CZOMBA SÁNDOR
CZOMBA SÁNDOR
CZOMBA SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Államtitkár Úr! Közel egy éve, hogy a rehabilitációs járadékról szóló törvény hatályban van. Aktuális egy picit mögé nézni, hogy mi történt ez alatt az egy év alatt. Nézzük meg ezt számokban!
Korábban sokan menekültek rokkantnyugdíjba a munkanélküliség elől, és a leszázalékolás - valljuk be - gyakran nem egészségügyi, hanem pénzkérdés volt. Az első kérdésem ezzel kapcsolatban az, hogy változtatott-e ezen a rendszeren a rehabilitációs járadékról szóló törvény. Azt érzékelem, hogy átestünk a ló másik oldalára, tehát most viszont arról szól a fáma, hogy mindenkit visszaminősíteni, akit csak lehet, aki csak él és mozog. A rehabilitációs járadékról szóló törvény célja alapvetően a törvény megfogalmazása szerint az, hogy minél előbb munkába állítsa azokat, akik megváltozott munkaképességűek.
(15.30)
Ez nagyon üdvözítő, de nézzük a konkrét számokat. A Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság adatai alapján eddig év elejétől 3178-an nyújtottak be igényt rehabilitációs járadékra, és 969 határozatot hoztak, ami körülbelül az egyharmada. Az önök olvasatában évente 5-6 ezer ember térhet vissza a munkaerőpiacra ezzel az új módszerrel. Most 460 ezer korhatár alatti rokkantnyugdíjas van, ha utánaszámolunk, durván kilencven év alatt mindenkinek lesz munkája. A nagyobb gond viszont az, hogy az egészséges embereknek sincs munkahelyük, államtitkár úr. Hogyan lesz akkor a megváltozott munkaképességűeknek? Az akkreditált és védett szervezetek is borotvaélen táncolnak. Az önök olvasatában jelenleg 60 milliárd forint áll rendelkezésre a rendszer kiépítésére, ebből a magyar kis- és középvállalkozások 50 ezer munkahelyet tudnának teremteni. Hagyják abba, fejezzék be ennek a pénznek a haszontalan elköltését! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
