DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Úgy látom a mostani vitából is, hogy nem volt alaptalan a Fidesz és a KDNP azon álláspontja még a vita legeslegeslegelején és akár a mai indítványa is, amelyben a törvénymódosító javaslat visszavonását kérte, és a bizottsági vitában is elhangzott módon ötpárti átfogó egyeztetésről beszélt. Itt ismételten az a szellem uralkodott el - hogy idézzek egy korábbi hozzászólást -, hogy a termékdíjsort vagy ezt a költségvetési tételt hozni kell. Egyáltalán nem erről szól ez a törvény, nem erről szól a preambuluma. Ugyanakkor ez a beterjesztett módosító javaslat mintha tényleg ebben a szemléletben fogant volna, és tényleg ez lenne a fő vonulata, hogy ezt a termékdíjtételsort hozza.
De bármennyire is pénzügyi szemlélettel közelít, a megalapozottságában azért erősen lehet kétségünk, hiszen akár itt a vitában, akár a szakértői véleményekben egymásnak szögesen ellentmondó álláspontok születtek azzal kapcsolatban, hogy ez a termékdíjsort növelni vagy csökkenteni fogja. Ez a vállalkozásoktól pénzt von el vagy további forrásokat biztosít nekik ezáltal. Itt a vitában is mindenki hivatkozott különböző számításokra, és azok teljesen ellentétesek, és a szaksajtóban amit olvastunk, az is ellentétes. Igazából nem született olyan háttérszámítás a törvénymódosító javaslat mögé, amely minden kétséget kizáróan és általában a szakmai szervezetek aggályait eloszlatva tudott volna bizonyosságot adni, hogy ez többlet- vagy kevesebb terhet jelent a gazdasági szereplők számára.
A harmadik dolog, amit szeretnék mondani, hogy továbbra is valamelyest ezt az álszent helyzetet tartjuk fönt, ami talán az első vagy második felszólalásban hangzott el; a VPOP-hoz átkerült, és igazából a sarki virágost is megbüntetheti a VPOP, hogy azt a celofánpapírt kifizette termékdíj gyanánt, amibe a virágot csomagolja. Igazából visszautalnék arra, hogy talán érdemes lenne - mint ahogy itt is elhangzott - majd májusban elővenni és áttekinteni. Érdemes lett volna most elővenni és áttekinteni: mennyire betartható ez?
Az adminisztrációs terhek általában betarthatatlanná teszik a törvényeket, de itt általában az emberek, pontosabban azok, akiknek termékdíjat kell fizetni, nem is ismerik ezeket a szabályokat, és a módosító javaslatok sem tették átláthatóbbá vagy elfogadhatóbbá olyan szempontból, hogy olyan állapotba kerüljön, hogy mindenki betarthassa, hogy számára egyértelműek legyenek a betartás különböző paraméterei. Úgy gondolom tehát, hogy továbbra is álszent helyzetben maradunk, amikor mindenki tudja, hogy ezt kéne fizetni, de akiknek kéne fizetni, azok többsége nem tud róla. A maradék részben pedig elég kevesen vannak, akik ismerik az eljárás módját, és ezt továbbra is egyfajta sarcnak tekintik csak.
Ennek a kiváltására vagy ezen szemlélet megváltoztatására nagyon jó ez a 16. számú módosító javaslat és a 19., 21., a hozzá kapcsolódó továbbiak, hiszen ott nem egy nagy kalapba befolyó összegként, hanem valóban egy ilyen fejlesztési alapba történő áttétellel lehetne látni ezeknek a pénzeknek a sorát, és láthatnák azt is, hogy hogyan tudnák adott esetben visszaszerezni. Ez a javaslat maga is, ha jól tudom, a civilek fejéből kipattanva, az ő szövegezésük szerint kerül a Ház asztalára. Úgy gondolom, hogy egy elég hosszadalmas folyamat során alakult ki, és ezért érdemesült ki arra, hogy ahogy az imént is elhangzott, széles támogatást kapjon a bizottsági vita során a múlt héten.
Talán ez is növelné azt az átláthatóságot, amit a környezetvédelem terén az utóbbi időben erősen hiányolunk. A pár héttel ezelőtti szén-dioxid-kvóta eladásával kapcsolatban csupa homályos, bizonytalan, titkos és ilyen című cikk jelent meg, talán nem véletlenül; lehet, hogy azért, mert az első ilyesfajta ügylet, de lehet, hogy azért, mert valóban növelni kell ezeknél az átláthatóságot.
Illetőleg ott is nagy a kísértés, és ha létrejön egy ilyen fejlesztési alap, ott is nagy kísértés lesz a pénzügyi tárca számára, hogy amennyi pénz bekerül a fejlesztési alapba, vagy amennyi pénz a zöldberuházási rendszerben a szén-dioxid-kvóta kibocsátásából bekerül a zöldberuházási rendszerbe, ugyanannyi összeggel csökkentsék a költségvetés harmadik, negyedik, ötödik vagy hatodik változatánál a környezetvédelmi célokra jutó pénzösszegeket. Tehát ugyan jó az, ha külön alapba kerülnek, és megpántlikázva fordítódnak környezetvédelmi célra ezek a különböző adó- és díjbevételek, de nagy a kísértés arra, hogy ugyanennyivel csökkentsék az általános keretet ezen a téren.
Azzal nem tudok egyetérteni, ami az előzőekben elhangzott, hogy ez egy jól működő rendszer, és nem is látom igazából, hogy hol van az a módosító javaslat, amelyik jól működővé teheti, bár az való igaz, hogy számokban és statisztikákban Magyarországnak nem kell annyira szégyenkeznie, hiszen az EU által előírt visszagyűjtési és egyéb arányokat időarányosan egészen jól teljesíti, bár elszámolni a végeredménnyel csak évek múlva kell, de ez ügyben nem aggasztó a helyzet annyira, mint sok-sok más kérdésben.
Összességében azt gondolom, hogy nem kell nyilvánvalóan ezektől a módosító javaslatoktól sem azt várni, hogy bármelyik egy csapásra megváltoztatja a jelenlegi helyzetet, de úgy gondolom, hogy minden kicsi módosító javaslaton érdemes külön vitatkoznunk, hiszen mindegyik egy kicsivel zöldebbé teszi a szemléletet, és éppen ezért a termékdíj intézményrendszerén keresztül javíthat valamit a környezet állapotán. Éppen ezért fogjuk azokat támogatni, amiről az imént is szót ejtettem.
Köszönöm szépen. (Taps a KDNP soraiban.)
