DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Bevallom őszintén, érthetetlen az, hogy miért kívánják az integrált oktatással kapcsolatos felvetésemet összemosni vagy leszűkíteni csak és kizárólag a hátrányos helyzetre. Tudniillik, ha még emlékezetükbe tudják idézni, ez sajátos nevelési igényű gyerekeket is érint, és ezzel kapcsolatban a szabályozót önök szűkebbre szabták, mint ami korábban volt. Magyarán olyan gyerekek, akik korábban sajátos nevelési igényű gyerekként más képzésben részesültek, most bekerülnek, bekerültek olyan osztályokba, ahol komoly problémákat, feszültségeket szül ez, és szülőktől kezdve, tanárokon át, igazgatókig is sokféle véleményt lehet erről visszahallani, de arról szólt a dolog, hogy nem a legszerencsésebb. Tehát ne keverjük össze a hátrányos helyzettel! Az egy más kérdés.
Nincsen problémám az esélyteremtéssel, azzal maximálisan egyetértek. Amiről én beszéltem, az ez a probléma, hogy itt újra kellene gondolni esetleg a szabályozást, hogy szerencsés volt-e ezt így megtenni vagy sem. A hozzám eljutott információk szerint hajlok arra, hogy valószínűleg ez nem volt szerencsés.
A másik, amit jelezni szeretnék, hogy a tehetséggondozás szempontjából van egy másik komoly dolog, amit érdemes lenne újra átgondolni, tisztelt képviselőtársaim, nevezetesen ezeket a csoportlétszámokat, akár óvodában, akár a közoktatásban. Mert mindenhol ezt mondják a pedagógusok, hogy kisebb létszám esetén jóval nagyobb figyelem fordítódik egy-egy gyerekre, és jóval hamarabb fel lehet ismerni egyik-másik gyerek erősségét, gyengeségét és így tovább. Viszont az oktatási szabályozók és a financiális eszközök meg abba az irányba hatóan működtek az elmúlt időkben, és működnek mind a mai napig, hogy inkább nagy létszámú csoportok legyenek, nagy osztálylétszámok, nagy óvodai csoportok, ahol az esély önmagában már matematikailag is kisebb arra, hogy hamarabb felismerhessék akár a tehetségeket, akár az olyan képességeket, ami egyből nem ugrik ki.
Tehát azt hiszem, hogy e tekintetben mégiscsak érdemes lenne elgondolkodnia a kormányzatnak, a kormánypártnak is, hogy van-e teendő. Amikor én arról beszéltem az elején, hogy ez a program mit takar vagy mit nem takar, én minimum elvártam volna azt, hogy legalább a szembenézés, a kritikus felhang tartalmaz egy ilyet, hogy a szabályozók szintjén mi az, amit újra kellene gondolni. Semmi ilyen konkrétum nincs benne!
