ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A tehetséggondozás magyarországi hagyományaira tekintettel négypárti, az MDF, az SZDSZ, a Kereszténydemokrata Néppárt és az MSZP képviselői által benyújtott országgyűlési határozat, a 78/2008. országgyűlési határozat kötelezte a kormányt a nemzeti tehetségprogramról szóló országgyűlési határozat benyújtására. Lényegében arra adott nagy többséggel felhatalmazást a Ház a kormány számára, hogy az országgyűlési határozatban megfogalmazott elvek alapján dolgozzon ki egy olyan hosszú távú, 20 éves cselekvési tervet, stratégiát, amelynek eredményeképpen, építve a magyar tehetséggondozás hagyományaira és kiválóan működő jelenlegi intézményeire, létrehozhatunk egy olyanfajta munkát, amelyben koordináltan, eredményesen hasznosulhatnak azok az erőforrások, amelyeket elsősorban nem a kormány vagy az Országgyűlés nyújt, hanem amelyeket a tehetséggondozásban dolgozó szakmai műhelyek, az itt dolgozó pedagógusok, kollégáink biztosítanak és nyújtanak.
A legfontosabb célja tehát ennek a stratégiának az, hogy hátteret, intézményrendszert, támogatást nyújtson a jól működő, nagy hagyományú magyar tehetséggondozó intézményrendszer számára.
Érdemes utalnunk a magyar tehetséggondozás, tehetségsegítés hagyományaira, a XVIII-XIX. század protestáns iskolakollégiumaira, Nagyenyedre, Debrecenre, Sárospatakra vagy éppen Eperjesre, az 1895-ben létrejött sokszínű és sokfajta ösztöndíjrendszert biztosító Eötvös József Kollégiumra, a XX. század első felében indult, nehézsorsú tehetséges gyermekekre irányuló programokra, a Bolyai János Kollégiumra, vagy éppen a hetvenes évek kezdetétől működő Tehetségekért mozgalomra. Mindezek hozzátartoznak nemzeti hagyományainkhoz, oktatási rendszerünk nemzetközi szinten is elismert és ismert részét képezik.
Miközben azonban kedvező alapokra építkezhetünk a tehetséggondozásban, eközben az elmúlt évek tapasztalata azt is mutatja, hogy a nagyszerű tapasztalatok mellett bizony a párhuzamos finanszírozás, a forráshiányos helyzetek vagy éppen a tehetségsegítő szervezetek közötti együttműködés hiányos volta miatt elvesznek erőfeszítések, megszűnnek jó kezdeményezések, és ami a legnagyobb veszteség, elvesznek nagyszerű tehetségek.
Ezeknek a problémáknak az orvoslására javasolta négy képviselőtársunk és az ő kezdeményezésükre a parlament a nemzeti tehetségstratégia megalkotását. A stratégia megalkotása során beépítettük a tehetségsegítés szakmai szervezeteinek javaslatait, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács és tagszervezeti tapasztalatait, és mindezeket a szakmai elképzeléseket, javaslatokat összedolgozva, hosszú szakmai munka, egyeztetés után született meg a nemzeti tehetségprogram.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy a nemzeti tehetségtanács tagszervezeteinek országos szakmai konferenciájával egyeztettük a nemzeti tehetségprogram tíz szakmai alapelvét, és ebben a szakmai szervezetek tökéletesen egyetértettek. Ez a tíz alapelv a hosszú távú szemlélet, az értékőrzés, a sokszínű tehetségsegítő programok megteremtése, az esélyteremtés, a folyamatosság és átjárhatóság, a kiválasztás, kiválasztódás és önfejlesztés, a hatékonyság és fokozatosság, a felelősség és társadalmi felelősségvállalás, a tehetségsegítők megbecsülése és a fenntarthatóság és társadalmi támogatottság elve.
Ez a tíz alapelv alkalmas arra, hogy ezen épüljön föl egy olyan tehetségsegítő program, amely több mint egy írott papír, amely több mint egy Országgyűlésben elfogadott, a kormány által aztán végrehajtott dokumentum. Az a célunk, hogy egy olyan tehetségsegítő mozgalom jöjjön létre, amely képes és alkalmas arra, hogy jelentős erőforrása legyen a társadalom és a gazdaság fejlődésének.
A kormány 2008. szeptember 17-ei ülésén fogadta el azt a kormányhatározatot, amelyikben a nemzeti tehetségprogram első kétéves részletes programjának kidolgozására december 31-éig szabott határidőt. Azok a bizottsági vitában is elhangzott kritikák, amelyek azt mondják, hogy a nemzeti tehetségprogram nem elég részletes, nem foglalkozik minden elemében a tehetségsegítés, a tehetséggondozás kérdéseivel, ezek talán azért nem kellően megalapozottak, hiszen az Országgyűlés elé benyújtott 20 éves programnak nem az a célja, hogy a napi munka számára biztosítson ütemtervet, feladattervet, hanem az, hogy hosszú távú kereteket alakítson ki. Ezt a munkát, ezeket a kereteket részben a kétéves kormányhatározat, amelynek végrehajtásáról mindig be is számolunk majd az Országgyűlésnek, hiszen kétéves beszámolási kötelezettsége is van a kormánynak, és természetesen elsősorban a nemzeti tehetségtanács, a nemzeti tehetségfórum munkája és a tehetségsegítő szervezetek munkája tölti majd ki.
(16.00)
Sokat vitatkoztunk, sok szó esett a bizottsági üléseken korábban arról, hogy rendelkezésre állnak-e források ehhez a programhoz, vagy megint egy forrás nélküli programról van szó. Ez nagyon fontos és nagyon lényeges kérdés. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy nagyon pontosan megnevezi a nemzeti tehetségprogram azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak a tehetségsegítés céljára. Idetartozik az állami költségvetésnek a költségvetési törvényben elkülönített előirányzata. Idetartozik a Munkaerő-piaci Alap képzési alap része tárgyévi eredeti bevételének 3 százaléka. Idetartozik a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap 1 százaléka. És lehetőséget kívánunk teremteni arra, hogy a magánszemélyek jövedelemadójának 1 százalékából is az adózók rendelkezése szerint utalhassanak erre a programra. Természetesen számítunk arra, hogy ez valóban egy nemzeti program lesz, amelyben az állami befizetések mellett megjelenik a természetes és jogi személyek, illetve a gazdálkodó szervezetek befizetése is.
Érdemes megemlíteni azt is, hogy bár a nemzeti tehetségprogramnak közvetlenül nem lehet része, a nemzeti tehetségprogram céljaihoz, elképzeléseihez kapcsolódik az európai uniós forrásokból elindított és finanszírozott “Magyar géniusz” program, amelynek legfontosabb céljai és intézkedései szorosan kapcsolódnak a nemzeti tehetségprogram céljaihoz.
Tisztelt Ház! Az Országgyűlés elé terjesztett javaslat tehát megfelel az Országgyűlés korábban meghozott határozatának, biztosítja a megfelelő szakmai kereteket és a szükséges forrásokat a nemzeti tehetségprogram számára, létrehozza azt az intézményrendszert, amelyik képes ennek a programnak a folyamatos monitorozására, fejlesztésére és támogatására. Ezért kérjük ehhez a programhoz a tisztelt Ház támogatását.
De kérem, engedjék meg, hogy még egy kérdésről röviden szóljak. Azt is kérdezhetik, van is, aki megkérdezi, hogy a jelenlegi gazdasági nehézségek között, a jelenlegi kényszerek között szabad-e, érdemes-e ilyen hosszú távú, előremutató programmal foglalkozni. Egy kiváló publicista úgy fogalmazott egy írásának a címében, hogy vihar idején nem szokás palántázni. Én azonban annak az embernek a magatartását tartom bölcsnek, aki a vész idején, a vihar esetén is menti a legfontosabb eszközöket, menti az újrakezdéshez szükséges legfontosabb dolgokat. Én hiszem azt, hogy a magyar tehetség az az eszköz, amellyel gazdasági nehézségek idején az egyre erősödő versenyben is sikeressé és eredményessé tehetjük ezt az országot.
A nemzeti tehetségprogram ennek a tehetségnek a megvédéséhez és kibontakoztatásához kínál a jelenleginél sokkal jobb feltételeket és eszközöket. Ezért, miközben természetesen várjuk és kérjük a parlamenti vitában a kritikát, a jobbító szándékú javaslatokat, és ígérhetem, hogy ahogy korábban is, most is nyitottak leszünk erre, azt is kérem, hogy a parlament minden pártja, minden oldala érezze át azt a felelősséget, amelyik egy ilyen hosszú távú program esetében az egyetértés, a jó megoldások közös keresésére is lehetőséget nyújt és egyben kényszert teremt.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, elnök úr. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban.)
