk miatt.
Ezért helytelennek ítélem, hogy fennmaradjon a jelenlegi szabályozás - amelynek módosítására a szakértői javaslat sem tett javaslatot -, és érvényesüljön az általános ötéves pénzkövetelésre vonatkozó elévülési idő. Hiszen nem hihető, nem életszerű, hogy valaki nyomorgással akarna tőkét kovácsolni; sokkal inkább, hogy rászorul kölcsönökre, mások támogatására, átmeneti segítségre, hogy átvészelje az átmenet idejét.
De folytathatnám a sort, ha időm engedné, hogy mennyire fontos, és az érintettek által várt rendelkezések születhetnek meg, ha elfogadjuk a törvényjavaslatot, például a bizalmi vagyonkezelés, a versenyeztetési eljárás vagy a szerződéses pozíció átruházásával kapcsolatos kérdések tekintetében.
Hiszem, hogy a patkó bármely székében ülő képviselőtársunk egyet tud érteni azzal, hogy a szabályozás javaslat szerinti új iránya helyes, méltányos, igazságos, csökkentheti a visszaéléseket, és reményt ad a legelesettebb helyzetben lévők számára. Kérem tehát támogatásukat.
Az elhangzottak alapján ismételten kérem önöket, fogalmazzák meg javító szándékú, a törvényjavaslat szakmai színvonalát emelő módosítóikat, hogy azokat megvitathassuk, elfogadhassuk, és ennek kapcsán szeretném felhívni figyelmüket Vékás Lajos professzor úr azon vélekedésére, amely szerint a törvényjavaslat 89 százalékával egyetért, azt aggálymentesnek, jónak tartja, és mint idéztem, a javaslat módosításokkal számára is elfogadhatóvá tehető.
Mindezekkel együtt tény, hogy megváltozott világunkban, a kiélezett nemzetközi vetélkedésben nem pusztán köztehermérsékléssel lehet az országot, a vállalkozásokat, a közösségeket, családokat és az egyént versenyképessé tenni, hanem azzal is, ha az ő magánjogi viszonyaikat rugalmasabb, korszerűbb szabályokkal tesszük könnyen alkalmazhatóvá.
Végezetül ismét Pál apostol szavait idézem: “Ha tőled elvettek, te viaskodásoddal még többet veszel el. Elveszed a békét a környezetedtől, elveszed a kereszténység hitelét, azokat bántod óhatatlanul, akiknek semmi köze a te károdhoz.” Felelősségünk van tehát, ami közös, éljünk vele megfelelően, végezzük el a ránk szabott munkát, ne viaskodjunk hiábavalóan. Sokkal inkább majd a végső szavazásnál, a közös, jól végzett munka eredményeként, nyugodt lelkiismerettel nyomjuk meg az igen gombot.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
