FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt alkalommal a parlamenti frakcióknak lehetőségük volt véleményüket, álláspontjukat ismertetni a tisztelt Házzal, továbbá számos más fórum is lehetővé tette a vélemények ütközését is.
(11.30)
Engedjék meg, hogy az általános vita folyamatában felmerült egyes kérdésekkel foglalkozzak jelen felszólalásomban! Ellenzéki képviselőtársaim gyakran vetik össze a mára szakértői javaslatként emlegetett azon szövegjavaslattal a törvényjavaslatot, amely nem azonos azzal a tervezettel, amelyet a kodifikációra felkért szakértői bizottság készített el egy évvel ezelőtt. Ezen anyag Vékás Lajos professzor úr és szakértői csoportja javaslatának külön megjelenített javaslata volt, amelyet a tisztelt Ház ilyen módon ismerhetett meg. Képviselőtársaim is tudják, hogy ezek a javaslatok a legjobb szándéktól vezérelve születtek, de természetesnek foghatjuk fel azt is, hogy ezek különbözőek, bizonyítva ezáltal azt is, hogy a polgári törvénykönyv tekintetében nincs egy etalon, hanem egy megegyezés kell hogy működjön a tartalom, a keretek meghatározása során.
Wellmann Györgynek a Magyar Jog című szaklapban megjelent értékelése, azt gondolom, helytálló e tekintetben, amely szerint a javaslat előterjesztője a kormány, és végső soron az Országgyűlés feladata és felelőssége a kódex tartalmi határainak meghatározása, és ennek során figyelemmel kell lenni a jogalkalmazókra is, akik méltán várják tőlünk a kiszámítható szabályozást. A törvényjavaslat, amely a tervezet, a szakértői javaslat után harmadik a megszületés sorrendjében, már nemcsak jogtudósi és jogászi munka, hanem kiegészült a mindennapokban egy adott területen dolgozók, egy témával foglalkozók, bizonyos szituációkban élők tapasztalatai által felvetett problémákkal, illetve az azokra adott válaszokkal, szabályozási elképzelésekkel.
Megkerülhetetlennek tartom a jogalkotási folyamat során, hogy a jogalkalmazó társadalom egy-egy kérdésben érintett szervezetei véleményeinek meghallgatását, a megalapozott észrevételek, javaslatok elfogadását és az erre való képességet kinyilvánítsuk, és itt természetesen nem csak a bírósági gyakorlatra gondolok. Felvetődik a kérdés: mellőzhetők-e az alapvető emberi jogok iránt elkötelezett állampolgár nézőpontjából azok a fontos célok, elvárások, amelyek teljesülését a jogalkotónak indokolt prioritásként kezelnie?
Számomra igazolást jelent például a személyekről szóló könyv kapcsán az, hogy a cselekvőképesség korlátozására vonatkozó rész átalakítását a fogyatékosok érdekeit képviselő szervezetek többsége, nagy része támogatja, és várja a törvény hatálybalépését. Itt csak példaként említeném meg az Éfoésztől a Kézenfogva Alapítványon át a Siketek és Nagyothallók Szövetségét, de említhetném a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar foglalkozási rehabilitációs kutatócsoportját is. E szervezetek által közvetített álláspontok, vélemények sokszor magas szakmai szinten kidolgozott formában, indokolással, a nemzetközi jogot is idézve, az annak történő megfelelést és megfeleltetést is vizsgálva kerültek megfogalmazása. Ezért tehát meggyőződésem, hogy a szakértői javaslattal szemben - amely gyakorlatilag a hatályos szabályozáson nem változtat - a törvényjavaslat gazdagabb, tükrözi azt az értékválasztást, amelynek elemeiről a vezérszónoklatomban részletesen is szóltam.
A családjogi könyv, annak is különösen a bejegyzett élettársakra és a házasság közjegyző általi megszüntetésére vonatkozó része több kritikát is kiváltott. Egyetértve Vékás Lajos professzor úrral azt továbbra sem támogatnánk, hogy a törvényjavaslatból kikerüljön a bejegyzett élettársakra vonatkozó szabályozás, mivel ez ténylegesen megbontaná a családjogi könyv egységét. E témában érdeklődve várjuk - még ebben az évben remélhetőleg - az Alkotmánybíróság döntését. A házasság közjegyző általi megszüntetése lehetőségének megteremtése megfelel annak a szabályozási logikának, amely mentén született a közjegyzők hatáskörére, eljárására vonatkozó szabályozás az utóbbi évtizedben.
Kell hogy emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy a tavasz folyamán is olyan feladatokkal bővült a közjegyzők által ellátható feladatok köre, amelyek egyértelművé teszik, hogy a közjegyzői kar is az igazságszolgáltatás része. Itt csak példaként említek két jogintézményt, az előzetes bizonyítás lefolytatását és az igazságügyi szakértő peren kívüli kirendelését. Akkor az Országgyűlés - és ezt hangsúlyozni szeretném - 365 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadta el a mostanival megegyező szabályozási logikára épülő törvényt.
A vitában elhangzottak olyan szemrehányások is, hogy a házastársi hűség nem elvárás, már nem alaptétel, elmarad a házasság fontosságának hangsúlyozása, mivel azt szó szerint nem tartalmazza a normaszöveg. Lehet, hogy a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim figyelmét elkerülte az a tény, hogy a Vékás Lajos-féle szakértői javaslat sem tartalmazza ezeket a deklarációkat. Szeretném remélni, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem azt állítják, hogy a szakértői javaslatot összeállító tudós társaság - hogy Mikola képviselőtársunk szavaival éljek - szinglihordák grasszálását vagy a deviancia normaszintre emelését kívánná elősegíteni.
Jogalkotási szempontból nem szükséges az alkotmány rendelkezéseinek megismétlése, de a normatartalommal egyébként nem rendelkező, a hatályos szabályozásban is meglévő mondatok módosító javaslattal történő beemelését elfogadhatónak tartjuk.
Az ingatlan-nyilvántartás kapcsán azt szeretném kiemelni, hogy a vitákban jórészt az anyagi jellegű szabályok helyéről volt szó, holott a lényeg a vitákat tekintve nem ebben, hanem az eljárási jogi részletekben van, azon vonatkozásában, amit a képviselőtársaim és a szakértői javaslat is említett a bírói kontroll kapcsán. Be kell valljam, nehezen található ma olyan modell, amely egy megnyugtató, működőképes mechanizmus képét mutatná. A kifogást emelők ilyet, pontosabban semmilyet nem mutattak be, ezért úgy gondolom, hogy a jogalkotásnak ebben a fázisában kár lenne kísérletezéssel, nem kiérlelt, részleteiben nem átgondolt szabályozással rontani az ügyfelek és a földhivatalok helyzetét egyaránt.
Nem kaptunk még eddig érdemi választ arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi bírói kontrollt ugyancsak biztosító rendszer vajon miért nem jó. Érvelni e rendszer megváltoztatása mellett akkor lehet és akkor célszerű, ha a jelenlegi rendszer hibáit feltárjuk, ha ismert, hogy hány ügy volt olyan - évenként, átlagosan is akár -, amelyben a bírság döntött a földhivatal határozatát érintően, és hány ügyben ítélt másként, mint a közigazgatási határozatban foglalt döntés. Úgy véljük, hogy e kérdésfeltevés kapcsán a végleges rendezés igényével valójában át kell tekinteni az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos helyzetet, de mivel az eljárási rész a hangsúlyos, úgy vélem, ez a Ptk. megalkotásától függetlenül is elvégezhető.
Az ingatlan-nyilvántartás kapcsán azért szeretném elmondani a tisztelt Háznak, hogy a legalapvetőbb rendelkezések megjelenésének akadályát mi sem látjuk, a módosításra, a jobbító módosításra nyitottak vagyunk. Azt gondolom, nagyon sok más témát lehetne és kellene is érinteni a polgári törvénykönyv általános vitája kapcsán, és a frakciótársaim ezt meg is fogják tenni az általános vitában, így hát szeretném, ha megjelennének az ellenzéki pártok részéről érdemi és jobbító szándékú módosítási javaslatok, amelyeket nagy tisztelettel várunk.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
