DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fölösleges ismétlések elkerülése végett csak röviden utalok mindarra, amit egyrészt a frakciónk nevében elsőként felszólaló Tellér képviselőtársam és az imént a KDNP részéről Rubovszky György képviselő úr elmondott.
A legsúlyosabb problémának mi is azt látjuk generálisan, amit az előttem felszólaló érintett, hogy abban a helyzetben, amikor - bár nem akartuk, hogy tovább folytassák a polgári törvénykönyv általános vitájának a tárgyalását, mégis - sor kerül a polgári törvénykönyv vitájára, és ha így megy tovább, és a parlament öt frakciója nem következetes - mint ahogy tegnap sem volt az, a múlt héten még igen - abban, hogy nem kívánja a polgári törvénykönyv elfogadását, tehát vitájának a lezárását abban a formában, ahogy az most elénk lett terjesztve, akkor előáll az a helyzet, hogy el lesz fogadva egy általunk nem támogatott polgári törvénykönyv - remélhetőleg addig nem lép hatályba, amíg nincs megfelelő többségünk annak megváltoztatására -, ugyanakkor tárgyalunk a Ptk.-ba szorosan illeszkedő olyan szerzői jogi tárgyú mélyreható törvénymódosításról, amely néhány évvel ezelőtt született meg, és ezek szerint azóta problémákat jelentő és a polgári törvénykönyvből kikezelt formájú önálló részterületét képezi a civilisztikának.
Tisztelt Országgyűlés! Ezzel semmiképpen nem érthetünk egyet, és osztjuk a több mint tíz éven keresztül működő polgári jogi kodifikációs bizottságnak és a bizottság elnökének a gondolatait - Vékás Lajos professzor úrra gondolunk -, aki úgy gondolta - lehet, hogy ezért számított eretneknek, és ezért vették ki kezéből a végső változat kidolgozásának a feladatát -, hogy mindenképpen a polgári törvénykönyvben kell szabályozni azt az elvet, amely még a jelenleg hatályos polgári törvénykönyv korábbi hatálya alatt fennállott, amely egyenesen megtiltja azt a gyakorlatot, ami immár tíz év óta fennáll, hogy egy jogalkalmazó szerv, a Magyar Szabadalmi Hivatal egyúttal jogszabályt is előkészítsen, és lényegében a kormány nevében előterjesszen. A Magyar Köztársaság jogállami intézményei közül sehol nem fordul elő, hogy a jogalkalmazó hatóság, közigazgatási szerv, hivatal - vagy hívjuk bárminek - végezze el a saját képmására formált olyan jelentős jogszabályszerkesztést és -előterjesztést, mint a szellemi alkotások joga, ami az újabb elnevezés szerint most már szerzői jognak minősül. Ez az alapvető kifogásunk önmagában elfogadhatatlanná teszi a jelenlegi, ily módon nem is időszerű javaslatot, ami a szerzői jogról szóló hatályos, 1999-ben elfogadott és később hatályba lépett jogszabály módosítását jelenti.
Ahogy már elhangzott, a módosítás elsősorban azért időszerű a kormány, pontosabban, a kormány mögött álló Szabadalmi Hivatal szerint, mert az Európai Unió irányelveivel és az Európai Bíróság esetjogi gyakorlatával nem kompatibilis, és elsősorban a közös jogkezelés tárgyában kell változtatni. Igen ám, de ezt a változtatást úgy csinálja meg a jelenlegi javaslat, hogy lényegében nem változtat.
(11.00)
Tehát az a nem meglévő összhang, amely az Európai Unió alapelveire, a szolgáltatások szabad mozgására és a letelepedés szabadságára vonatkozó kifogást illeti - és amely miatt Magyarországgal szemben is, másokkal szemben is a luxemburgi bíróság előtt, a Bizottság kezdeményezésére eljárás folyik -, nos ebben, bár aktuális lenne valamilyen közös álláspont kialakítása azon túlmenően, hogy a javaslat felemlíti ennek a ténynek a meglétét, valójában ugyanolyan, végeredményben változatlan: a közös jogkezelés területén nem végzi el azt a megkívánt európai elvárást, amely tehát magával vonta az eljárást. Ha nem várt esetben az az eset következik be, hogy a luxemburgi bíróság a Bizottságnak ad igazat - az Európai Bizottságnak -, és Magyarországot elmarasztalják, akkor egy most tárgyalt törvényjavaslat viszonylag rövid időn belüli újabb átgondolására, újragondolására lesz szükség.
Ezt azért mondom, mert tudom, hogy a tisztelt képviselőtársaim nem ezt tartják a legfontosabb kérdésnek, és ezzel igazuk is van, de azért mégsem járható út az a magyar jogalkotásban, hogy úgy vagyunk tagjai az Európai Uniónak, hogy mégsem vesszük tudomásul, vagy nem várjuk meg azon a fontos területen - a szellemi alkotások, jogi szabályozását értem ez alatt - a döntést, hanem megyünk a magunk jó régi - nem akarok az elmúlt rendszer jogrendszerére hivatkozni - kitaposott útján, és megint csak egy monopolhelyzetben lévő Szabadalmi Hivatal érdekeinek megfelelően szabályozunk.
Itt már elmondták - távollétemben is hallottam -, hogy szakmailag és úgy általában az ügyet érintőleg évszázados történetet, a területet illető jogi fejlődést illetően teljesen érthetetlen és indokolatlan, hogy miközben a törvény biztosítja az értékeket és a szabályozás tekintetében a művelődésért és kultúráért felelős miniszter valamilyen jogosítványát, az egész ügyet kiveszi és áttelepíti az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium és miniszter felügyelete és kompetenciája alá.
Nem akarok itt kitérni arra, hogy miért nem értünk egyet ezzel a kormányzati szerkezetbeosztással, amelyet az Alkotmánybíróság előtt is megtámadtunk. Hát, lassan őrölnek az Alkotmánybíróság malmai, két és fél év még ehhez kevés volt, hogy elbírálják, de lassan majd módunkban áll ezt megváltoztatni Alkotmánybíróság nélkül is - úgy gondolom -, de ebben az aktuális kérdésben, tehát hogy a Kulturális Minisztérium 50-60 éves szakmai felügyeleti jogát egy teljesen más területet jelentő és másfajta elveket érvényesítő miniszter és minisztérium apparátusa alá helyezték, semmiképpen nem helyeselhető. Egyetértek az előttem felszólaló Rubovszky képviselő úrnak ezzel kapcsolatos fejtegetésével.
Itt szó esett, többen is, államtitkár úr is fontosnak tartotta a haszonkölcsönzési jog, tehát az eddig nem létező, a közkönyvtárakban és máshol hozzáférésre kerülő és a szerzői jog védelme alá tartozó művek használatáért, kölcsönbevételéért, elolvasásáért s a többi valamilyen, a szerzőket illető díjazás, honorárium kérdésének az ügye. Ez szintén az Európai Bíróság ezzel kapcsolatos döntésének a következménye. Egyet is lehetne érteni tulajdonképpen ezzel, hogyha a szerzők egyébként nem teljesen minden szempontból kielégítő jogi helyzetét kicsit javítja, kicsit honorálja. Azt azonban, ahogy ez itt elhangzott, semmiképpen sem tudjuk elfogadni, hogy ezt a nem tudom, milyen becslések alapján 200-300 millió forintnak becsült… - nem tudjuk, ez miért ennyi, mert mint mindig, ez esetben is hiányzik egy olyan hatástanulmány, ami ezt alátámasztaná - nos, semmiképpen nem támogatjuk azt, hogy majd egy másik kormány nyakába varrják ezt. Ezért még a 2010. januári hatálybalépést is kicsit későinek tartjuk. Ha egyszer a törvény hatályba lép, akkor szerintünk ez együttesen kell hogy megtörténjék.
Nagyon egyetértek, végezetül néhány gondolat erejéig kitérek az előttem felszólaló Rubovszky képviselő úrnak arra a fejtegetésére, ami az úgynevezett árva művekre vonatkozik. Miről is van szó? Az expozéban, ha jól emlékszem rá, mert még azt végighallgattam, tulajdonképpen az államtitkár úr - a 70 éves védelem alatt álló, és ismeretlen vagy felderíthetetlen, vagy a történelem és egyéb vihar miatt nem ismert szerzők műveiről van szó - filmbeli példákat mondott, ha jól értettem. Tehát ez már önmagában egy nagyon szűk terület, hiszen a ’40-es években gyártott magyar vagy nem is tudom, milyen jelzővel illethető, tehát mondjuk, szerzők szerint magyar, hazai alkotások repríze. Tudom, hogy van egy televíziós csatorna, amely előszeretettel - nyilván ingyen és mindenféle jogot figyelmen kívül hagyva - vetíti ezeket a filmeket. De valójában nagyon nehezen tudom elképzelni azt - egyetértve Rubovszky képviselő úrral -, hogy a valódi szellemi alkotások tekintetében, tehát könyvek, zeneművek, klasszikus, a műfaji kategóriában árva lenne egy mű, amelyet egyébként annak tartalmára tekintettel sokszor és sokadszor kívánnak kiadni, és ily módon közkinccsé tenni anélkül, hogy a szerzőt fel tudnák deríteni.
Véleményem szerint ennek az intézménynek az elvi megteremtését ugyan lehet üdvözölni, de ahogy ez elhangzott már, ismételten a Magyar Szabadalmi Hivatal diszkrecionális jogkörévé kívánja tenni a jogszabály azt, hogy tovább erősítse ennek a hivatalnak a szerepét.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Összegezve tehát, ahogy ez már elhangzott részünkről, mi sem tudjuk a jelenlegi formájában elfogadni a javaslatot, és amennyiben a kilátásba helyezett módosító indítványok elfogadásra kerülnek, akkor ezt az álláspontunkat lehet, hogy felül fogjuk vizsgálni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
