DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elsősorban az agráriumot érintő területekhez szeretnék - azt hiszem, hogy előre kiszámíthatóan - hozzászólni. De ha szabad, az eddigi vitában elhangzottak közül néhányra így az elején mégiscsak szeretnék reagálni. Először is Orosz képviselő úr megjegyzésére - bár tényleg nem érdemes erről különösképpen hosszasan vitatkozni -, hogy mindenképpen egy kormányzati teljesítmény megítéléséről is szó van. Szándékosan nem azt mondom, hogy a környezetvédelmi tárca megítéléséről, különösen akkor, ha a teljes program teljes időhorizontja ugyanazon politikai összetételű kormányzás produktuma.
Tehát lehetőség van a megítélésre, mondom még egyszer, nem a környezetvédelmi tárca megítélésére, hanem a kormányzat egészének a megítélésére, annál is inkább, mert én úgy fogom fel, hogy a nemzeti stratégiák - több ilyen van, s lesz is még - egy közösen vállalandó kormányzati feladatot jelentenek.
Egyetértve azzal, amit Bencsik János képviselő úr mondott, ezeknek felül kell írniuk az egyes ágazati stratégiákat, az egyes ágazati programokat. Amikor tehát kritizáljuk a nemzeti környezetvédelmi programnak azokat az elemeit, amelyek érzésünk szerint nem valósultak meg, akkor ez nem elsősorban az adott ágazat képviselőjét illeti egy nemzeti program esetén, hanem a kormányzat egészének, egyetemlegesen a miniszterelnöknek címzett kritika is lehet.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A reális tervezéshez hadd tegyek annyit hozzá, hogy emlékeim szerint akkor sem teljesült a költségvetési forrásfedezet odarendelése, amikor dübörgött a gazdaság. 2005-2006-ról beszélek, akkor még szó sem volt gazdasági válságról, pénzügyi megszorításról, ami más oldalról indokolhatta volna, hogy épp a környezetvédelemtől az oda betervezett forrásokat elvegyük. Emlékeztetek ismét: 2005-re 15 milliárd forint volt tervezve, és ehelyett 8 milliárd forint került oda a tényleges költségvetésben, s 2006-ban szintén 15 milliárdot tervezett a program, és 5,7 milliárd - tehát alig több mint egyharmada - került oda a programra. S akkor tán még a gazdasági mutatók sem indokolták volna, hogy épp a környezetvédelemtől vegyük el ezeket a forrásokat.
Pontosan értem azt, amit Orosz képviselő úr mond, és akceptálom is, hogy az az általános légkör, ami ma Magyarországon uralkodik, nem kifejezetten a környezetbarát programok alátámasztására szolgál. Én is voltam egy agrárkönyv-szerkesztőbizottsági ülésén - hadd hozzam ide példának ezt -, ahol a neves agrárprofesszor úr, amikor azt próbáltam firtatni, hogy az agrárium környezeti összefüggéseiről is beszélni kéne, ha egy ilyen nagy könyvet írunk, szó szerint azt mondta: öcsém, nekünk termelnünk köll, a többit hagyd a zöldekre meg a szociálpolitikára, amikor azt is szóba hoztam, hogy embereket is kellene foglalkoztatni. Tehát pontosan értem azt és egyet is értek vele, amiről Orosz Sándor képviselő úr beszélt, de hát Göndör képviselő úr pontosan itt fogalmazta meg az előbb ugyanezt.
A bizottságok véleményének eltérése világosan jelzi azt a tudathasadásos állapotot, ami valahogy úgy fogalmazható meg, hogy vagy gazdasági versenyképesség, vagy környezetvédelem. Először versenyezzünk, legyen profit, aztán majd ha lesz pénzünk, akkor foglalkozzunk a környezetvédelemmel is. Azt hiszem, ez egy teljesen hibás fölfogás. A környezethasználati rendszert kell úgy átalakítanunk, hogy ne keletkezzenek olyan extern költségek, amelyeket aztán mindannyiunknak kell megfinanszíroznunk. Mert az egészségügyi kiadásaink egy része épp abból fakad - látszatnyereség, vagy csak azoknál a cégeknél nyereség, amelyek erre nincsenek tekintettel -, hogy versenyképesebben tudnak működni ezen a terepen, miközben olyan extern társadalmi költségeket terítenek ki, amelyeket aztán mindannyiunknak az adónkból kell fizetni. Az a kérdés, hogy kinek a versenyképességéről beszélünk.
Göndör képviselő úr és a gazdasági bizottság figyelmébe szeretném ajánlani, hogy egy ország versenyképessége egészen más dolgokban mérendő, mint egy adott tőkés társaság befektetéshatékonysága. Nem ugyanarról van szó. S ha közpénzekről és nemzeti stratégiáról van szó, akkor nekünk a nemzeti versenyképességet kell figyelnünk, egy ország versenyképességének kérdését, és ott pontosan megfordul ez a dolog, mert egy tiszta, egészséges környezetben kevesebbet kell egészségügyre, szociálpolitikára költeni és a többi. Ez mind-mind a közkiadásokat csökkenti. Tehát hibás az a fölfogás - inkább úgy mondom, én magam nem értek egyet azzal a fölfogással -, amely szembeállítja egymással a tiszta környezet megőrzését és a versenyképességet.
De az agráriumot érintő néhány kérdéshez szeretnék még azon túl is néhány megjegyzést fűzni, amit a bizottsági véleményben említettem. Ezek elsősorban a Natura 2000-es programmal kapcsolatos dolgok, azután a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatos néhány gondolat, az agrár-környezetgazdálkodási program anomáliáihoz fűznék még néhány adalékot, s ha még jut idő, a biomassza-hasznosítás agrárkörnyezeti problémáihoz is érdemes a program kapcsán néhány gondolatot hozzáfűzni.
Natura 2000-es program. Véletlenül se szeretném azt a látszatot kelteni, mert a mezőgazdasági bizottság ülésén majdnem az a hangulat alakult ki, hogy felesleges ez a rendszer, és csak korlátoz bennünket. Épp ellenkezőleg: azt gondolom, nem véletlen, hogy Nyugat-Európában azok a gazdák, akik Natura 2000-es területeken gazdálkodnak, nem tiltakoznak a dolog ellen. De miért? Azért, mert pontosan fölfogták, hogy ez milyen előnyökkel jár, és hogy stabilizálja az ő gazdálkodásukat. A kijelölésnél ott voltak és tudták, hogy mely területek kerülnek be. Magyarországon ez sajnos elmaradt. Tudom, fölhatalmazása volt a tárcának, hogy maga jelölje ki szakmai alapon ezeket a területeket, de érzésem szerint jobban járt volna, ha a területhasználókkal, az önkormányzatokkal és adott esetben a gazdálkodókkal ezt mégiscsak egyezteti.
Másodszor: a játékszabályok kialakítása ezeken a területeken ugyancsak ilyen módon képzelhető el. Együtt kell működjön a természetvédelem a gazdálkodással, a gazdákkal. Önmagában nem tudja az értékeket megvédeni, ha nincs együttműködés a gazdálkodókkal. Ezt pedig úgy érheti el, hogy együtt alakítják ki a játékszabályokat, amelyekkel azon az élőhelyen az az adott faj megvédhető.
A harmadik elem, ami talán a legfontosabb, ami miatt elfogadják a gazdálkodók ezt a rendszert, az a kifizetés, ami ezért jár. Ezt a három dolgot a gazdákkal közösen, együtt kellett volna kialakítani. De szerintem még most sem késő, még most is van lehetőség arra, hogy áttekintsük a kijelölt területeket, hogy melyik Natura 2000-esen milyen értékeket védünk. A játékszabályok, amelyeket ott betartani gondoltunk, a kezelési tervek és gazdálkodási szabályok valóban életszerűek-e és azon a helyen működőképesek-e, és végül, de nem utolsósorban - s tudom, hogy most megint nem a KvVM saráról beszélek - ennek a forrásait oda kell tenni, a költségvetési fedezetét meg kell teremteni.
Az Új Magyarország vidékfejlesztési programban az első beterjesztés kapcsán még szerepelt Natura 2000-es erdő. Két jogcímen szerepelt az Új Magyarország vidékfejlesztési programban a Natura 2000-es program finanszírozása, a Natura 2000 és a víz-keretirányelv rendelet által érintett területek mezőgazdasági területekre vonatkozóan is, és ugyanez megvolt a Natura 2000-es erdőterületekre vonatkozóan is. Majd egy váratlan fordulattal a nyár folyamán eltűnt az erdő, nulla forint van a Natura 2000-es erdőterületek finanszírozására, és a Natura 2000-es mezőgazdasági és víz keretirányelv alá tartozó területekre összesen - írd és mondd - 13 milliárd forint van az 1300 milliárd forintos költségkeretből. Ez az összes forrás 0,97 százaléka.
Ha most reálisan számolunk, 2010-ben talán bevezethető, elindítható lenne ez a rendszer, ha egy ismételt előkészítésen is átesik. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 90 milliárd forint kellene ahhoz átlagos támogatottsági szinten számolva, hogy négy éven keresztül - ami akkor még hátra lesz - működtethető legyen ezen az 1,9 millió hektáron a Natura 2000-es rendszer. A 90 milliárdhoz képest van 13 milliárd. Nem tudom, hányszor figyelmeztettük az FVM-et mindenféle fórumon, bizottsági ülésen, plenáris vitán, hogy olyan jogcímekre nem tesz forrásokat, amelyek pedig európai uniós kötelezettségeket finanszíroznának. Enélkül botrány lesz a Natura 2000-ből, ezt egészen biztosan mondhatom, mert most szembesülnek a gazdák azzal, hogy a földhivatalból széljegyzetként megkapják a tulajdoni lapokat, és oda be van írva, hogy Natura 2000-es terület, amiről a többség azt se tudja, hogy ez micsoda, mit kell betartania, de lassan már biztos abban, hogy nem kap rá egy fillért se, mert nincs meg rá a forrásfedezet.
(15.10)
Nincs meg rá a forrásfedezet, nincs bent az adott jogcímeknél az Új Magyarország vidékfejlesztési programban. Tehát megint előretekintve, ahogyan Velkey Gábor mondta, szeretném felhívni a figyelmet a látható problémákra, amelyek innen gyökereznek, 2005-2006-ból, a rossz tervezés következménye az Új Magyarország vidékfejlesztési programnál, és láthatók azok a feszültségek, amelyek majd a területhasználók és a természetvédelem között fognak keletkezni, mert azt hiszik, hogy a természetvédelem nem ad nekik forrást, miközben az FVM volt szíves beruházástámogatásra, kapacitásbővítésre és iparszerű rendszerek terjesztésére elkölteni azt a pénzt, amit például a Natura 2000-re kellett volna elkölteni.
Vásárhelyi-terv; sokan hozzászóltak ehhez a dologhoz, ezt többször átrágtuk. A Vásárhelyi-terv törvény módosítása: tavaly még Fodor Gábor miniszter úrnak jutott az a nem túl dicső feladat, hogy neki kellett kivégeznie a Vásárhelyi-terv törvényt - hogyha most finoman akarok fogalmazni -, a forrásait elvenni, és valahol a ködös távolba tolni a végrehajtást. Emlékszünk még: 32 tározóról volt szó, azután 14-ről, azután 6-ról, most 1-ről van szó, de gyakorlatilag további finanszírozás alig-alig. Lehet persze mondani, hogy újabb EU-s pályázati keretek nyílnak meg, de a tény azért elég sovány, és a törvény módosítása egyértelműen jelezte, hogy gyakorlatilag a Vásárhelyi-terv eredeti koncepciójáról a kormány lemondott. Ugye, ehhez vidékfejlesztési program kapcsolódott. Az Új Magyarország vidékfejlesztési programban nyomát nem látjuk annak, hogy lennének folyóvölgyi területek, ahol át kellene alakítani a földhasználat rendszerét. Szántók vannak az ártereken - idiotizmus, már bocsánatot kérek!
Át kellene alakítani a földhasználat rendszerét, a gazdálkodás egész rendszerét, ehhez ott lennének egyébként a források a vidékfejlesztésnél, mondom még egyszer, ha nem iparszerű, gigantomán kapacitásbővítő beruházásokra fordítana a tárca két jogcímre 40 százalékot a 45 százalékból. De nem jön be az Új Magyarország vidékfejlesztési program, nem volt egyszer sem vitája, nem zajlott le a parlamentben, és eddig hét év teljes agrár-vidékfejlesztési költségvetését tartalmazza, benne olyan jogcímekkel, ahol pedig a szakmai kompetencia a Környezetvédelmi Minisztériumé. Magának a Környezetvédelmi Minisztériumnak is tiltakoznia kellene, hogyhogy nem vitatjuk meg, hogyan osztjuk el ezeket a forrásokat. Tudom, a kormányon belül is vannak erőfeszítések arra, hogy másképpen legyen ez a forráselosztás.
Agrár-környezetgazdálkodás; szépen néz ki a dolog, mert ha most csak a számokat nézzük, 25 ezer gazdálkodó került be, 1,5 millió hektár került az agrárkörnyezeti programba, és az évi forrás lekötése 44 milliárd forint, ezek a sarokszámai. Ha megnézzük, hogy ez mire költődik el, akkor már nem lehetünk ilyen boldogok. Gyakorlatilag két program, ahol megint ugyanaz az agráripari lobbi, a nagyüzemi agráripari lobbi fedezte fel, hogy itt vannak a források, ez az alapprogram és az integrált program. Ez elvisz 1,3 millió hektárt az 1,5 millióból. 200 ezer hektár marad a tényleges agrárkörnyezeti programokra, ilyenekre, hogy az ÉTT-program, az “Érzékeny természeti területek” programja, ami a gazdálkodás szerkezetének az átalakítását szolgálná, nem konzerválja azt a torz szerkezetet, ami Magyarországon a mezőgazdaságban kialakult a tömegtermelő elképzelésekkel, az őshonosoknak már nincs további támogatása, csak génmegőrzés címén, gazdasági célú tartása nincs, pedig azok itt alakultak ki, és az ráadásul versenyképes is lenne, ha erre alapoznánk egy struktúraváltást. Extenzív gyepgazdálkodásról szó nincs, alig-alig valamennyi, a vizes élőhely program, amire Orosz Sándor képviselő úr is utalt, olyan, mint a kutya vacsorája, vagy van, vagy nincs, állandóan küzdeni kell azért, hogy ezek a vizes élőhely programok, az extenzív halgazdálkodás, nádgazdálkodás és a többi bent maradjanak.
Tehát ha belülről megnézzük az agrárkörnyezeti program struktúráját, akkor másról szól ez a történet. A történet arról szól, hogy egy bizonyos, megint csak ugyanaz a kör az agráriumban felfedezte, hogy a pénzek ide jönnek. Először tiltakoztak, hogy a vidékfejlesztésen lesznek az agrárpénzek, azután amikor észrevették, hogy mégiscsak itt lesznek, akkor 2005-ben a tárca felfüggesztette a százpontos bírálati rendszert - emlékszünk még rá -, és befogadta azokat a nagy zrt.-ket, agráripari vállalkozásokat, amelyeknek itt forrásra volt szükségük. Ezek belakták az integrált és az alapprogramokat, a tényleges agrárkörnyezeti programokra alig maradt pénz. Ezért lehet az, hogy Magyarországon az ökológiai gazdálkodás csökken, egyedül Európában, mert nincs meg a finanszírozása, és nem is tud újabb pályázatot kiírni, mert a forrásokat ugyanannál a klientúránál lekötötte; nem is tud 2009 előtt új pályázatokat kiírni, mert nincs pénze, ilyen egyszerű a képlet.
A biomasszáról csak nagyon röviden három mondatot, mert az időm lejár, vagy már nem is mondom el, hanem majd két percben egyszer még szeretném a biomasszát idehozni, hogy mi a véleményem erről.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az SZDSZ padsoraiban.)
