DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a hozzászólásom érdemi részére térnék, azért az előző vitához kapcsolódnék, ugyanis én próbáltam meg egy zárószavazás előtti indítvánnyal az összhangot megteremteni. Tisztelt képviselőtársaim, ne vitatkozzunk rajta - nem támogatta a kutya se. (Derültség.) Ennek megfelelően azt gondolom, hogy Bencsik úr megállapítása igaz, de önmagára is.
De azt hiszem, hogy azért nem ezzel kellene foglalkozni, mert nem lenne helyénvaló a nemzeti környezetvédelmi programok végrehajtásáról szóló jelentést a kormány teljesítményéről való vitává degradálni, merthogy nem az. A nemzeti környezetvédelmi program ráadásul egy nagyon sajátos jószág, már a tekintetben is, hogy vitattunk mi már olyan jelentést, amiről egy kormányváltás után egy olyan kormány terjesztette be a jelentést, amelyik nem volt részese magának az adott időszak tevékenységének. Így igaz, csak részese nem volt, vagy nem kormányként volt részese.
Most is egy kicsit sajátos egyébként a helyzet, mert ez a 2005-2006. évi időszak egy olyan időszak volt, amikor mind a környezetvédelmi tárca, mind a gazdasági tárca a ma már ellenzékben lévő Szabad Demokraták Szövetsége által vezetett minisztériumok voltak, most pedig egy kisebbségi kormány szocialista minisztere ül itt a kormány felelőseként e jelentés vitájánál. Így van, nem az adott kormány teljesítményéről van szó, bár kétségtelen tény, hogy minden nemzeti környezetvédelmi programban, annak minden egyes jelentési időszakában van kormányteljesítmény is. Éppen ezért nagyon hálás ez a téma, mert egyet lehet érteni - függetlenül attól, hogy az ember kormányoldalon ül vagy ellenzéki - mind a kritikákkal, mind pedig a sikerekkel. Mert óhatatlanul egy ilyen jelentés ezt is, azt is tartalmaz. Van, amelyik a “félig üres a pohár, félig tele a pohár” típusú eredmény vagy eredménytelenség; van olyan, amiben egyetértenek, egyik a 10 százalékról beszél, a másik a 90 százalékról; de kétségtelen tény, hogy vannak olyanok is, amikor valami el is marad. Nyilván ebben a tekintetben fájó, és erre azért a jelentés összeállítása is mutat példát, amikor például a végrehajtás időszakában a tervezésnél nem vagy nem jól számolt pénzügyi szituációk állnak elő, magyarán kevesebb pénzt fordítanak erre. Na de azt gondolom, hogy erre a legjobb válasz az, hogy igen, ezen okulni kell, és reálisabb terveket kell szőni.
Ugyanakkor a másik oldalon látnunk kell, hogy a nemzeti környezetvédelmi program egy alkotmányos jog biztosításához való folyamatos közelítést, nevesen az egészséges környezethez való mindannyiunkat megillető alkotmányos jog minél magasabb szinten való biztosítására való törekvést jelenti. Más oldalról - és ezt föl kell tudni vállalni - az ország és az országban működő gazdasági szereplők versenyképességének egyik legalapvetőbb feltételrendszeréről van szó. Ezt akkor is ki kell mondani, ha a 2005-2006 közötti környezetvédelmi program teljesítése időszakában talán még kevesebbet beszéltünk a fenntarthatóságról, azt azonban tudom mondani, és egyetértek személyesen azokkal, akik a környezettudatosság kérdésére nagy hangsúlyt igyekeznek helyezni, ebbe beleértve a környezetvédelemhez való viszonyunkat is.
(14.50)
Egy olyan országban, ahol még 2005-2006-ban - hajaj, de nemcsak akkor, még most is! - a közgondolkodás inkább úgy szól, hogy a környezetvédelem egy szükséges adminisztratív rossz, ott olyan sikereket elérni, ami itt le van írva, azért az nem semmi - ahogy mondják egy kicsit pestiesen -, tehát nagyon fontos. Baja Ferenc akkori miniszter úr, amikor a környezet védelméről szóló törvényt elfogadtuk, egy nagyon fontos folyamatot indított el. Messze nem lennénk ilyen környezettudatosan gondolkodók még mi, politikusok sem, ha a Horn-kormány időszakában nem fogadja el a Magyar Köztársaság Országgyűlése a környezet védelméről szóló törvényt, és nem indít útjára egy ilyen nemzeti programozási, erről való számadási folyamatot.
Ezzel együtt is azt gondolom, hogy eltelt azóta tíz-egynéhány esztendő, közben az Európai Unió tagjai lettünk. Éppen ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója teljesen egyetértett a környezetvédelmi bizottság javaslatával, miszerint a tervezési folyamatot újra kell gondolkodni, és ezt éppen a 2005-2006-os, egyébként reális jelentésnek a korábbi tervezés irrealitására vonatkozó megállapításai miatt kell hogy megfogalmazzuk. Hát ha egyszer az Európai Unió tagja lettünk, van egy nagy csomó kötelezettségvállalásunk, a kötelezettségvállalás egy részének a fedezete a magyar költségvetésen keresztül legfeljebb csak átfolyik, hiszen döntően az európai uniós forrásokból táplálkozik, akkor ezt a helyzetet át kell tudni vezetni a nemzeti környezetvédelmi programjaink és az ezekről szóló jelentések mindennapjain is.
Óvatosan fogalmaztunk a környezetvédelmi bizottság országgyűlési határozatában. Nem lenne baj, ha már ezt tudnánk érvényesíteni a most benyújtás előtt lévő harmadik nemzeti környezetvédelmi program időtávját illetően is, kétségeim vannak. Ilyen határozottan ezt a kérést nem fogalmaztuk meg, de tulajdonképpen ezt céloznánk, hogy ha egyszer 2007-2012 közötti büdzsé van, akkor ahhoz igazodjunk ciklusban is és pénzügyi ellátásban is. Mindenképpen fontosnak érezzük ennek a végiggondolását, és az erre adott válaszok benne kell hogy legyenek a harmadik nemzeti környezetvédelmi program benyújtásának előterjesztésében.
Nagyon fontos az összhang az Európai Unió tervezésével, de a reális tervezést nagymértékben tudja segíteni az is, és itt szeretnék visszautalni az előző napirendi pontunkra. Ez talán a nem a Házon belül a vitát figyelők számára egy kicsit udvariatlanság, mert nem biztos, hogy hallották vagy látták, hogy akkor miről volt szó. Akkor az egyes környezetvédelmi tárgyú törvények módosításáról beszéltünk, ahol is például egy megújított, mégpedig a Házban hozzászólók mindegyike által támogatott, megújított belső tervezési mechanizmusról volt szó. Igen, erre nagy szükség van, mert nem lehet nemzeti környezetvédelmi program egy központi agy kigondolása. Ez csak egy - csúnya, idegen kifejezéssel - iteratív tevékenység eredményeként jöhet létre, központból és helyről együttesen táplálkozva, összeépülve.
Ennek a megteremtését célozza a Ház, úgy vettem észre, nagy többsége által támogatott új környezetvédelmi tervezési rendszer és az ott megvalósításra ítélt új térinformatikai rendszer is. Ez egyidejűleg egy reálisabb tervezésre ad lehetőséget, és a környezetvédelmi bizottság határozati javaslatában szereplő ellenőrzési lehetőségre is a korábbiaknál sokkal, de sokkal nagyobb lehetőséget biztosít. Persze egy térinformatikai rendszer csak azt tudja elemzés tárgyává tenni, amit betáplálnak, tehát ettől még természetesen a pontos mérőhelyek, mérőműszerek, kutatások és felmérések fontossága nem kérdőjeleződik meg, de mindenképpen nagyobb esély van egy így összegyűjtött adathalmaznak, tudáshalmaznak egy komolyabb elemzésére és a nemzeti környezetvédelmi programozás és annak végrehajtása szolgálatába állítására.
Persze egy megalapozottabb tervezés és annak, azt nem is mondanám, hogy elfogadása, de tudomásulvétele, hogy egy országban mindenki él és dolgozik, nemcsak a kormány, ezért tehát például az se baj, hogy ha van egy jónak tartott gondolat, például a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése, akkor nem úgy gondolkodunk erről, hogy ezt kizárólag központi büdzséből lehet megvalósítani. Azt gondolom, hogy ha a Vásárhelyi-terv kapcsán ez az iteratív tervezési folyamat toleránsabb párbeszéddel párosulva azt eredményezte volna, hogy az érintett régiók maguk is a belső forrásaikat erre mozgósítva ezt kívánták volna elsődleges célként megvalósítani, talán nagyobb sikerre vezetett volna néhány, erre kapcsolódó központi elképzelés megvalósítása is, és akkor talán nem annyira kevéssé sikertörténetként lehetne ezt az egyébként nagyon fontos ügyet emlegetni; de hasonló a megítélése a Duna-Tisza közi homokhátságnak is. Azt mondani, hogy ez egy jó program, de valósítsa meg a központ, és egyébként ott helyben sok minden mást csinálnak, de az meg nincs összhangban a központtól remélt megvalósítással, valljuk be őszintén, ez így nem fog menni.
Járhatunk úgy - és erre emlékeim szerint Ángyán képviselő úr hivatkozott -, hogy az FVM kontra KvVM vitának a kárvallottai igazából jó néhány agrár-környezetgazdálkodási ügyet fölvállaló gazdálkodó lett, hiszen addig-addig folyt a vita, amíg más célokra került átcsoportosításra a pénz.
Itt persze nemcsak Magyarországon belüli tervezési és kommunikációs nehézségek vannak. Miközben itthon arra törekszünk - és erre mindig jó segítséget ad most aktuálisan a 2005-2006. évi jelentés, a környezetvédelem ügye -, hogy szakadjunk már el az ágazati kötöttségektől, az Európai Unió sem mentes ettől, és éppen a fölhozott agrár-környezetgazdálkodási kérdésben, no nem az adott időszakra, hanem a jövőt illetően előállhat olyan érdekes szituáció, hogy az egyik, talán legattraktívabb agrár-környezetvédelmi program, az extenzív halastavi program kiesik a támogatható körből. Persze itt én is úgy fogalmazok, hogy támogatható kör, és nagyon bízom benne, hogy amit mondtam, nem fog bekövetkezni.
Itt arról van szó, hogy az agrár-környezetgazdálkodással a gazdák egy olyan természeti szolgáltatást nyújtanak embertársaiknak, közvetlen és tágabb környezetüknek, ami nincsen benne az egyébként a piacon értékesülő termékeik árában, és ezt hivatott, ha úgy tetszik, pótolni az agrár-környezetgazdálkodási támogatás. De itt kompenzációnak gondolják, ami egy ostoba logika meggyőződésem szerint, más oldalról azt mondják, hogy például a halászat nem az agrárium része, hanem halászat, tehát oldja meg valahonnan máshonnan. Jó lenne elkerülni, hogy ilyen nehézségekbe ütközzük a jövőt illetően.
Azt gondolom, hogy a 2005-2006. évi végrehajtása a nemzeti környezetvédelmi programnak jól mutatja azt az erőfeszítést, amit a kormányon belül is a mindenkori környezetvédelmi tárca tesz, tehát azokkal a megállapítások, amik a vitában is elhangzottak, amelyek ezt támogatták, magam is nagyon egyetértek. Én azt gondolom, hogy a környezetvédelmi ügyről vagy a környezetügyről való, kellően felkészült és felelősségteljes parlamenti párbeszéd is oda fog hatni, hogy egy idő múlva ne is akarjuk az adott témát olyan ugródeszkának tekinteni, ahol az aktuális kormányon kellene elvernünk a port, hanem lehetőséget teremt önvizsgálatra, önkormányzati, kormányzati, civil és magánértelemben is, mert a legfontosabb mégis az az előrelépés lesz, amikor mindenki környezettudatosan fogyaszt, gazdálkodik, és akkor fog tudni teljesülni, ha úgy tetszik, száz százalékban az akkor aktuális környezetvédelmi program.
Köszönöm figyelmüket, az előterjesztéseket támogatom. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
(15.00)
