TÓTH GYULA
TÓTH GYULA
TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ülésén, amikor az előttünk lévő országgyűlési határozat általános vitára való alkalmasságáról elmondtuk a véleményünket, elhangzott Thomas Friedmannak az a szokatlan és meglepő következtése, hogy mégis lapos a Föld, és kérdése: tényleg lapos a Föld?
Ez annyiban és csak annyiban érinti a Nemzeti Tehetség Program elfogadásáról, a Nemzeti Tehetség Program finanszírozásának elveiről, valamint a Nemzeti Tehetségügyi Koordinációs Fórum létrehozásának és működésének elveiről szóló országgyűlési határozati javaslattervezetet, amennyiben érdekes számunkra, hogyan maradhatunk sikeresek alapvetően megváltozó, globális játékszabályok mellett, és akarjuk-e világosan látni a versenykörülmények XXI. századi döntő jelentőségű átalakulását, ami érint cégeket, intézményeket, magánembereket, országokat egyaránt.
Meggyőződésem, hogy itt a tisztelt Házban nincs olyan országgyűlési képviselő, aki vitatná, hogy ahogy az ipari forradalomban az innovációt kimagasló tehetségek jellemezték, az előttünk álló korszakot a tehetséges, közösségekben tevékenykedő emberek sokasága biztosította innováció jellemzi majd.
A tehetségek tiszteletének, a tehetségek mentésének és a tehetségek felismerésének hazánkban sok évtizedes hagyományai vannak. Ez köszönhető nem utolsósorban a történelmi egyházak évszázados tehetségsegítő munkájának, vagy például a tantárgyi, az egyes foglalkozásokhoz, művészetekhez, sporthoz köthető tehetségsegítési rendszereknek. Példaként említhetném többek között a 134 éve alapított, Szilárd Leó és Hevesy György alma materét, a Trefort utcai minta gyakorlógimnáziumot vagy éppen Neumann János és Wigner Jenő iskoláját, a Fasori Evangélikus Gimnáziumot.
Említésre méltó az is, hogy 16 éven át, egészen 1989-ig a szakmunkásokat előkészítő tanfolyamok sok ezer szakmunkást készítettek fel a műszaki, közgazdasági, jogi és agrár-felsőoktatásba való bejutásra, és segítették őket a diploma megszerzésében is. A több tízezer hallgatóra kiterjedő, csaknem 60 éves tudományos diákköri mozgalom nemzetközi mércével mérten is kiemelkedően sikeres hungarikum, jelentősége nemcsak az intenzív műhelymunkára alapozott minőségi kérdés tekintetében, hanem a tudományos karrierépítés során is meghatározó.
Örömmel és nem kis büszkeséggel említhetem meg választókerületemből az immár 50. születésnapját egyhetes színvonalas, több mint 3 ezer érdeklődőt vonzó rendezvénysorozattal ünneplő dombóvári belvárosi ének-zene tagozatot. Tehetséggondozó munkájuk olyan tanítványokat emelt fel, akik között van színházigazgató, operaházi főrendező, színházi zenei vezető, egyik volt tanítványuk a drezdai szimfonikus zenekar szólistája.
Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlési határozati javaslat a tehetségépítés helyzetének jellemzői közül szól azonban arról is, hogy gyengeségeink közé tartozik az, amikor a tehetséget sokan adottnak veszik, amely utat tör magának, fejlesztésével tehát nem kell törődni. Érdemes emlékezni arra, amit Szent-Györgyi Albert egy interjújában mondott: “Van egy téveszme, hogy a lángelmét nem lehet elnyomni, utat tör magának. Csodát tör utat! Nincs könnyebb dolog, mint egy lángelmét elnyomni, mert az nagyon érzékeny. Azt úgy el lehet fújni és taposni, mintha ott se lett volna.”
A tehetségépítés mai helyzetére jellemző, hogy az erősségek mellett jól kimutathatóan jelen vannak a gyengeségek is. Véleményem szerint - és teljesen egyetértek Sándor Klára képviselő asszonnyal -, éppen ezeknek az ismerete adja meg a továbblépés lehetőségét. Tudjuk, hogy hazánkban a tehetségsegítésnek nemzetközi mértékben is élenjáró tapasztalatrendszere mellett nem vagy kevésbé ismert a tehetségazonosítás komplex rendszere. Éppen ezért tehetségen legtöbben a kiemelkedő intellektuális tehetséget vagy a kiemelkedő iskolai tantárgyi teljesítményt értik.
A tehetségek segítésének széles körű a társadalmi elfogadottsága ugyanakkor sokszor nem terjed ki a tehetségek által létrehozott eredmények hasznosulásának segítésére. A magyar tehetség jó nemzetközi imázsára való alapozással a különféle programokhoz többlettámogatás érhető el, viszont fennáll a veszélye annak, hogy itthon kibontakozási lehetőséget nem kapó tehetségek külföldre távoznak, ez a jelenség pedig, tisztelt képviselőtársaim, az európai uniós tagországok lehetőségeinek megismerésével ugrásszerű méreteket is ölthet.
A tehetségsegítő programok igen hatékony társadalmi mobilitásnövekedést eredményezhetnek, kitörési esélyt adnak, de fokozott veszélyként jelenik meg a hátrányos helyzetű tehetségek elkallódása a társadalmi mobilitás csökkenésével.
A tehetséggondozás univerzális pedagógiai feladat, amely minden, majdnem minden gyermekre, serdülőre és fiatalra irányul.
(17.30)
Nem a tehetség kiválasztása és különleges módszerekkel való óvása a probléma, hanem annak megtalálása és fejlesztése. Ez a pedagógia nemcsak a teljesítményre figyel vagy elsősorban nem arra figyel, hanem a feltételezett képességekre és a személyiségvonásokra is, vagyis a teljesítmény előzményeire. Következésképpen a modern tehetséggondozás optimális környezete: a jó család, a jó nevelési intézmények, az óvodák, az iskolák, az egyetemek és ki nem hagyhatóan természetesen az első munkahelyek. Mindez azt is sugallja, hogy bár a tehetségnevelés elsőként pedagógiai és pszichológiai feladat, ám - és ez visszatükröződik a javaslatban - egyre inkább társadalmi feladattá válik. De az is nyilvánvaló, hogy a tehetségkutatás és a tehetséggondozás széles értelemben vett társadalmi szükséglet.
Különösen fontosnak tartom, hogy olyan programok szülessenek, amelyek a tehetségeket segítő általános és középiskolai, szakiskolai tanárokat tehermentesítik. Ennek megfelelő módja lehet a pályázati úton elnyerhető alkotóév, a segítő pedagógiai asszisztens és természetesen az órakedvezmény. Szükségesnek tartom a segítő szakemberek pihenését, feltöltődését szolgáló programok kidolgozását is, az erkölcsi elismerésre díjak, kitüntetések alapítását és adományozását, a tehetségsegítőket támogató környezet erkölcsi, anyagi megbecsülésére pedig a “kiváló tehetséggondozó vezető” díj alapítását.
Mivel a nemzeti tehetségprogram elfogadása után végrehajtásáról a kormánynak kétévente kell tájékoztatni az Országgyűlést, abban bízom, hogy a 2011-ben esedékes első tájékoztatás alkalmával az akkori kormánynak ki kell térni arra is, hogy egy, a tehetségekkel kapcsolatos törvény megalkotása is indokolttá válik. Végül is nem másról van szó, mint arról, hogy a felfedezett, megőrzött és fejlesztett tehetség országunk legfontosabb vagyona, és ezzel a vagyonnal illene jól gazdálkodni. Az országgyűlési határozat szellemében valahogy úgy, hogy mindenkinél jobban figyeljünk a fiatalok matematikai, természettudományos és számítástechnikai oktatására, mindazon tudásra, ami a globalizálódó világban való sikerhez elengedhetetlen.
Ha azt vesszük, hogy a tehetségek megtanulhatják, hogyan kell felépíteni az infrastruktúrát és a távközlési hálózatot, amihez csatlakozva mások már könnyebben és gyorsabban tudnak érvényesülni, és hogyan hozzanak létre olyan kezdeményezéseket, amelyek vonzzák a globális tőkebefektetőket, akkor jól és jót cselekszünk. Nem elérhetetlen cél az sem, hogy pár évtized elteltével a “Magyarországon értékesítették”, “Magyarországon gyártották”, “Magyarországon tervezték” korszak után következik a “Magyarországon álmodták meg” korszak.
Elnök Úr! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
