VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban alapos, megfelelően részletező, körültekintő anyag került elénk, ez elvitathatatlan, nem is vitatta ezt senki az eddig hozzászólók részéről sem. Az is vitathatatlan, hogy rengeteg munka van az anyag összeállítása mögött - széles kép, megfelelő információtömeg és megfelelő adat -, vagyis alkalmas arra, hogy elemezzük a helyzetet, a 2005-06. évet, és alkalmas arra is, hogy összevessük a tervekkel.
Úgy gondolom, én sem árulok el kritikát, ha azzal kell kezdenem, hogy a tervek egy jó része nem teljesülhetett, és ez elsősorban a források hiányára vezethető vissza. Reális terveket kell készítenünk - és itt most ugrok egyet -, ezért is értek egyet a környezetvédelmi bizottság javaslatával, amely vissza szeretné helyezni ezt a folyamatot a realitás szintjére; ellenőrizni szeretné, át szeretné tekinteni a 2008-ig megfogalmazott terveket, és időben el szeretné indítani a 2009 utáni időszakra vonatkozó terveket. Még egyszer, azt gondolom, ezt hangsúlyozni kell, reális tervek kellenek, és eltökélt kormányzati szándék és akarat ahhoz, hogy a kitűzött célokhoz megfelelő forrásokat is hozzárendeljen.
Úgy érzékelem, hogy a források hozzárendelésének szándékában, amit persze nagyban befolyásolnak a nemzetközi gazdasági pénzügyi folyamatok, nos, ebben a tekintetben az elmúlt időszakban érzékelhető egy visszalépés, nemcsak a 2005-06-os időszakra vonatkozóan, hanem a 2007-08-as időszakra vonatkozóan is, és ez egyfajta szemléleti elem. Ezért arra szeretném biztatni a kormányzat jelen lévő képviselőit, hogy nagyon jó érdekérvényesítők legyenek a kormányzaton belül.
Nem vitatom azt a javaslatot, amelyik megfogalmazódott egy nemrég kiadott előrevetítő programban, hogy a magyar társadalom fejlődése szempontjából kimondottan nagy jelentősége van a tudásnak és a tudással kapcsolatos jövőbe mutató, jövőt építő beruházásoknak. Azt gondolom, hogy a környezet ügyét ugyanúgy ki kell emelnünk, mint ahogy a tudás ügyét kiemelte ez a program.
(14.30)
Ez a két program éppen azért hasonló egymáshoz, mert mind a kettő a jövőre épít, a jövőt kívánja megőrizni, és a jövőben kíván lehetőséget biztosítani az emberek számára.
A 2005-2006-os évről nagyon sok, megítélésem szerint jogos kritika hangzott el az előzőekben, én ezeket megismételni nem fogom. Úgy gondolom, többet érünk akkor, ha a jövőről beszélünk, és azokról az irányokról, amelyekben tovább kell lépnünk a megfogalmazott tervekkel is összhangban, illetve az azóta bekövetkezett változások figyelembevételével, mert azt sem kell tagadnunk, hogy rengeteg minden változott az elmúlt időszakban, mely változásokat a terveinkben figyelembe kell vennünk.
Nos, nem részletesen végigtekintve az összes területet, csak néhányat szeretnék kiemelni azok közül, ahol szerintem alapvető változásokra van szükség, és természetesen a változások generálásához, segítéséhez források, programok, tervek és a végrehajtáshoz elég erő, akarat, intézményrendszer, szándék kell.
Ilyen és talán a legfontosabb ügy, többször beszéltünk már erről, és szerintem az elvek szintjén itt sincs vita közöttünk, a környezettudatosság, a szemléletváltás ügye. Energiatakarékosságról, a közlekedési struktúra átalakításáról, a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentéséről, a hulladékkibocsátás csökkentéséről mind csak akkor beszélhetünk, ha valódi, érdemi, egyértelmű szemléletváltás figyelhető meg, nemcsak a gazdasági szereplők esetében, hanem a társadalom minden tagja esetében, hisz folyamatosan a mindennapjaink során olyan döntéseket hozunk, amelyek közvetve vagy közvetlenül kihatnak a környezet állapotára. Minden állampolgár fogyasztói döntései egy az egyben a környezet állapotára visszaható döntések, és ezeket a döntéseket mi, fogyasztók hozzuk meg, saját szándékaink és akaratunk szerint, a környezettudatosságnak ezért a mindennapi életbe közvetlenül bele kell épülnie.
Folyamatosan tapasztalhatjuk, járva a világot, járva az országot, járva a vidéket, hogy ennek a szemléletnek a hiánya ma is még mennyire jellemző akkor, amikor illegális szemétlerakó helyekkel találkozunk, amikor gondozatlan közterületekkel találkozunk, és nem akarom sorolni ezeket a jelenségeket. Ha valaki keletebbre vagy délebbre utazik Magyarországról, akkor azokon a területeken az állapotok még rosszabbak, ellenben ha nyugatabbra vagy északabbra utazunk, egyértelműen sokkal pozitívabb kép fogad bennünket. Úgy gondolom, rengeteg tennivaló van ezen a téren.
A következő terület, amiről szeretnék beszélni, többen említették már, ez a hulladékgazdálkodás ügye. A hulladékgazdálkodás ügyében az előttünk fekvő termékdíjtörvény kapcsán nagyon sok jövőbe mutató javaslatot megfogalmaztunk már, és mi is támogatjuk a kormányzatnak azt a törekvését, hogy az egész csomagot 2009-ben az asztalra teszi a betétdíjas rendszerrel, a hulladékutak szervezésével, a visszagyűjtés, anyagában hasznosítás elősegítésével, a másodlagos hasznosítható anyagok felhasználásának segítésével, a hulladéklerakók rekultivációjával, ennek az ügynek az áttekintésével. Úgy gondolom, ez egy alapvető feladat, és ez a feladatsor a következő ötéves időszakra nagyon sok konkrét kényszert fogalmaz meg, amelyek majd meg kell jelenjenek a tervekben is, és amelyekhez természetesen forrás is szükségeltetik.
A másik olyan terület, amiről sokat beszéltünk az elmúlt időszakban, az az energetika, energiapolitika, egyrészről környezetvédelmi szempontból az éghajlat-változási stratégia kapcsán, másrészről gazdaságpolitikai szempontból, az energiapolitikai stratégia kapcsán. Itt is érdekes volt hallgatni az eltérő bizottsági véleményeket. Óriási szemléletbeli különbség van a két irány között, és ez sajnos egyértelműen tetten érhető az elfogadott anyagok tartalmi vonatkozásaiban is. Nem elfogadható az az állapot, hogy van két egymásnak ellentmondó koncepció, mind a kettő Országgyűlés által elfogadott, egy éghajlat-változási stratégia és egy energiapolitikai koncepció. Ezt a kettőt össze kell rendezni, csak úgy orientálhatja, úgy határozhatja meg egy ilyen komplex cselekvéssor tevékenységét a következő időszakban egy dokumentum, ha azzal nincs ellentétes vagy részben ellentétes dokumentum, ami megfelelő hivatkozási alap.
Az energiapolitikai ügyek között sokszor beszélünk a szélenergia és a biomassza hasznosításának kérdéséről. Abban sincs vita, hogy ezt helyesnek gondoljuk. Ugyanakkor az elmúlt időszakot tekintve, és ez nemcsak 2005-re, 2006-ra vonatkozik, hanem az ezt követő időszakra is, nincs egyértelmű, érdemi előrelépés e téren, bürokratikus akadályok vannak, nehezen megköthető szerződések vannak, rossz érdekeltségi rendszerek működnek. Úgy gondolom, ezt is az asztalra kell tennünk.
A Vásárhelyi-tervvel kapcsolatban nagyon sok jogos kritika fogalmazódik meg, valóban, a terv komplexitását biztosító források kikerültek a program mögül, így a komplexitás nem érhető el. A komplexitás jelentősége pedig éppen abban jelenik meg, hogy egy szélesebb terület és az ahhoz kapcsolódó gazdasági, társadalmi tevékenység összehangolt fejlesztését célozta, konkrétan a Tisza-völgyre vonatkozóan. Nem gondolom, hogy bárki vitatkozna velem, amikor azt mondom, hogy nemcsak a Tisza-völgy mint folyóvölgy létezik, és ezt a szemléletet ki kellene terjeszteni az egyéb területekre is, de természetesen csak akkor, ha a program nem egyszerűsödik le az árvízvédelemre és annak is csak bizonyos területeire.
A Vásárhelyi-terv forrásokkal való megtöltése fontos feladat lenne, a költségvetési hivatkozások minden esetben elhangoznak, és részben jogosan hangoznak el, én azt gondolom persze, hogy ez szemlélet kérdése. Ha ki tudjuk emelni a tudás jövőre vonatkozó szerepéből következően az egész ágazatot vagy tevékenységet egy költségvetési szempontból is priorizálható területként, romló költségvetési pozícióban is bővülő forrásokkal, akkor nem tudom, miért nem tehetjük ezt meg a környezet ügyében is, amely ehhez hasonlónak minősíthető.
Nem sorolva tovább a részleteket, hisz nagyon sok minden elhangzott az előzőekben, ezekhez én is csatlakozhatnék. Nem sorolva az előttünk álló területeket, azok közül csak egyet kiemelve még, a közlekedés ügyét. A szálló por és a levegőszennyezettség kapcsán erről már többet beszéltünk. A közlekedés esetében azonban, hisz a közlekedés volumene is változik, és a használat iránya is változik, elengedhetetlen két irányban lépnünk érdemben, radikálisan, és ehhez is források kellenek. Az egyik a közösségi közlekedés erősítése, fejlesztése, hogy érdeke lehessen a közösségi közlekedést választani az állampolgároknak, mert az megfelelő színvonalú, az igényeknek megfelelő a tekintetben is, hogy az időbeli igényeket és az utazás komfortját tekintve is javul a helyzet, másrészt pedig azért is, mert környezetvédelmi szempontból preferálandó.
Emellett, a közösségi közlekedés mellett én ezúton is szeretném kiemelni a kerékpáros közlekedés jelentőségét. Ma már Magyarországon is hatalmas társadalmi mozgalom fogalmazódik meg a kerékpáros közlekedés mellett. Ugyanakkor az ehhez szükséges infrastruktúra fejlesztésében alig lépünk előre, kicsiket lépünk, ráadásul ott is mérhetetlenül sok dilemma fogalmazódik meg az infrastruktúra konkrét fejlesztésének ügyében. Ha a kerékpáros közlekedésről beszélünk, ma már beszélünk a városi, települési kerékpáros közlekedésről. A településeinket veszélymentes biciklis térré átalakítani óriási forrásokat igényel. Ezt tudomásul kell venni. Aki ma Budapesten rendszeresen kerékpározik, nap mint nap az életét teszi kockára, mert nincsen meg hozzá a szükséges infrastruktúra, és ha a legcsodálatosabb védekezést biztosító felszerelésekkel veszi magát körül, akkor sem számíthat túl sok jóra, mert a közlekedés kultúrájában is változtatni kell, de a kultúra változtatása lassú folyamat, ezzel szemben az infrastruktúra biztosítása lényegesen gyorsabban mehet.
Emellett a városi közlekedés mellett legalább ilyen fontos a településközi közlekedés, és nemcsak a turisztikai fejlesztésekhez kapcsolódóan, a turisztikai fejlesztésekhez kötődően kiemelt területeken. Az elővárosi kerékpáros közlekedés vagy a vonzáskörzeti településközi kerékpáros közlekedés fejlesztése megítélésem szerint legalább annyira fontos, mint a településen belüli kerékpáros közlekedés ügye.
(14.40)
Források tömege kellene, ráadásul ezek olyan fejlesztési irányok, amelyeket az EU forrásaiból is finanszírozni lehet, csak a prioritási listában kellene ennek a fejlesztésnek előre kerülni, nagyobb hangsúlyt kellene kapnia, és akkor ez érdemi előrelépést jelentene természetesen az ország minden területén; nyilván vannak olyan területek, ahol nagyobb tradíciója van a kerékpáros közlekedésnek, és ahol a fizikai feltételek, domborzati viszonyok is kedvezőbbek ehhez.
Nos, összefoglalva, egy részletes, jól megírt, tartalmas anyag van előttünk, amelyből nagyon sok következtetés levonható a 2005-2006-os évre. Ezen következtetések egy részét levonja az anyag, más részét azonban nem, és nagyon sok muníciót tartalmaz az anyag arra vonatkozóan, hogy mit kell tennünk az elkövetkezendő időszakban. Én inkább erre szeretnék koncentrálni, és azt kérni a kormányzattól, hogy a környezetvédelmi bizottság javaslatát támogatva dolgozódjék át az anyag jelenre vonatkozó része, illetve kerüljön elénk a létező leghamarabb a jövőre vonatkozó része. Legyen nagyon jó érdekérvényesítő a tárca, hogy a források versenyében ne vesztes legyen, mint ahogy a néhány héttel ezelőtt még előttünk lévő 2009. évi költségvetési tervben úgy nézett ki, hogy nagyon erősen vesztes lesz, hanem legalábbis szinten tartódjék, de inkább nyertes lehessen.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
