KORMOS DÉNES
KORMOS DÉNES
KORMOS DÉNES (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem a legszerencsésebb az az időpont, amikor ezt az előterjesztést tárgyaljuk, és talán a lehető legszerencsésebb az az időpont, amikor ezt az előterjesztést tárgyaljuk. Ma attól hangos a híradás, hogy egy pénzügyi-gazdasági válságot Magyarország, a térség és a világ hogy tud átvészelni. Majd ha átvészeli - mint ahogy azt a gazdasági szakemberek is mondják -, következik az újraépítkezés időszaka, s talán következik a korábbinál egy sokkal keményebb, feltételrendszereiben sokkal határozottabb versenyhelyzet, újrapozicionálják az országok saját versenypozíciójukat.
(16.20)
Ezen versenypozíciók elérése szempontjából majdnem minden szakmai szervezet, amikor azt elemzi, hogy egy ország versenyképessége miben érhető tetten, nyilván különböző gazdasági szabályozók és egyebek mellett kiemelkedően hangsúlyossá teszi az emberi erőforrásokat, az emberi erőforrások minőségét, és amit talán most egy kicsit zárójelesen vagy lekicsinyelve mondtunk ebben a vitában, a tudás-, képességigényes ágazatokban betölthető szerepét egy országnak és pozícióját.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az innovációs hajlandóság európai felmérésének tekintetében, ahol a skálán a legmagasabbnak az egyet tekintjük, az európai átlag 0,45, a magyarországi 0,26. Amikor arról beszélünk, hogy az ezer lakosra jutó kutatók száma az Európai Unióban 6-7, akkor nálunk 4,1. Amikor megnézzük, hogy egyébként büszkék vagyunk a Nobel-díjasainkra, magyar származású Nobel-díjasainkra, és büszkék vagyunk a diákolimpikonjainkra, akik a különböző versenyeken komoly eredményeket érnek el, akkor nem mindig lehetünk büszkék arra, hogy a tehetséges fiataljaink által előállított produktumoknak milyen a hasznosulása, mert ez egy nagyon fontos dolog, ennek folyamata van: megtalálunk egy tehetséget, segítjük, támogatjuk, beteljesedik, létrehoz egy produktumot, és azt hasznosítani tudjuk egy ország szempontjából; meg kell tartani őket.
Kőkemény és nagyon komoly verseny folyik Európában és a világban a jó képességű szakemberek megtartása és elszívása tekintetében. Sokszor beszélünk arról, hogy agyelszívás, a különböző szakmai területen dolgozóknak a megtartása milyen fontos. Éppen ezért mondom azt, látva azt a törekvést, ami Molnár Károly miniszter úr irányításával a kutatás-fejlesztés területén egy új rendszer és koncepció kialakítása formájában jelenik meg - és itt talán egyetértve Pósán képviselő úrral és másokkal is, hogy vannak olyan területek, amit a korábbi időszak gyakorlatából meg kell haladnunk, újra kell gondolnunk, és rendszerbe kell ezt foglalnunk -, úgy látom, hogy a nemzeti tehetségprogram és a kutatás-fejlesztés emberi erőforrásainak fejlesztési programja, amit a miniszter úr és csapata kidolgozott, és remélhetőleg hamarosan ezt részleteiben több képviselőtársam megismeri, ezek teljes összhangban vannak.
Tehát ma azt mondom, hogy Magyarország számára stratégiai kérdés, hogy rendelkezik-e nemzeti tehetségprogrammal és működő tehetségprogrammal. Aki azt mondja, hogy hiteltelen a program, az nem az előterjesztő képviselőket vagy a támogatókat sérti meg, hanem azokat a szakmai szervezeteket, nem sorolok fel most, felsorolhatnék sokat, csak sokat megbántanék, mert nem biztos, hogy el tudnám mondani, de azért egy-kettőt mondok: akár a kutató diákokat, a TDK-mozgalomban dolgozókat és sok olyanokat, akik már ilyen közösségeket támogatnak, akik azt várják, hogy valóban egy integrált nemzeti tehetségprogram segítse ezt a fajta tevékenységet.
Aki azt mondja, hogy Magyarországon nem szükséges tehetségtérkép, az nem tudja, sajnos, azt kell mondanom, és elnézést, nem akarok senkit megbántani, hogy mit jelent a tehetségtérkép. Föl kell menni a www.tehetseg.hu oldalra, a tehetségpontok című sorra rákattintani, s látszik, hogy Magyarországon hány helyen mozdultak meg olyan szakmai szervezetek, akik különböző kritériumok alapján, nem is könnyű kritériumok alapján úgy gondolták, hogy regisztrálnak tehetségpontként. Miért fontos, hogy lássuk, hogy hol vannak? Egyrészt érzékeljük azt, hogy az országnak mely pontjainál nem biztosítható az egyenlő hozzáférés, mert viszonylag kevesebb ilyen szervezet vagy ilyen szolgáltatópont működik, a másik pedig, hogy rákattintva egy-egy pontra, érdemes venni a fáradságot, akkor látszik, hogy annak a pontnak mi a tevékenysége, milyen területen és milyen fejlesztést tud lebonyolítani. Ez fontos információ a szülőnek, iskolának és mindenki másnak.
Kell ez a térkép? Kell. Elkészült ennek a térképnek az alapja? Igen. Akik ezt készítették a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsban, felvettek érte egyetlenegy forintot is? Nem. Ennek a szervezetnek jelenleg is négy szakmai kollégiuma működik, amely részletesen dolgozik a tehetségtérképeken, a tehetségpontok feltételein, konferencián ezt egyeztették, és egyetlenegy forintot, egyetlenegy fillért sem vettek fel. Aki így gondolkodik, hogy ezek az emberek tisztán üzleti szempontból és pénzszerzésből akarnak kitalálni ilyen firnajszos dolgokat, hogy aztán utána a programnak a forrásait lenyúlják, én megkövetem a magunk nevében is őket, én tisztelem és becsülöm azt a munkát, amit elvégeztek, aki meg talán még ezt nem ismeri, jó szívvel ajánlom, hogy tájékozódjon, mert nagyon kellemes meglepetésekben lesz része.
Baráti társaság és felülről szervezett; ezt Pósán képviselő úrnak elmondtam a bizottsági ülésen is, az én hibám, hogy talán nem tudtam meggyőzni. Lehet, hogy a szövegnek ilyenfajta megfogalmazása nem szerencsés, magam be is nyújtottam, pont a képviselő úr észrevétele kapcsán is egy pontosító, módosító indítványt, hogy szakmai szervezeteink. Nem magunktól találtuk ki, kedves képviselő úr, amikor szerkesztődött ez a program, hanem azt mondták a különböző már működő olyan szervezetek - TDK-ban dolgozók, és megint tudom mondani akár a kutató diákokat vagy másokat is -, hogy nagyon szívesen dolgoznának fiatalok, egy-egy tehetségterületen kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalok egy-egy szakmai csoportban, és ennek próbáljuk megteremteni a működési feltételeit pont annak érdekében, hogy egyfajta inkubáció is létrejöjjön, ami adott esetben segíti az ő tehetségük kiteljesedését, az elképzeléseik megvalósítását és megfogalmazását. És amit említettem a bizottsági vélemény kapcsán, adjunk módot arra, segítsük őket abban, hogy nem felülről vezérelve, hanem ha megindul ez az önszerveződés, aminek egyébként nagyon komoly igénye van részükről, és ezért került be a programba, akkor a program képes legyen ehhez forrásokat rendelni, hiszen ez az alapkoncepcióban benne van.
A források elosztása, és hogy forrás van-e, tisztelt képviselőtársaim, a forrás többelemű. Maga az előterjesztés tartalmaz elemeket, nevezetesen: a Szakképzési Alap vonatkozó részét, ez több mint 1 milliárd forint, a Kutatási és Innovációs Alapot az elkülönített költségvetési fejezet tartalmazza - egyébként benne van a költségvetésben minden probléma ellenére -, mintegy 500 millió forinttal, és kinyitja - ma még nem tudjuk, milyen mértékű támogatást eredményezve az 1 százalék felé - azt a lehetőséget, amit a gazdaság szereplői már sokan most is megtesznek, akár utalhatok a Csányi Alapítványra és sok olyan gazdasági szereplőre, akik ma is már komoly forrásokkal segítenek egy-egy térségben tehetségfejlesztő programokat.
Miért fontos ez? Ha azt mondjuk, hogy nemzeti program, és egy társadalmi kohéziót segítő program is egyben egy ilyen nemzeti tehetségprogram, akkor nem lehet azt mondani, hogy az ezzel kapcsolatos forrásokat kizárólag csak az államtól várjuk. Ha ez nemzeti ügy, akkor ennek többszereplősnek kell lenni. Aki azt mondja, hogy egy ilyen programnál elvárható egy állami garancia és kiszámíthatóság, annak is igaza van. Arról szól ez a rész, és ez nagyjából 2 milliárd forint már rögtön, ha összeadjuk, hogy egyébként, amikor lefutnak a pályázatok, akkor is a programnak legyen egy kiszámítható garanciája, és ezért tesz javaslatot az előterjesztés a tehetségügyi koordinációs fórumra, hogy ez az a szervezet, ha elolvassuk az ő feladat- és hatáskörét, hogy a mindenkori akcióterveknek, értékeléseknek és egyeztetéseknek megfelelően a támogatásokra, a pályázatok kiírására, az aktuálisan odaítélendő források irányaira tegyen ajánlást és javaslatot.
Ma látszik az, hogy a már megemlített kiemelt program, a “Magyar géniusz” tehetségfejlesztő program és a TÁMOP vonatkozó programjai indulnak, részben a közoktatásban, részben a felsőoktatásban az úgynevezett kiválósági programmal európai uniós forrásból rendelkezésre állnak, ezek a források megvannak, ezek a pályázatok indulnak.
Arról szeretném tájékoztatni tisztelt képviselőtársaimat, hogy az egyeztetések során, és szintén a szakmai szervezetekkel, a pályázatokat koordináló szakmai szervezetekkel együttesen, a pályázatok kiírásával, tartalmával, akciótervekkel kapcsolatos társadalmi vita kapcsán - ezt akarom érzékeltetni, hogy nem most kezdődött ez a dolog - gyakorlatilag a nemzeti tehetségprogram fő irányai, az európai uniós támogatású pályázatok fő irányai és azok a folyamatok, amelyeket most megfogalmaztunk, teljes mértékben szinkronban vannak.
(16.30)
Lehetőséget ad arra, hogy az európai uniós források mellett párhuzamosan egy nemzeti forrást is megteremtsünk, ami a hosszabb távú fenntarthatósághoz szükséges, és gyakorlatilag a pályázati ciklus végére egy működőképes rendszert, egy működőképes hálózatot tudjunk kiépíteni.
Nem másról van szó, mint az elmúlt, nagyjából 1,5-2 éves előkészítő, koordináló munka eredményeképpen, az együttműködő szakmai szervezetek nagyon komoly segítsége és munkája eredményeképpen azt tudjuk mondani, hogy a szakma rajthelyzetben van, már dolgozik, nem külön pénzekért és forráslenyúlásért, mert hisz ebben. Nagyon sok kollégám, nagyon sok egyetemi professzor, nagyon sok civil ember, nagyon sok civil szervezet komolyan hisz ebben, hogy erre Magyarországnak szüksége van. Én abban hiszek, hogy a magyar parlament képviselői is hisznek benne, hogy Magyarországnak erre szüksége van, és ha bármilyen aggály van, én ezt nem gáncsoskodásnak, hanem - mondjam úgy - a program sikere irányában való féltésnek gondolom, bárki kritikát fogalmaz meg erről, hogy ez jól működjön.
Tisztelettel nagyon kérem képviselőtársaimat és a pártokat, ebben az ügyben nem a politikai erővonalak rendezésének van itt az ideje. Azt tudom mondani még egyszer, és elnézést, ha többször mondom, de muszáj: a szakma letett egy javaslatot, egyetértésben. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a szakma adott nekünk egy megrendelést, itt van, ez egy közös dolog, bólintsatok rá, meg fogjuk csinálni, tájékoztatunk benneteket arról, hogyan haladunk a dologban, mert ez fontos. Én is úgy gondolom, hogy ez ma fontos. Amennyiben módosítási javaslatok vannak, és lesznek menet közben, mint ahogyan már ez korábban is elhangzott, természetesen valamennyien nyitottak vagyunk erre. Annak is üzenetértéke volt, hogy négypárti egyetértéssel terjesztettük be a javaslatot.
Talán még egy dolognak lenne még nagyobb üzenetértéke ma Magyarország számára és mindazok számára, akik hisznek, és esélyt adnak a tehetségeknek, hogyha ezt a programot nem négy, hanem ötpárti jóváhagyással tudnánk elfogadni, megszívlelve mindazt a kritikát, mindazt az aggodalmat, mindazt a féltést, amit a képviselő úr megfogalmazott. Ehhez kérem tisztelt képviselőtársaim további véleményét és segítését.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
