DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Hát, államtitkár úr, elég érdekesen hallotta a szavaimat. Nekem a programmal van bajom, mert ez nem program, államtitkár úr. A tehetségsegítésről nem tud az Országgyűlés, a kormányzat jól dönteni, ezzel egyetértek, ez nagyon komoly szakmai munka, bízzuk a szakmára. Csak akkor ehhez azt is hozzá kell társítani, államtitkár úr, hogy az ehhez kapcsolt források felett ne a minisztérium diszponáljon, akkor ezeket a forrásokat bízzuk például a megyei közoktatás-fejlesztési közalapítványokra, mint egy lehetséges olyan fórumra, amely a terephez jóval közelebb van, ahol a tényleges oktatási intézményekben a tehetséggondozás folyik.
Tehát azt hiszem, ha e téren például ésszerű meghallgatásra találunk egymással, akkor valóban lesz értelmes párbeszédünk. Mert ha az egyik oldalról mi itt nem tudunk szakmai döntéseket hozni - ezzel egyetértek -, akkor azt gondolom, a finanszírozás szempontjából se tegyük oda a szűrőt, mert végső soron akkor a pénzelosztás apropóján bizony az szakmai döntés lesz, felül - legfelül - kimondva, hogy akkor melyik a jó, melyik a nem jó. Tehát legyen ebből a szempontból konzekvens a rendszer!
Tatai képviselő úr, tudom, hogy nehezen érti azt, amit nem tudom, hányszor elmondtunk, de ezt már megszoktam tőle. Amikor a Fidesz-kormányzat idején volt óraszámemelés, az nem tanórai óraszámemelés volt, tisztelt képviselő úr, hanem tanórán kívüli, kifejezetten szakkörökre és tehetséggondozásra fordítandó időkeretről volt szó, amit viszont a tanárok munkakörében elszámolandó időkeretnek tekintettünk, de nem a tanórai, nem az órarendbe beillesztett órák számának az emeléséről volt szó. Én ezt kifogásolom, képviselő úr. Önök a tanórai óraszámot emelték meg, és ezzel párhuzamosan lecsökkentek a szakkörök, azok a keretek, ahol a tehetséggondozásnak korábban terepe volt. Köszönöm.
