DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A mostani, az új polgári törvénykönyv megalkotását célzó parlamenti általános vitában, legalábbis a mai napon mindenki azzal kezdte, hogy ő nem akart ma szólni. (Dr. Salamon László: A családjogi kérdésekhez, legalábbis én.) Mindenki ilyen vallomással kezdte. Én pedig reméltem, hogy nem kell folytatni méltatlan vitát egy nagyon fontos törvény dolgában, ez pedig nem más… - és egyetértek Vitányi úr gondolatával, miszerint az egyik legfontosabb törvényről van szó, hiszen az állampolgárok mindennapi életét leginkább szabályozó törvény az, ami előttünk áll. Ez annál is inkább így van, mert mint Óbuda országgyűlési képviselője, rendszeresen megtartom a fogadóóráimat - váltakozó érdeklődés mellett persze -, de amikor a törvényhozás gondolata foglalkoztatja az embereket, akkor a Ptk. módosítása izgatja őket.
Valóban foglalkoztatja őket, hogy kedvezőbbek vagy kedvezőtlenebbek lesznek a számára, a saját élethelyzetére tekintettel a családjogi, vagyonjogi viszonyok szabályai, hogy egyszerűbb lesz-e örökbefogadni gyereket, akinek éppen ez a problémája, vagy ne adj' isten, ha arról van szó, hogy új polgári törvénykönyv, akkor a legtöbb ember kérdezi, hogy: és mit akartok csinálni az örökléssel? Ilyenkor nálunk, legalábbis az én fogadóórámon leggyakrabban a “mi is lesz az özvegyi joggal” kérdése merül fel. Vagy igen gyakori probléma - és nem csak a távfűtés kapcsán -, hogy hogyan is lehet diszponálni ezekben a nagyméretű társasházakban a közös tulajdonnal és hasonló fontos kérdések. Ezek izgatják az embereket; a politikai gumicsont, ami az új polgári törvénykönyv vitájára is egyébként rányomja a bélyegét, az kevésbé.
Ezért azt gondolom, nem kellene méltatlan vitát folytatni az új törvény kapcsán. Persze azt látni kell, hogy a Házszabályunk és talán a mi mostani belpolitikai viszonyaink sem a leginkább kedvezőek egy ilyen nagyméretű kódex, egy teljes értékű újraszabályozás, ha úgy tetszik, levezényléséhez. De ezen felül lehetne emelkedni annál is inkább, merthogy ez nemcsak a jogászok kérdése. Nem gondolom, hogy akármilyen bölcs is volt az a testület, amely évtizedes munkával - maradjunk ennyiben, évtizedes munkával - készített elő anyagokat, hogy az élet dolgaiban ő a mindent meghatározó. Hát akkor tulajdonképpen nyugodtan a parlamenteket, így a magyar parlamentet is félre lehetne tenni, hogyha adott esetben egy polgári törvénykönyv kérdése kizárólag jogászok szakkérdésévé degradálható lenne.
Alkalmassá kell válnunk - meggyőződésem - arra, hogy a beterjesztett törvényjavaslat létező - egyesek szerint létező, mások szerint nem létező - hiányosságai közepette is finomhangolással megalkossuk ezt a kódexet. Hitem szerint egyébként a Magyar Köztársaság Országgyűlése erre alkalmas. Persze, a történelmi előzmények nem túl rózsásak, hiszen talán az 1959. évi IV. törvény volt az, amely az akkori idők szabályainak megfelelően kódex formában is elfogadást nyert. Általában a magyar törvényhozás a kódexi szabályozások terén nagy sikereket nem tudott felmutatni, leginkább tervezetek, félbemaradt művek voltak azok, amelyek hosszantartóan később kifejtették a hatásukat. Azt gondolom, hogy ezt a sort nem kellene folytatni, ezt az új polgári törvénykönyvet tehát el lehetne fogadni.
(19.10)
A magánjogi kódex - és itt szeretnék arra a vitára is utalni, ami itt az egyesületek kapcsán merült fel - nem alkotmány. Kétségtelen tény, magam is úgy vagyok vele, nem csak jogászként, hogy az alkotmány utáni második legnagyobb, legátfogóbb, az állampolgárok, a polgárok viszonyait szolgáló törvény, mégsem alkotmány. Elélcelődgethetünk azon, hogy most akkor nemhogy kétharmados, de feles többsége sincs a mostani kormánynak, megjegyzem, nem is csak kormányügy, de azért el kéne helyeznünk magunkban, hogy hova tartozandónak véljük például az egyesület legfontosabb szabályait. Nem hiszem, hogy minden létező magyar jogintézménynek, amelyik egyáltalán létezik, feltétlenül meg kell jelennie a magánjogi kódexben, ha azt új polgári törvénykönyvnek nevezzük, akkor sem.
Okozott az egyébként saját jogászi tapasztalataim szerint is némi zavart, hogy az egyesületek a Ptk.-ban is szerepeltek, az egyesülési jogról külön törvény van, és ráadásul az egyesülési jog mint politikai jog az alkotmányból eredeztethető és vezethető le. Ezért azt gondolom, hogy ettől még természetesen meg is jelenhet, de a kimaradása, pláne, ha félünk attól, hogy lesz egy kétharmados eleme, nem a leglényegesebb. Van-e helye, nincs-e helye az adott szabályozási rendben? Ezt azért is fontos minden egyes ilyen szituációban egyértelműen elmondani, hogy helye van, nincs helye, ha helye van, ezért, ha nincs helye, azért, mert csak két baja lehet egy törvénynek: az egyik, ami benne van, a másik, ami kimarad belőle. Más probléma egyetlenegy törvényjavaslattal sem lehet.
Engedjék meg, hogy a beterjesztett javaslat és a vita kapcsán is mondjam, kell vagy nem kell az ingatlan-nyilvántartás alapvető szabálya az új Ptk.-ba. Én azoknak a pártján állok, akik azt mondják, hogy kell. Mások azt mondják, hogy nem. De egy biztos: aki azt gondolja, hogy a polgári törvénykönyvbe azért kell betenni az ingatlan-nyilvántartás alaprendelkezéseit, hogy az egyébként ma létező hatályos ingatlan-nyilvántartás rendjét ezáltal felbolygassa, illetőleg új kényszerhelyzeteket hozzon létre, azzal nem tudok egyetérteni. Merthogy nem lehet célja az új polgári törvénykönyvnek korábban törvényekben szabályozott rendek teljes felrúgása. Az teljes képtelenséghez vezetne.
Úgy gondolom tehát, hogy ha a polgári jog alapintézményének tekintem bizonyos tulajdonjogi összefüggések okán, akár tekinthetem is annak az ingatlan-nyilvántartást, azokat a semleges, ha úgy tetszik, a politikai gumicsont szempontjából semlegesnek tekinthető alapelveket igenis kell hogy tartalmazza az új polgári törvénykönyv. De hogy ennek alárendeltségi, hierarchikus viszonyai hogyan és miként nézzenek ki, nem gondolnám, hogy erre a törvényre tartozik, hiszen akkor oda jutnánk, mint ahová kerültünk a legutolsó évtizedben, hogy nyakra-főre módosítgatjuk a különböző törvények módosítása vagy megalkotása kapcsán a magánjogi alapkódexet, a polgári törvénykönyvet is. Tehát az képtelen helyzet volna, képviselőtársaim, hogy most mondjuk, az új polgári törvénykönyvben… - hála a jó istennek, nem ezt tartalmazza, de akár még idáig is eljuthatunk itt a vitában, hogy a halak-vadak tulajdonjogát illetően a ma hatályos halászati és vadászati jogszabályokkal, törvényekkel összhangban szabályozza a Ptk. Emlékszem rá, hiszem már akkor is itt voltam képviselő, amikor ezekről a törvényekről, beleértve az ingatlan-nyilvántartásét is, megalkotásukról, alapkoncepcióikról volt vita, a Ptk. szabályait érintő vita - akkor eldőlt.
Ha most ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán ezeket a kérdéseket nem eldöntöttként vagy adott esetben másként kívánjuk rendezni, azt gondolom, nem a kívánatos, a viszonyokat kívánatosan újra és modernül szabályozó új Ptk.-val lesz dolgunk, hanem a viszonyainkat felforgató valami mással. Éppen ezért azt gondolom, hogy a polgári törvénykönyv későbbi vitaszakaszaiban, amikor már felül tudunk emelkedni néhány ütősnek gondolt politikai gondolaton, amikor a könyvekről, a könyvek belső szabályrendszeréről lesz szó, akkor érdemibb vitát fogunk tudni folytatni egyik vagy másik jogintézményről, többek között a környezeti károkért való helytállás kérdéséről is adott esetben. És bízom benne, hogy akkor a jelenleg a teremben bent ülőknél sokkal nagyobb létszámban tudjuk majd megbeszélni, hogy aztán a képviselői fogadóórákon is tudjunk majd válaszolni Vera néni kérdésére: és mondja, képviselő úr, ugye, az én özvegyi használatomat nem kívánják megvonni vagy korlátozni ezzel az új törvénymódosítással? Innen üzenem, hogy nem.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
