TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A szerzői jogról szóló törvényhez benyújtott módosító törvényjavaslat igen szerteágazó, a másolási jogsértések szankcionálásától kezdve egészen a haszonkölcsönzésen át vagy éppen a tarifamegállapítás szervezeti kereteiig sok mindent módosít. Én most a harmadiknak megnevezett kérdéssel szeretnék foglalkozni, miután úgy gondolom, hogy ez a súlyponti kérdése az egész törvénymódosításnak. Azt gondolom, hogy a szerzői jog jogosultja, a felhasználó és az állam között a tarifamegállapítás tekintetében egy klasszikus tripartit viszony áll fenn. Ez a tripartit viszony erősen analóg azzal a másik tripartit viszonnyal, ami a munkás, a munkáltató és a kettőjük alkuját felügyelő állam között van.
A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy ebben a tripartit viszonyban a tőke van az erő pozíciójában, tehát a tőkés vállalkozó, a foglalkoztatott, a munkás pedig gyenge pozícióban van. Ugyanez a helyzet a szerzőijog-tulajdonosokkal kapcsolatban, leszámítva azt a néhány vagy legalábbis erősen kisebbségben lévő szerzőijog-tulajdonost, akik nagyon keresett műveket alkottak, ezért jó alkupozícióban vannak. Egyébként a szerzőijog-tulajdonosok is gyenge helyzetben vannak ebben az alkuban. Ahogyan két évszázad munkaharcai a munkás-munkáltató viszonyban igyekeztek kiegyenlíteni a munkás hátrányát, és nagyjából egyenlő pozíciót létrehozni, azt gondolom, a szerzői jog lépései is voltaképpen ilyen irányú előrehaladást tettek. A jelenleg hatályos szerzői jog pillanatnyilag olyan állapotot rögzít, ahol a szerzőijog-tulajdonosok pozíciója bizonyos tekintetben ki van egyenlítve a tőketulajdonosok, illetve a tőkés vállalkozók szempontjaival szemben.
Nyilvánvaló, hogy ahol technikailag lehetséges, ma is egyéni alkuk állnak fenn a felhasználó és a jogtulajdonos között, ahol azonban ez technikailag nem lehetséges, ott közös jogkezelő intézmények álltak fel. Ezek egyesületi formában működnek, és valójában nem egyszerűen csak a jogdíjak begyűjtői és újraosztói, hanem ők kötik meg a szerződést, és érdekvédelmi munkát is végeznek, érdekvédelmi szervként is működnek. Ráadásul a tarifamegállapításban döntő szerepük van. Természetesen a hatályos törvény szerint is a tarifamegállapításban nem diktátum jön létre a közös jogkezelő szervezetek részéről, hanem beszámítják valamilyen módon a felhasználói érdekeket, és a végén az általuk megnevezett tarifákat miniszter hagyja jóvá vagy utasítja el, és akkor az alkufolyamat megismétlődik. Az erőkiegyenlítés bizonyos alkotói területeken, ráadásul ezek a legszélesebbek, ténylegesen létrejött.
Mi a helyzet a törvényjavaslattal, ami előttünk van? A nagy kérdés az, hogy ha egyszer létrejött ez a bizonyos erőegyensúly, akkor mit módosít a jelenlegi törvényjavaslat. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslatban két nagyon figyelemre méltó és fontos változás van, amelyeket tekintetbe kell venni. Az egyik az, hogy ez a javaslat a Szabadalmi Hivatalt kvázi hatósági helyzetbe hozza. A közös jogkezelő szervezetek felügyeletét, nyilvántartásba-vételét a Szabadalmi Hivatalra ruházza át a törvényjavaslat. A Szabadalmi Hivatal mérlegeli, hogy vajon léteznek-e, megvannak-e azok a feltételek, amelyek a bejegyzéshez szükségesek. A bejegyzéskor gyakorlatilag bekéri a bejegyzendő közös jogkezelő szervezetek teljes adattárát, ugyanakkor valamilyen, általam rejtélyesnek tartott okból egy saját önkéntes műnyilvántartó munkát végez, egy saját önkéntes műnyilvántartást hoz létre, amelyért díjat szed.
Azonkívül a Szerzői Jogvédő Hivatal súlyát növeli, hogy az a bizonyos szerzői jogi szakértői testület mellette működik. Jó lenne pontosan tudnunk, hogy mit jelent a “mellette” szó. Valószínűleg azt jelenti, hogy rendszeres munkakapcsolat és személyi kapcsolat van a Szerzői Jogvédő Hivatal és a jogi szakértői testület között, esetleg ez a bizonyos szerzői jogi szakértői testület segít a Szerzői Jogvédő Hivatalnak előkészíteni azokat az előterjesztéseket, amelyeket a felügyeletet gyakorló miniszternek kell küldeni. Vagy pedig szervezi, illetve meghatározza azokat az egyeztetési eljárásokat, az egyeztetési eljárások szabályait, amelyek egyet nem értés esetén a szerzői jog tulajdonosa, illetve a közös jogkezelő szervezet és a felhasználó között jönnek létre. Tehát ezek a testületek is igen nagy hatalommal és befolyással rendelkeznek az alkufolyamat fölött.
Nagy kérdés ebben a folyamatban, hogy vajon hogy kerül ide a Szabadalmi Hivatal. A Szabadalmi Hivatal egy kitűnő hivatal, ahogy információim mondják, ez a kitűnő hivatal azonban eredendően iparjogvédelmi kérdésekkel és védjegykérdésekkel foglalkozott, és alapvetően a hivatal működésében az a szellemitulajdonias szemlélet uralkodott, amelyik azokat az alkotásokat, amelyeket iparjogvédelem alá vett, szellemi tulajdonnak tekintette, a tulajdon mindenféle sajátosságával együtt, egyebek között az elidegeníthetőség sajátosságával is. Nagy kérdés, hogy miért éppen a Szabadalmi Hivatal kapja ezt a sajátos hatósági funkciót a közös jogkezelő szervezetek fölött.
(10.40)
Ráadásul a törvényjavaslat alapján a Szabadalmi Hivatal a közös jogkezelők nemzetközi kapcsolatait is az ellenőrzése alá vonja, egyetértésével készülnek az előterjesztések a miniszter számára. Szinte nincsen a szerzői jogban olyan vertikálisan mozgó információhatás, utasítás, előírás, amelyikbe a Szabadalmi Hivatal valamilyen módon, akár mint előterjesztő, akár mint tanácsadó, akár mint egyetértési joggal felruházott szervezet ne lépne bele.
Ami a tarifamegállapítást illeti, az a helyzet, hogy ha már itt a tripartit viszonynak az egyes szereplőit nézzük, a Szabadalmi Hivatal, tetszik, nem tetszik, mindig is az ipar képviselője volt, ha úgy tetszik, a tőke érdekeit szolgálta vagy a tőke érdekeit képviselte. Eléggé meglepő, hogy most egy operettnek vagy egy filmnek a készítői egy ilyen szervezet, ilyen szervezeti előzményekkel rendelkező és kvázi hatósági jogosítványokkal felruházott szervezet keretei közé kell hogy beilleszkedjenek.
A törvényjavaslatban azt, hogy itt a tőkeérdek az eddigieknél erősebb képviseletet kap, az is mutatja, hogy a jelentős felhasználó formális szabályozást is kap. A jelentős felhasználó fogalmát világosan meghatározzák, és megnövekszik a szerepük az egész egyeztetési folyamatban. Azt mondhatja valaki, hogy ez tévedés, amit én mondok, szó sincs ilyesmiről, szó sincs arról, hogy a tőkeoldal súlya növekednék, szó sincs arról, hogy az eddig is a tőkeoldalt képviselő Szabadalmi Hivatal a tőkeérdek alapján módosítaná vagy befolyásolná a lehetőségek szerint ezeket a folyamatokat. Én erre a következőt mondom: elhinném, hogyha a törvény mellé volna mellékelve egy olyan hatástanulmány, amelyik az eddigi tarifamegosztásokról, illetve tarifamegállapításokról és most a törvénymódosítás alapján várható tarifamegállapításokról egy világos, táblázatszerű adatsort közölne. Ilyen hatástanulmány azonban, annak ellenére, hogy ezt, az ilyennek a készítését a jogalkotásról szóló törvény előírja, ilyen hatástanulmány a törvény mellett nincsen.
Az a helyzet, hogy a tőkeérdek felé való elmozdulásnak nemcsak a tarifamegállapításban megállapítható súlyeltolódás a jele, hanem valami mélyebb folyamat is. Ez a mélyebb folyamat talán úgy jellemezhető, hogy a szerzői jog alá tartozó és egyébként szellemi tulajdont is jelentő vagy képviselő művek és alkotások a személyiségijogias jellegük rovására inkább a tulajdonjogias oldaluk alapján szerepelnek és határozódnak meg. Ez azért nagyon súlyos dolog, mert egy folyamatnak a közepén tartunk. Ez a módosítás vagy ez a javaslat is, amiről tárgyalunk, egy folyamat részét képezi, és ennek a folyamatnak ez jól megállapítható jellegzetessége, tehát hogy a szerzői jognak a személyiségi joghoz kapcsolódó, tehát a személyiségijogias oldalát igyekszik elhallgatni, és a tulajdonjogias oldalát hangsúlyozni, s ezzel, kvázi az iparjogvédelem alá tartozó műveket és a szerzői jog alá tartozó műveket a szellemi tulajdon fogalma alá bevonva, a kettő közötti gyökeres és lényeges különbséget elmosni. Én nem akarok itt ad hominem érvelni, de az államtitkár úr, aki az előterjesztője ennek a törvényjavaslatnak, az első szava az volt, hogy szellemi tulajdon, nem az, hogy személyiségi jog és a személyiségi joghoz kapcsolódó viszonyok.
Ennek következtében a hatástanulmány nélkül nem tudjuk igazán megmondani, hogy ezek a folyamatok csakugyan abba az irányba vezetnek-e, mint amit én itt elmondtam, vagy pedig csak egy tökéletesebb megoldásai valamilyen tárgyalási technikának. Az államtitkár úr arra hivatkozik, hogy a felmerült egyedi problémák vezettek a tárgyalási keretek módosításához, vagy voltak olyan jelzések, amelyek idevezettek, de hogy ezek pontosan mik voltak, aminek alapján mi is el tudnánk dönteni, hogy csakugyan aránytalanságok vannak a jelenlegi rendszerben, és azt csakugyan úgy kell kijavítani, mint ahogyan ez a törvényjavaslat teszi, ezt megítélni nem tudjuk.
Azt gondolom, hogy ezek a fogalmi csúszások, amelyek a személyiségijogias oldal felől a tulajdonjogias oldal felé tolják az egész probléma kezelését, ez is azt mutatja, hogy itt az elidegeníthetőség és mögötte a tőkeérdek az, amely az egész folyamatot meghatározza. Ennek következtében a Fidesz a törvényjavaslatot nem tudja támogatni.
Köszönöm.
