ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Idáig nagyon érdekes volt a vita, és talán Nagy Andor közelítette meg a legjobban azt a kérdéskört, hogy a nemzeti környezetvédelmi program teljesülésére nyugodtan lehet azt mondani, hogy ennyi sikerült, az OECD jelentése szerint pedig még ennyi sem sikerült. Tehát bizonyos területen nemhogy előrelépés, hanem visszalépés történt.
Nem véletlenül próbáltam ezt a kérdéskört így megfogalmazni, mert mindannyian érezzük, hogy ez a program, ez a stratégia tulajdonképpen nem teljesült, sőt mi több, messze elmarad attól a követelménytől, amit annak idején a parlamentben mindannyian megfogalmaztunk. Itt az is elhangzott, sok esetben tapasztalható az, hogy nem a környezetvédelmi tárca hibája, hanem magának a teljes kormányprogramnak és megvalósításának a forráshiánya nyomja rá az egészre a bélyegét.
Itt Velkey képviselőtársam is számos olyan dolgot felhozott, amivel arra próbált utalni, hogy nézzünk előre. Előrenézni úgy lehet, hogyha most a 2005-2006. évi jelentés alapján közösen megállapítjuk azt, hogy nem teljesültek a programok, forráshiány miatt nem tudtak a programok teljesülni, sőt mi több, az Európai Unió részéről fogalmazódtak meg olyan új követelmények, a magyar parlamentben is megfogalmazódtak olyan stratégiák, mint a nemzeti éghajlat-változási stratégia vagy az energiatörvénnyel kapcsolatos stratégia kérdése, ami teljesen átírja, átíratja magát a környezetvédelmi programot. Ezért lenne célszerű a magunk részéről, hisz számos területen, főleg környezetvédelmi, agrár-környezetvédelmi, egészségügyi, élelmiszer-biztonsági területen sikerült az öt parlamenti párttal közösen megalkotni olyan törvényeket, amelyek valóban előremutatóak voltak. Adott esetben erre a programra azt mondani, hogy itt zárjuk le…
Számos olyan területen lépett előre az Európai Unió és a magyar parlament is, ami alapján újra kellene értékelni magát a programot. Most jön egy csendesebb időszak, amikor nagyon jól tudjuk, hogy még annyi forrás sem fog rendelkezésre állni, mint amennyi idáig rá lett fordítva a környezetvédelmi stratégiára vagy programra. Van egy olyan időszak, amikor bő fél év, bő egy év alapján egy teljesen új környezetvédelmi stratégiát lehetne kialakítani.
Én is számos területtel szeretnék foglalkozni, itt van az alternatív energiák kérdése. Magyarország is elkötelezte magát az alternatív energiák területén, és a nemzeti környezetvédelmi stratégia sem tartalmaz olyan mélységben lépéseket, mint amilyen mértékben Magyarország elkötelezte magát az európai uniós stratégia mellett. Itt jön be az, amit Velkey képviselőtársam mondott, egyáltalán hogyan is áll az energialobbi kérdése. Az európai ügyek bizottsága előtt is ott volt, hol állunk egyáltalán az alternatív energiák területén, itt a biomassza, a biogáz, a szélenergia, a napenergia kérdése, és lehetne tovább sorolni, mely területen nem lépett Magyarország, és egyáltalán miért nem tudott lépni.
Nagyon sokat hivatkozunk arra, hogy a szabályozási rendszer, tehát a csatlakozási és a szabályozási rendszerek nem adottak. Visszaemlékszem arra, amikor a Paksi Atomerőmű épült, a kisegítő erőmű az inotai 50 megawattos gázturbina volt, tehát a szabályozási rendszer azon keresztül tudott megvalósulni. Magának az energiának a szabályozása nem 100 kilométer vagy 200 kilométer, adott esetben 500 kilométer, 600 kilométer is lehet. Ott is felvetődött annak a kérdése, hogy Magyarország igenis tudna előrelépni az alternatív energiák területén, a szabályozást is meg tudná oldani, hiszen Ausztriában számos vízi erőmű van, csak egy együttműködési megállapodást kellene kötni, mondjuk, Ausztriával, és ezt a kérdéskört is, amit sok esetben az energialobbi próbál ráerőltetni a törvényalkotókra, minden további nélkül meg lehetne oldani.
(15.20)
De ugyanilyen kérdés a Vásárhelyi-terv kérdése is. Azt hiszem, Ángyán professzor úr a maga részéről elmondta, hogy milyen problémákba ütközött, és annak idején a Medgyessy-kormány, majd utána a Gyurcsány-kormány is szentül ígérte, hogy megvalósításra kerül, de tudjuk nagyon jól, hogy ebből vajmi kevés valósult meg. Pontosan az agrár-környezetvédelem és a természetvédelem kérdése is hozzá kapcsolódik, hiszen az ott élő, a tervek alapján szereplő állampolgárok helyzete is tulajdonképpen bizonytalanná vált, mert nem tudják, hogy lesz belőle valami, nem lesz belőle valami, a tározók hol fognak megépülni, adott esetben az ott lévők viszonyait hogyan fogja ez alakítani.
Ugyanilyen kérdés az éghajlat-változási stratégia is, amit megfogalmaztunk. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon az elsivatagosodás kérdése - az előző napirendi pontnál is elmondtam - olyan hatással lesz Magyarországra, hogy bizonyos területen a növénytermesztést is át kell alakítani, a vízgazdálkodás kérdését újra kell fogalmazni. És amit a képviselőtársaim is elmondtak - jómagam is -, tulajdonképpen a hazai vízbázisok védelmének kérdése, a tulajdonviszonyok kérdése és annak a rendezése, hisz nagyon jól tudjuk, hogy 2007 júniusában az éjszakai vita során úgy döntött a koalíció - akkor még -, hogy tulajdonképpen értékesíteni kívánja a regionális vízműveket. Onnantól fogva felrúgja, felborítja azt a rendszert, amelyet adott esetben érdemes lenne újrafogalmazni, újratárgyalni, és valóban megfogalmazni azt, hogy mi a nemzeti természeti érték, és milyen mértékben kellene Magyarországnak, a magyar parlamentnek arra olyan törvényeket alkotni, amivel tényleg a védelmet is ki lehet alakítani.
Ugyanilyen kérdés a hulladékgazdálkodás, a szennyvíz kérdése. Számos esetben tárgyaltuk a magyar parlamentben, hogy hány depóniát kellene bezárni, vagy adott esetben hány olyan pont van Magyarországon, ahol a hulladék elhelyezése illegálisan működik. Mit lehetne ezekben a kérdésekben továbblépni? Volt egy nagyon folyamatos és nagyon jó tendencia, hogy uniós forrásokból a regionális hulladékkezelési művek megvalósítása megindult, majd utána kissé megtorpant, sőt mi több, most már szerintem a források leapadása miatt ezek részben le is fognak állni.
Ugyanilyen kérdés volt a szennyvízkezelés kérdése. Ma még mindig ott tartunk, hogy a 2000 fő egyenérték alatti települések pályázatai tulajdonképpen pontosan a környezetvédelmi stratégia kapcsán sérülni fognak, mert nincsenek források, nem lesznek erre források, és nem ha tudjuk a magyar törvénykezést úgy átalakítani, hogy adott esetben 5-6 település, és főleg olyan bázisokon, ahol a vízbázisok védettsége és annak elszennyeződése indokolttá tenné… - hogy kistelepülések esetén is a pályázatokat minden további nélkül be tudnák nyújtani, és annak alapján minél gyorsabban meg tudna valósulni.
Tehát nagyon sok olyan terület van, amire jómagam is azt mondom - és tudok társulni akár az Orosz Sándor képviselőtársam által felvetettekhez -, hogy igenis, itt azt kellene mondani, hogy ez a program eddig jutott - csak eddig jutott -, források ma már úgy nem állnak rendelkezésre. Itt a lehetőség arra, hogy ötpárti egyeztetéssel, egyezséggel egy olyan környezetvédelmi stratégia, program tudjon kialakulni, ami hozzáigazodik az eddigi, a parlament által elfogadott különböző más stratégiákhoz, és hozzáigazodik az Európai Unió által megfogalmazott akár az energiatörvénnyel kapcsolatos, európai közös programmal kapcsolatos törvényekhez is.
Itt egy nagyon érdekes kérdés merül fel a kibocsátás tekintetében. Nagyon jól tudjuk, hisz maga a jelentés is úgy fogalmaz, hogy Magyarország sokat tett annak érdekében, hogy a kibocsátás nagymértékben lecsökkent, a ’96-os állapot szerint. Most az Európai Unió azzal a kérdéssel foglalkozik - a kvótarendszer újabb felosztása miatt -, hogy adott esetben alapértéknek a 2006-os évet fogja tekinteni. Hogy is állt 2006-ban Magyarország? Ha az Európai Unió a kvótavásárlás lehetőségét így fogja megváltoztatni, hogy a magyar kibocsátási értéket a 2006-os állapot szerint fogja megfogalmazni, akkor - elnézést - maga a program sem valós, mert akkor még az Unió lehetővé tette számunkra, hogy a ’96-os érték alapján kapta meg Magyarország a kvóta mennyiségét. De ha ezt 2006-ra teszik, akkor abban a pillanatban megváltozik minden, és abban a pillanatban Magyarországnak is el kell gondolkodnia egyáltalán, hogy a kvótaértékesítésben hogyan szerepel.
Ez is egy másik kérdés, hogy milyen szisztémát választott Magyarország, hogy ebben garázdálkodnak, vagy pedig adott esetben az ország érdekét figyelembe véve próbálják meg a kvótavásárlásokat reális keretek között megvalósítani. Akkor is felhívtuk a figyelmet itt a magyar parlamentben, hogy azon cégek, amelyek adott esetben most még megfelelnek a környezetvédelmi előírásnak, és kvótát adnak el, lehet, hogy majd saját magukat hozzák abba a helyzetbe, hogy egy szigorított környezetvédelmi előírásnál be kell zárni az üzemüket, mert abszolút nem fognak megfelelni annak az előírásnak - főleg, ha a 2006-os alapértéket vesszük figyelembe -, amit az Európai Unió előír. Onnantól fogva nem lesz forrás arra, hogy azokat az új technológiai fejlesztéseket maga a gazdasági társaság végre tudja hajtani.
Tehát ebben is tisztábban kellett volna látnia a magyar politikának, a parlamentnek, és amikor az energiatörvénnyel foglalkoztunk, ezeket a kérdéseket is sokkal mélyebben, sokkal súlyosabban kellett volna átbeszélni, és annak alapján tényleg egy olyan energiatörvényt, stratégiát megalkotni, ami a nemzet számára előnyös, és nem pedig egy-egy lobbiérdekeket szolgáló törvény vagy stratégia fogalmazódik meg.
Ezekkel szerettem volna kiegészíteni, és tényleg, államtitkár úr, nem a környezetvédelmi tárca, hanem a kormány, a mindenkori kormány hibája - és elsődlegesen most a Gyurcsány-kormány hibája - az, hogy ezekre a stratégiai pontokra, programokra nem jutott pénz. Hisz minden esetben a környezetvédelmi tárca volt az, amely a legszűkebb gazdálkodást tudta végrehajtani, és ebből adódóan valóban nem valósult meg az a program, amelyet 2005-2006-ra - és adott esetben a környezetvédelmi programra - éves szinten kiírtunk. Én is azt javasolom és kérem, hogy álljunk meg, vonjuk vissza, vonjuk le a konzekvenciát, nézzük meg, hogy az Európai Unió a maga részéről milyen új távlatokat próbál megfogalmazni mindannyiunk - tehát minden tagország - számára, és annak függvényében, az uniós forrásokat figyelembe véve... És itt még a vidékfejlesztésről nem is beszéltem, hogy annak milyen hatásai vannak egy környezetvédelmi stratégiára, főleg természetvédelmi szempontból is, lehetne nyugodtan fogalmazni.
De újra kellene gondolni, időt adni neki, és egy olyan környezetvédelmi programot kialakítani, amely a mindenkori valós értékeknek felel meg, arra alapszik, és annak alapján valóban nem egy óriási nagy bejelentéssel, hanem a realitások talaján maradva, megvizsgálva azt, hogy az uniós források hogyan fognak rendelkezésre állni, és azon belül adott esetben a földművelésügyi tárca milyen kötelező egyeztetéseket kell hogy végrehajtson annak érdekében, hogy a vidékfejlesztés és a környezetvédelem, az agrár-környezetvédelem és az egészséges életmód megteremtése akár víz területén, akár más területen is összehangoltan tudjon egy stratégiában, egy programban megvalósulni. Köszönöm a figyelmüket.
