TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1818-ban született az Országgyűlés 1848-49-es jegyzője, a később mártírhalált halt Szacsvay Imre, egy elfeledett vértanú. A múlt hét végén Nagyváradon, választókerületében, ahol 1848-ban képviselővé választották, egy megemlékezésre került sor az 1907-ben a településen felállított szobránál.
A Magyar Országgyűlés 2000 óta minden évben megemlékezik Szacsvay Imréről, a mártírhalált halt jegyzőről, aki heves, ugyanakkor korrekt törvényalkotó és az Országgyűlés tisztviselője, tisztségviselője volt. Szacsvay Imrének a bűne az volt, hogy nemcsak hogy jegyezte a Függetlenségi Nyilatkozatot, de szövegezésében, megfogalmazásában is aktívan részt vett.
Nagyvárad, Váradolaszi térségben választották képviselővé 1848. június 24-én, és ebben a térségben ma is büszkén visszaemlékeznek rá. A bihari kis Kossuthnak is hívták már életében, már akkor, amikor aktívan tevékenykedett a közéletben, hisz nemcsak a védegylet helyi fiókját vezette, hanem aktívan részt vett a helyi közéletben más módon is. Egy alkalommal még Tisza Lajosékkal is összeütközésbe került. Ennek nyomát később a homlokán is viselte, de hát ez ennek a kornak a jellegzetessége volt.
Szacsvay Imre 1848-ban a Függetlenségi Nyilatkozat megfogalmazásával, majd később jegyzésével írta be magát a történelembe, illetve azzal, hogy 1849. október 24-én kivégezték. 23-án született meg az ítélet, amelynek eredményeképpen elvették az akkor 31 éves parlamenti jegyző életét. Engedjék meg, hogy a búcsúleveléből idézzek! Szacsvay úgy fogalmazott testvéröccsének írott levelében: “Meghalok, ha kell, lelkem nyugodt, vétek sohasem terhelte. Minden hibám, hogy képviselői kötelességemet saját személyemnek elébe tettem. Isten adjon minden élőknek lehető legnagyobb boldogságot!” - búcsúzott ezzel édesapjától, testvérétől és mindazoktól, akik szerették. De ezek a szavak nemcsak pátoszos, nagy szavak - bár el se tudom képzelni, harminc-egynéhány évesen milyen érzés lehet, amikor az ember az elvei miatt az életével fizet -, hanem arról is szól, hogy valóban példaértékű volt az a tevékenység, amit ő végzett, és példaértékű volt az a gondolkodás, amit ő magáénak vallott.
Azt vallotta, hogy a saját személyisége is nagyon fontos, a saját személye is nagyon fontos, de a képviselői munkája még fontosabb, saját személye elé helyezte. Valóban így van, és a térségben is, Nagyvárad környékén, ahol a jegyzői delegáció a múlt héten is tiszteletét tette, a megemlékezés koszorúit elhelyezte a szobránál, pontosan ilyen szavakkal emlékezett róla minden nemzetiségű, minden pártállású helybéli, mert büszkék rá, hogy a Magyar Országgyűlésnek anno dacu egy ilyen híres, hősies jegyzője volt.
(21.00)
Azt gondolom, hogy számunkra is példaértékű az a mód, ahogy Szacsvay Imre búcsúzott, és az a mód, ahogy élt, és a parlamentben is - több törvény beterjesztőjeként - aktívan tevékenykedve kivívta azt a megbecsülést, amelynek örvendhet mind a mai napig. Sajnálnánk, ha elfelednénk, ha Szacsvay Imre valóban az elfeledett vértanú lenne csak.
Sajnálnánk, mert élete, munkássága példaértékű volt, és azért is, mert egy fiatalember 30-31 évesen, példát mutatva vállalta a halált annak érdekében, hogy hű maradjon eszméihez, hű maradjon gondolataihoz. A szobrára is csak az az egy mondat van felírva: “Egy tollvonás volt minden bűne”.
Köszönöm, hogy meghallgattak, s emlékezhettünk Szacsvay Imrére. (Taps.)
