KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság 2008. október 21-én, múlt kedden megtartott ülésén megtárgyalta az agrárgazdaság 2007. évi helyzetéről szóló J/6446. számú jelentést, valamint a jelentés elfogadásáról szóló H/6622. számú határozati javaslatot. Mint ahogy hallottuk már, a 2005. évi XXVII. törvénnyel módosított 1997. évi CXIV. törvény 2. §-a kötelezően írja elő, hogy a kormány a földművelésügyi miniszter útján évente számoljon be az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a tett intézkedésekről, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról.
Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásában többek között megfogalmazza, hogy az EU-alapokból és a központi költségvetésből rendelkezésre álló források felhasználásával 2007. év végéig összesen 435,7 milliárd forint támogatás került kifizetésre, ami a 2006. évit több mint 5 milliárd forinttal haladja meg. Ez így szépen hangzik, de ha figyelembe vesszük, hogy az egyszerűsített területalapú támogatás - a SAPS - a 2006-os 93 milliárd forintról 2007-ben 120 milliárd forintra, vagyis majdnem 27 milliárd forinttal emelkedett, akkor az említett 5 milliárd forint igen szégyenletesnek bizonyul. Mi lett 22 milliárd forint sorsa?
A jelentésben az áll, hogy az állattenyésztés aránya 35,8 százalékról 34,1 százalékra mérséklődött, vagyis nemcsak hogy nem erősödött, hanem kifejezetten gyengült az állattenyésztés mezőgazdaságban betöltött szerepe, ami a színlelt kormányzati szándékkal ellentétes. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a mezőgazdasági társas vállalkozásokban és az egyéni gazdaságokban is rendkívül alacsony az élelmiszer-feldolgozás, a fuvarozás, a helyi vagy piaci értékesítés aránya, vagyis éppen a megélhetéshez és a kiszámíthatósághoz szükséges, nem mezőgazdasági tevékenységeké.
A jelentésből kiderül, hogy 2007-ben ismét visszaesett az élelmiszer-ipari termelés és a belföldi értékesítés. Csupán az élelmiszerválság negatív hatásaival azonban nem magyarázható az élelmiszeripar hihetetlen mértékű profitvesztése. Az adózott eredmény a 2006. évi 43,8 milliárd forintról egy év alatt 14 milliárd forintra, az előző évinek alig 32 százalékára esett vissza.
A hazai élelmiszer-termelés itthoni nagyfokú piacvesztésére jellemző, hogy 2007-ben az importtermékek aránya mintegy 20 százalék volt, de az alapvető termékek - tejtermék, sertés, baromfi - esetében még a 30 százalékot is meghaladta. Ez szégyen.
Az osztatlan közös földtulajdon problémája továbbra is megoldatlan marad jó időre, ha az agrárjelentés “kárpótlás, részarány-földtulajdon kiadása, osztatlan földtulajdonok kimérése” alcíme alatti megállapítást vesszük alapul, miszerint 2007-ben 24 984 hektár összterületű földrészlet földmérési és mezőgazdasági szempontból való elékészítése történt meg csupán. Ilyen tempó mellett a 1,5 millió hektárnyi osztatlan közös tulajdont körülbelül hatvan év alatt lehetne megszüntetni. Kormánypárti oldalról gyakran el is hangzik az az érv, hogy ezzel elaprózódnak a gazdaságok, ami szerintük nemkívánatos. Viszont ellentmond ennek az a tény, hogy a 27 tagú Európai Unió gazdaságainak átlagos mérete mindössze 11,5 hektár, és az EU gazdaságainak csupán 5 százaléka nagyobb 50 hektárnál. Az EU fogalmai szerint pedig ezek már nagy gazdaságoknak számítanak. Megállapíthatjuk, hogy az Európai Unióban túlnyomó többségben vannak a családi gazdaságok, és az osztatlan földtulajdonok kimérését már nem kellene az előbb említett ürüggyel tovább húzni.
Mint már említettem, szerepel a jelentésben is, hogy 2007-ben az alapvető importtermékek közül a tejtermékek aránya még a 30 százalékot is meghaladja. 2006-ban a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium még 1 milliárd 66,7 millió forintot, 2007-ben már csak 342,5 millió forintot fordított az “Igyál tejet” programra, amivel jelentős összegű európai uniós támogatástól is elestünk. Ehhez az összeghez ugyanis 246 millió forintot kaptunk az Uniótól. Az iskolatejprogram fokozatos elsorvasztása mellett - amely egészségpolitikai szempontból felettébb káros, hiszen a tej és a tejalapú készítmények mindennapi fogyasztása kifejezetten ajánlott a gyermekek számára - csökkenti a magyar tejtermelők piaci lehetőségeit is, egyúttal növeli az import részarányát.
Az agrárjelentés megállapítja, hogy a folyó kiadások és jövedelemtámogatások előirányzata meghatározó szereppel bír. Ezen belül a kiegészítő területalapú támogatás célja az európai mezőgazdasági garanciaalapból finanszírozott egységes területalapú támogatásokhoz - SAPS - kapcsolódóan kiegészítő nemzeti támogatások - top up - nyújtása. Top upra 2007-ben 74 milliárd 109,4 millió forint kifizetése történt, 2006-ban még 89 milliárd 212 millió forint jutott erre. Mi az oka annak, hogy 2007-ben 15 milliárd 802,6 millió forinttal csökkent a top up?
(10.10)
Sérelmezzük, hogy a kiegészítő területalapú támogatás továbbra is a folyó kiadások és jövedelemtámogatások között szerepel, több támogatási formával összevontan. Ez nem felel meg a tervezési köriratban foglaltaknak, amely 2004 óta minden évben előírja, hogy a top up előirányzatát külön törvényi soron kell tervezni. Ha ugyanis ez az előirányzat külön soron szerepelne, akkor talán nem is csökkenne ilyen mértékben egy év alatt a nemzeti támogatás.
Érdemes az agrárjelentés II. kötetéből azt a táblázatot szemügyre venni, amelyik a termő- és szántóterület-használó gazdasági szervezetek számát és területét tartalmazza nagyságkategóriánként. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 22. § (2) bekezdésében ugyanis ez áll: “Gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50 ezer aranykorona értékű termőföldet haszonbérelhet. E korlátozás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt a termőföldet, amelyet a szövetkezet tagjától, illetve gazdasági társaság tagjától vagy névre szóló részvénye tulajdonosától, illetve földalapkezelő szervezettől haszonbérel.” Az említett táblázatból kiolvasható, hogy 2007-ben 97 szervezet gazdálkodott 2500 hektárnál nagyobb szántóterületen. A kimutatás egyébként egyéni gazdálkodók nélkül 1 842 904 hektárnyi területet összesít. Talán érdemes lenne valamilyen formában utánanézni annak, hogy az említett szervezetek eleget tesznek-e a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényben foglalt kitételeknek.
Most pedig nézzük a jelentésben szereplő 38. táblázatot, ami a foglalkoztatásra vonatkozik. A mezőgazdaságra, a vad- és halgazdálkodásra vonatkozóan azt látjuk, hogy 2003-ban még 199 700 fő, 2004-ben már 189 400, 2005-ben 178 400, 2006-ban 175 800 és 2007-ben már csak 168 600 fő foglalkoztatott volt. Talán nem kell ecsetelni, hogy ez a tendencia a vidéki lakosság nagy részét kitevő csoport foglalkoztatására nézve katasztrofális. Szinte minden évben 10 ezer fővel, több mint 5 százalékkal csökkent az arányuk. Ahol az állattenyésztés és a kertészet részaránya csökken, ott ez a tendencia egy velejáró folyamat. A folyamat katasztrofálisnak való minősítése pedig sajnos nem túlzás, mivel az agrárfoglalkoztatottak tudatos leépítése az országos munkanélküliségi ráta növekedése mellett következett be. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Befejezem, elnök úr.
Az általános vitára való alkalmasság szavazásánál a jelentés esetében 10 nem szavazattal, a határozati javaslat esetében pedig 10 tartózkodással fejeztük ki aggályainkat.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
