DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Számos ponton egyetértek azzal, amit Sándor Klára mondott. Egyetértek maximálisan azzal, hogy igenis a pedagógusokra kell koncentrálni, amikor a tehetséggondozásról beszélünk, mert mégiscsak ők azok, akik nap mint nap a gyerekekkel foglalkoznak és találkoznak.
Ebből következően azt gondolom, hogy a magyar iskolarendszer kérdését is érdemes elővenni. Sándor Klára úgy fogalmazott, hogy a magyar iskolarendszer alkalmatlan a tehetséggondozásra - tisztelet a kivételnek. Azt gondolom, a jelen helyzetben ez a megállapítás körülbelül helyénvaló, viszont azt hiszem, alkalmassá tehető a magyar iskolarendszer nagyon is a tehetséggondozásra, csak valóban a pedagógusokra és az ott folyó pedagógiai munkára kell koncentrálni.
Érdemes lenne felülvizsgálni néhány olyan dolgot, amit egyébként nem olyan régen, talán három vagy négy évvel ezelőtt a parlamentben a kormánytöbbség elfogadott, nevezetesen, szabad-e például alsó tagozatban buktatni vagy nem szabad. Önök úgy döntöttek, hogy a törvényben legyen az, hogy nem szabad buktatni, és ezzel azt üzenték meg a magyar társadalomnak, hogy hosszú ideig, minimum négy évig a gyerek bármilyen teljesítmény nélkül is továbbmegy. Nincs ilyen konzekvenciája, nincs következménye. És akkor csodálkozunk azon, amit Sándor Klára feltett kérdésként, hogy miért van az, hogy az országban olyanok lesznek a “sztárok”, akiknek egyébként pedig a tudása, a műveltsége és az ördög tudja, mi minden, szinte a béka hátsója alatt van, mert nem a tudásuk és tehetségük révén szerezték meg, hanem egyéb kétes dicsőség folytán. Hát ne csodálkozzunk rajta, mert a társadalmi értékrendben sajnálatos módon a parlamenti döntés, a kormánytöbbség döntése is közrejátszik, mert ezt üzentük meg a társadalomnak: nem kell tanulnod, fiam, úgysem lesz következménye, négy évig elvagy az iskolában, ellébecolsz. És ugyanez a probléma előjön ott is, hogy a diploma minősítése legalábbis olyan területeken, ahol az államnak lenne módja szabályozni, például a közalkalmazotti, köztisztviselői, bírói, jogászi és egyéb állásoknál, a diploma minősítése legyen például az állásbetöltésnél automatikusan egyfajta rangsor.
De ma nincs ilyen! Nem számít, hogy summa cum laude vagy rite minősítésű diplomája van valakinek, mert nem ez alapján fogja elnyerni az állását olyan szférában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ahol az államnak lenne módja szabályozni. Szerintem itt is van tennivaló, nem is kevés.
Köszönöm.
