DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a bizottságban is elmondtuk, az álláspontunk ahhoz képest nem változott. Úgy ítéljük meg, hogy ezt a bizonyos nemzeti tehetségprogramot sok mindennek lehet nevezni, csak éppen programnak nem.
Az államtitkár úr az előbb említette, a szövegben is olvasható az a hivatkozás, hogy Magyarország gazdasági kibontakozása tudás- és képességigényes ágazatok fejlesztésével valósulhat meg. Ezzel egyetértünk. A probléma ott van, hogy az elmúlt hat esztendőben rengeteget hallottuk ugyanezt, akkor többnyire inkább a tudásalapú társadalom égisze alatt, ilyen címkével felcímkézve.
(16.10)
Viszont az elmúlt esztendők kormányzati lépései mind ez ellen hatók voltak, és most sem látunk semmilyen garanciát arra, hogy a megfogalmazott szép és nemes célokkal összhangban lennének-e majd a kormányzati cselekvések. Sokkal inkább azt látjuk, hogy ez egy hosszú kívánságlista, olyan kívánságlista, ahol a tények tolakodó közelsége a nagyívű koncepcióalkotást egyáltalán nem tudta megzavarni. A konkrétumok maximálisan hiányoznak belőle, még akkor is, ha ezt keretdolognak szánják. Azt gondolom, ha kétévente van beszámolási kötelezettség - ahogy erről akár a bizottsági ülésen szó volt, akár most államtitkár úr is megerősítette -, akkor arról lehet beszámolni, ha előtte tudjuk, hogy az a két év körülbelül miket fog tartalmazni. Tehát ha nem is két évtizedes kitekintésben, de rövidebb vagy középtávon több konkrétumot vártunk volna ettől a programtól, de sajnos semmi ilyesmi nincs benne.
A korábbi kormányzati intézkedések sajnos hiteltelenítik az itt megfogalmazott szándékokat. Hadd idézzek néhányat, ami különösen szembetűnő. Az anyag beszél arról, hogy különböző tehetségek vannak, tehát nem önmagában csak a tudásoldalról, hanem sportról, művészeti tevékenységről és így tovább. Az elmúlt esztendőben többször is szóvá tettük itt a parlamentben, hogy számos területen itt nyílik lehetőségük a gyerekeknek képességeik kibontakoztatására, és nem kellene például a művészeti iskolákat olyan drasztikus módon felszámolni vagy sarokba szorítani, ahogy az elmúlt időszakban ez megtörtént. Vagy nem kellett volna, mondjuk, a Bozsik-programot felszámolni, ami a sportoldalról szintén a tehetséggondozást szolgálta a korábbi időszakokban, de sajnálatos módon lehetne még ezek sorát hosszasan ecsetelni, ami hitelteleníti az itt felvázoltakat.
Valami olyan érzése van az embernek ezzel kapcsolatban, mint amikor a parlament 2005-ben ötéves adócsökkentési programot fogadott el, azt törvénybe iktatták, majd az egészből nem lett semmi. Most szép nagy hosszú, két évtizedes kitekintéssel van előttünk egy papíros, és nem látjuk, hogy miféle garanciák lennének ennek a megtartására. De idézhetnék egy még közelebbi példát is. Nem olyan régen volt, talán még egy hónapja sincs, amikor itt a parlamentben szóba kerültek olyan kérdések, amelyek az “Új tudás” programot is érintették, a pedagógusbérektől kezdve sok mindent, majd a következő napok újabb fejleménye, hogy szinte az egészet kidobhatjuk a szemétkosárba. Én azt látom, hogy ezeknek a programalkotásoknak - amelyek az elmúlt időben szinte hetente születtek, rengeteg program készült már - egyike sem dicsekedhet azzal, hogy valamiféle komolyabb megvalósulása lett volna. Ezek sajnálatos módon írott malasztok maradtak.
Számos életszerűtlen ötlettel találkozunk a szövegben. Bevallom őszintén, az egyik legmegdöbbentőbbnek azt tartom - amit a bizottsági ülésen is elmondtam -, hogy a tehetséges fiataloknak a baráti társaság szerveződését elő kell segíteni. Ha egyik oldalról azzal érvelnek, hogy a tehetség olyan, amit nem lehet felülről regulázottan bármilyen programba beszorítani, éppen ezért nem kell konkrétum, akkor honnan veszik azt az ötletet, hogy felülről meg kellene szervezni baráti társaságokat? Ez egész egyszerűen nem megy! Ahogy életszerűtlennek találom azt is, hogy tehetségtérképekben meg adatbázisokban és az ördög tudja, még mi mindenben gondolkodnak, ami ehhez kapcsolódik. Úgy látom, ez arról szól, hogy a hozzá rendelt forrásokat fel lehet majd használni különböző olyan cégek javára, akik ilyen területen fognak ügyködni, és adatbázist meg mindenféle térképeket készítenek, csak pont oda nem fog forrás jutni, ahova kellene, magyarán: a tényleges tehetséggondozásra.
Egy szót sem szól arról ez a tervezet, hogy hogyan tervezik akár csak a jövő évre beharangozott 500 millió forintot felhasználni. Egy árva szó sincs arról, hogy ez valamilyen pályázati rendszerben történne, vagy hogy s mint, merre, meddig, ez pedig nincs rendjén.
Az elmondottak alapján a bizottság kisebbsége úgy ítélte meg, hogy a tervezet nem alkalmas általános vitára. Köszönöm szépen.
