TÓTH GYULA
TÓTH GYULA
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elmúlt már egy éve annak, hogy a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány próbapert indított egy gondnokság alá helyezett személy ügyében. Az alapítvány nyilvánvaló célja minden bizonnyal az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet a gondnokság alá helyezési ügyek jogalkalmazási visszásságaira.
A jelenlegi magyarországi gyakorlatban a gondnokság alá helyezési ügyek meglehetősen formálisan, futószalagszerűen zajlanak a bíróságokon, a döntések majdnemhogy kizárólagos alapja a bíróság által beszerzett igazságügyi elmeszakértői vélemény. Az ügyek alpereseit a kirendelt ügygondnokok olykor a tárgyalásokon ismerik meg.
A most tárgyalt törvényjavaslat gyökeresen szakítani akar - szerény véleményem szerint tud is - a mechanikus jogalkalmazás gyakorlatával. Véleményem szerint - ezt persze az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagjaként feladatom hangsúlyozni - az egyik legfontosabb változtatás a szinte teljes cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményének a felszámolása. A döntéshozatalukban akadályozott nagykorú személyek számára az új polgári törvénykönyv az eddigi jogintézmények, a cselekvőképességet korlátozó és a cselekvőképességet kizáró gondnokság helyett differenciáltabb rendszert tervez bevezetni, amely kevésbé korlátozó megoldásokat is tartalmaz. A kizáró gondnokság megszüntetésén és a korlátozó gondnokság szabályainak jelentős átalakítása melletti megtartásán túl az akadályozott személyek jogainak megóvása érdekében a kormány az előzetes jognyilatkozat, valamint a támogatott döntéshozatal intézményének a bevezetését javasolja.
Ez a törvényjavaslat nemcsak azokat a személyeket tekinti cselekvőképesnek, akik egyedül képesek döntéseket hozni, hanem azokat is, akik segítséggel képesek ügyeikben eljárni. Ezt a segítséget az akadályozott személy környezetében lehet megtalálni.
(13.20)
Mindebből az is következik, hogy a korlátozott személyre hozandó bírósági döntésből teljesen ki kell küszöbölni a bevezető gondolataimban már említett mechanikus, az orvosi diagnózison alapuló papírízű, lélektelen szemléletet.
A gondnokság alá helyezett személyek jogi kategóriája továbbra is az értelmi fogyatékos, a pszichoszociális fogyatékos személyek - régebbi terminológiában pszichiátriai betegek vagy elmebetegek -, a szenvedélybetegek és az időskori demenciában szenvedő személyek csoportjaiból fog állni. Idézem: “Komplex értékelésre van szükség, amely magában foglalja a személy szociális helyzetének, a környezetében fellelhető emberi és anyagi erőforrásoknak a vizsgálatát és annak mérlegelését, hogy ezeknek az erőforrásoknak a felhasználásával az egyén problémái megoldhatók-e” - olvashatjuk az indoklásban.
A bíróságnak egyebek mellett behatóan vizsgálni kell, vannak-e az alany környezetében olyan segítségnyújtási formák, amelyek elegendőek helyzete megoldásához. A fogyatékos személy akadályozottságának mértéke ennek alapján nem állapítható meg pusztán orvosi szakértelem igénybevételével. Ez azzal indokolható, hogy két, orvosi szempontból teljesen azonos fogyatékos személy teljesen eltérő mértékben lehet képes ügyeit intézni olyan tényezők függvényében, amelyek az orvosi szakma látókörén kívül esnek. A törvényjavaslat az érintett személyek számára a pontosan meghatározott területeken biztosítandó célirányos segítségnyújtásra helyezi a hangsúlyt, így a bíróságnak a cselekvőképesség ügycsoportonkénti korlátozásáról személyre szabottan, a gyakorlati szükségesség mentén vizsgálva kell döntenie.
A javaslat, tisztelt képviselőtársaim, nem kívánja még példálózó jelleggel sem felsorolni azokat az ügycsoportokat, amelyek vonatkozásában a bíróság ítélete a cselekvőképességet korlátozhatja. A nagykorú személy belátási képessége csökkenése vagy hiánya esetén, jogainak védelme, károsodástól való megóvása érdekében a törvényjavaslat a cselekvőképességet korlátozó gondnokság mellett két új megoldást tervez bevezetni: az előzetes jognyilatkozatot és a támogatott döntéshozatalt. Egyik sem korlátozza az érintett cselekvőképességét, hanem korlátozás nélkül részesítik a személyt olyan védelemben, amelynek segítségével ügyeiben el tud járni, és így a cselekvőképességét megőrizheti.
Előzetes jognyilatkozatában minden cselekvőképes, nagykorú személy rendelkezhet arról, hogy belátási képessége csökkenése esetén milyen döntések érvényesüljenek személyi és vagyoni ügyei tekintetében. A támogatott döntéshozatal során pedig egyéni szükségleteken alapuló személyes döntési segítség biztosítására kerül sor.
A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy bárki még cselekvőképes állapotban előzetesen rendelkezzen személyi és vagyoni ügyei vitelének módjáról, és ügyei ellátására az általa megjelölt személynek meghatalmazást is adjon. A támogatott döntéshozatal során egy vagy több, a támogatottal bizalmi viszonyban álló személy segítséggel látja el az ítélőképességében korlátozott személyt döntései meghozatalában. Támogató lehet bármely családtag vagy akár barát, aki ezt vállalja. A támogatót a bíróság nevezi ki, miután megbizonyosodott arról, hogy az a személy, akivel a támogatott megállapodott, valóban bizalmi viszonyban van az érintett személlyel.
Ez a megállapodás létrejöhet közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban, illetve az érintettek, a gyámhatóság vagy a bíróság előtt is nyilatkozhatnak a köztük levő bizalmi viszonyon alapuló megegyezésük létrejöttéről. A bíróság a támogató személyt kinevezése előtt meghallgatja, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a megállapodás a felek szabad elhatározásából jött létre, és fennáll egy olyan bizalmi kapcsolat, amely biztosítja, hogy a támogatott döntéshozatal ne vezessen a támogatott személy kihasználására.
A “hivatásos támogató” néven bevezetendő jogintézmény létrehozásával a törvényjavaslat azok számára nyújt bizalmi viszonyon alapuló, támogatott döntéshozatalhoz hasonló tartalmú segítséget, akik nem családban élnek, szociális kapcsolatrendszerrel nem rendelkeznek, és pszichés állapotuk vagy szenvedélybetegségük miatt egyes vagyoni, illetve személyi ügyeik intézése során támogatásra szorulnak, ugyanakkor az állapotuk nem indokolja feltétlenül cselekvőképességük korlátozását.
Tisztelt Országgyűlés! Szólni kívánok arról is, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium nyitott jogalkotásra törekvő magatartása a törvényjavaslat előkészítése során lehetővé tette, hogy a fogyatékossággal élő emberek civil szervezetei is bekapcsolódhassanak a munkába.
Ennek többek között az lett az eredménye, hogy a javaslat cselekvőképességre vonatkozó új szabályozása már nemcsak a cselekvőképtelen nagykorúak jogvédelméről szóló Európa Tanács miniszteri bizottságának ajánlását vette alapul, hanem a fogyatékos személyek jogairól szóló egyezményt is. Emlékeztetni szeretném a tisztelt képviselőtársaimat, hogy ezt az egyezményt az Országgyűlés 2007. június 25-én 337 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül ratifikálta a 2007. évi LXII. számú törvény elfogadásával.
A jogszabálytervezet előkészítésében részt vevő, értelmi fogyatékossággal, pszichoszociális fogyatékossággal élő emberek és az őket képviselő civil szervezetek úgy gondolják, hogy a javaslat elfogadásával a tételes jogi normákon messze túlmutató lehetőség nyílik olyan társadalmi korlátok lebontására, amelyek ma még megakadályozzák, hogy a fogyatékossággal élő emberek egyenlő méltóságú állampolgárként, képességeiknek megfelelően részesei legyenek társadalmunk életének. Ennek megfelelően az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége támogatja a tervezet elfogadását.
A gondnoksággal összefüggő hatályos szabályozás mellett, amellett, hogy felelőssé tehető azért, hogy a társadalom az önmaguk sorsáért felelősséget vállalni nem tudó emberként tekint az értelmi fogyatékossággal élőre, jelentős mértékben akadályozza például a szociális szolgáltatások fejlődését azzal, hogy minden felmerülő szociális krízishelyzetre a gondnokság alá helyezést, az egyén saját akaratának és szükségleteinek az elnyomását tartja megoldásnak.
A bizottságunkban is erős ellenzéki kritika tárgya volt, hogy az előterjesztő nem vette figyelembe a Vékás Lajos-féle szakértői javaslatot. Az érdekvédelmi szervezet szerint az került ki a tervezetből, ami figyelmen kívül hagyta az e területre vonatkozó nemzetközi tendenciákat és jogi dokumentumokat, a tudományágak fejlődését és az érintettekkel foglalkozó szakemberek gyakorlati tapasztalatait.
A minisztérium által készített tervezet viszont, amely amellett, hogy megfelel a nemzetközi kötelezettségvállalásainknak, az érintett szakemberek javaslatait figyelembe véve készült, lehetőséget biztosít arra, hogy a fogyatékossággal élő emberek használják meglévő képességeiket, és kifejlesszenek olyan képességeket, amelyekre eddig cselekvőképtelenségük okán esélyük sem volt.
Tisztelt Országgyűlés! Ha az önrendelkezésre építő új szabályok biztosítást jelentenek a fogyatékossággal élő embertársaink számára, hogy gyakorolják a saját életükre vonatkozó döntések meghozatalát, márpedig ez is benne van az új polgári törvénykönyv tervezetében, akkor arra szabad igennel szavazni. Én ezt fogom tenni.
Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
(13.30)
