VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomat én is azzal szeretném kezdeni, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan idén is egy alapos, objektív, a valós gazdasági, társadalmi és ökológiai folyamatokat bemutató előterjesztést tárgyalhatunk. Az előttünk fekvő jelentés meggyőződésem szerint jól biztosítja azt a célt, hogy áttekintsük az agrárgazdaság elmúlt évi legfontosabb folyamatait, jellemzőit, és megfogalmazzuk azokat a feladatokat, amelyek az agrárgazdaság fejlődését, az erőforrások megőrzését, a minél hatékonyabb kihasználást jelenthetik, növelve ezzel a foglalkoztatást és az érintett társadalmi kör, a társadalom boldogulását.
A hazai agrárgazdaság GDP-hez viszonyított hozzájárulása, ha csak az adatokat tekintjük, nem túl jelentős - többen elmondták ezt már -, ráadásul egytized százalékponttal csökkent is az elmúlt évben, ami szintén kedvezőtlen. Ezt az élelmiszeripar termelése azonban durván megduplázza, ha pedig a kapcsolódó szolgáltatásokat is figyelembe vesszük, az agrárgazdaság egészének részesedése a GDP-ből megközelíti, meghaladja a 12 százalékot. Vagyis a jelentősége ennek a mai vitának is több annál, mintsem amit az adatok legalapvetőbben megmutatnak. Az ágazat társadalmi szerepe tehát nagyobb az ország lakosságának élelmiszerrel való ellátásában, a munka, a megélhetés biztosításában, különösen a vidéki Magyarországon élők számára. A rurális térségekben, akár aprófalvakról, óriásfalvakról, mezővárosokról vagy megyei jogú városokról beszélhetünk, szinte nincs vagy alig van olyan család, amely ne kötődne az agrárbiznisz valamely területéhez. Az ágazat emellett a környezet állapotát illetően, a rekreáció, a turizmus feltételeinek alakításában, meghatározásában is egyre fontosabb szerepet tölt be, emellett növekszik a szerepe az energiatermelésben is.
A jelentésben részletezett adatok több tekintetben is kedvező folyamatokról árulkodnak. Kimondottan pozitív az agrárolló záródása, az érzékelhető dinamizmus az export növekedésében, a javuló jövedelmezőség és a hazai, illetve EU-támogatások biztató kifizetése és hasznosulási mutatói. Emellett mi, liberálisok kimondottan pozitívnak tartjuk azt a párbeszédre törekvő szemléletet, amely immár lassan elfogadottá vált az ágazat egészében, és amelynek létrehozásában fontos szerepe volt a tárcának, a hivataloknak, a hatóságoknak, és ami nem működött volna az érdekképviseletek támogatása, együttműködése nélkül. Ez egy nagyon lényeges elem.
Van azonban néhány olyan fontos, megítélésünk szerint alapvető kérdés, amiben nem sikerült változtatni az elmúlt évek negatív tendenciáin, és ezekről is beszélnünk kell. Az állattenyésztés szerepe 2006 után az elmúlt évben is csökkent, vagyis az ágazatok belső arányának érdemi megbillenése fokozódott. Nem kinyitva a vitát, szeretném megerősíteni, jelezni, hogy mi, liberálisok az SPS-rendszer bevezetését is azért támogattuk 2009-re vonatkozóan, mert úgy ítéljük meg, hogy ez egy fontos eszköz a nagyobb hozzáadott értéket jelentő ágazatok, így az állattenyésztés preferálását illetően.
Az agrárágazat egyértelműen hátrányos helyzetét mutatja a mezőgazdaság részesedése a beruházásokból, amely egyre nagyobb mértékben marad el a bruttó hazai hozzáadott értékhez képest, és ez egy rossz folyamat. A különbség nem nőtt, az arányok abban csökkentek, hogy mind a két érték érdemben csökkent. A beruházások elmaradása az ágazat egyre gyorsuló lemaradását vetíti előre.
Az élelmiszeripar teljesítménye sajnos az elmúlt évben 4,3 százalékkal csökkent, és az ágazatban foglalkoztatottak aránya is csökkent 3,3 százalékkal. Ez részben az időjárásnak és a termelési adatoknak köszönhető, de nem kizárólagosan. Itt is egy egyértelműen érzékelhető negatív tendencia van, amit nem sikerült megállítani, és nem sikerült visszafordítani.
Kimondottan aggasztó emellett, hogy a hazai, belföldi értékesítés 5,3 százalékkal visszaesett, vagyis a hazai termékek újabb piacot vesztettek itthon. Ez is egy rossz irány. Az alapanyag-előállítás és a feldolgozás közötti különbség továbbra is súlyos szerkezeti problémákra hívja fel a figyelmet. Ezt többször elmondtuk már nemcsak mi, ebben is lépni kéne. E szerkezeti probléma olvasható ki a külkereskedelmi mérleg alakulásából, és annak változási irányaiból is.
Örömteli, hogy az export érdemben nagyobb arányban nőtt, mint az import, de tény, és nem kedvező tény, hogy az import is növekedett az utóbbi évben. Miközben a kivitel növekedésében a gabonafélék és a takarmány szerepe a döntő, addig a behozatalban a tejtermékeké, vagyis a kivitelben az alapanyag dominál, a behozatalban pedig a nagyobb feldolgozottságú termékek aránya növekszik. A hazai agrárgazdaság kiszolgáltatottságát csak a hazai alapanyagra alapozó feldolgozóipar érdemi és fontos fejlődése, fejlesztése csökkentheti. Ebben azonban alig történt előrelépés. Az élelmiszer-ipari beruházások aránya mindösszesen 3 százalékos növekedést mutatott, ami nem elegendő ahhoz, hogy a negatív tendencia irányán változtassunk. Biztató azonban, hogy a beruházásnövekedés nem az építési, hanem a gépi beruházásoknak köszönhető, tehát egy modernizációs folyamat talán elindult.
A mezőgazdaságban foglalkoztattak száma 2007-ben tovább csökkent, ami szintén negatív irány, miként az ágazat nemzetgazdaságban betöltött foglalkoztatási szerepe is, ez azonban lényegesen magasabb a hivatalos 4,7 százalékos aránynál, hisz az agrárágazat minden részterületén továbbra is jellemző a papíron nem fizetett munkaerő. Közvetett adatok alapján megállapítható azonban az is, hogy a hivatalos statisztikákban nem szereplő agrárfoglalkoztattak aránya is csökkent az elmúlt időszakban.
Az agrárszektor kereseti viszonyai javultak, azonban továbbra is a legrosszabbak, és lényegesen rosszabbak az országos átlagnál, alig érik el annak háromnegyedét, vagyis megállapíthatjuk, hogy az agrárszektor társadalmi lemaradása szintén nem csökkent az elmúlt időszakban.
(12.00)
Mindez, visszautalva a szélesen értelmezett agrárgazdaság vidéki Magyarország életében betöltött szerepére, a fejlesztési prioritások, hangsúlyok határozott és egyértelmű újragondolását kívánja.
Mi, liberálisok a legfontosabbnak továbbra is a foglalkoztatás növelését, maximalizálását tartjuk, természetesen piacképesen, versenyképesen és hatékonyan. A versenyképes mezőgazdasági termelés nem eredményez önmagában nagyobb foglalkoztatást, és ez egy fontos tétel. Ugyanakkor a kapcsolódó szolgáltatások, raktározás, logisztika, csomagolás, szállítás, egyéb szolgáltatási tevékenységek érdemben javíthatnak az ágazat foglalkoztatási viszonyain, és e tekintetben még nagyon sok tartalék van Magyarországon. A fejlesztéspolitikának e kapcsolódó szolgáltatási tevékenységek mellett a nagyobb hozzáadott értéket jelentő ágazatokat kell preferálnia. Kiemelt feladat a feldolgozás arányának érdemi növelése, az ezzel foglalkozó vállalkozások támogatása, a termékpályák szervezettségének érdemi javítása és a biomassza energetikai célú hasznosítása, a mezőgazdasági termékek egyéb ipari hasznosításának elősegítése, erősítése, ami szintén a kapcsolódó foglalkoztatási tevékenységeket növelheti.
A foglalkoztatásbővítés alapvető kérdése az ágazatban jellemző fekete- és szürkegazdaság szerepének csökkentése is, a bizonylatolási és szerződési fegyelem erősítése, olyan szabályok előírása - és ebben adósságaink vannak szintén -, amelyek betarthatóak, ellenőrizhetőek, adminisztratív szempontból is reálisan teljesíthetőek, és nem kiviszik a legális foglalkoztatottakat a félig szürkébe, hanem a szürkéből és a feketéből behozzák a legális foglalkoztatottak közé. Ebben lehet meggyőződésünk szerint szerepe a helyi kispiacokra termelők tevékenysége segítésének, erősítésének és az e piacokon való értékesítés támogatásának. Az erre vonatkozó szabályozás újragondolását fontosnak tartjuk, meggyőződésünk, hogy ezzel érdemben lehet segíteni nagyon sok termelő, elsősorban kicsiben dolgozó termelő piacra jutását.
Az elmúlt évek, hónapok felvásárlási árakkal kapcsolatos vitái egy fontos kérdéskörre, a szövetkezés ügyére hívják fel a figyelmet. Nagyon egyetértek Jakab és Medgyasszay képviselőtársaimmal abban a kérdésben, amely erre vonatkozik. Megítélésünk szerint is a mezőgazdasági termelésnek talán ez az egyik legfontosabb kérdése ma. A meggy-, a dinnye-, az almaügy egyértelműen arra világít rá, hogy rossz a magyar mezőgazdaság szervezettsége. Piaci körülmények között a kiszolgáltatott termelő egyetlen védelme a termelői szövetkezés, a tészek létrehozása. És itt van a probléma lényege. Kevés számúak és nem elég erősek a csak néhány kapcsolódó termékre koncentráló specifikus tészek. A termelők nagy része, aki egyáltalán csatlakozik, olyan tészekhez kapcsolódik, ahol az általa termelt áru nem elsődleges. Így a tész működésében nem az adott árut termelők érdeke jelenik meg, vagyis nem integrálja a termelőket az adott tész, hanem nagykereskedői szerepben lép fel velük szemben.
Ráadásul ezt erősíti a menedzsment érdekeltsége is. Hiszen az állami támogatás az árbevételtől függ, az árbevételt pedig a nagykereskedelmi tevékenységgel lehet a leggyorsabban és a legegyszerűbben növelni. Vagyis egy ellenérdekeltség van. A tészeknek, a nevükben is benne van, termelő és értékesítő szövetkezeteknek kell lenniük a valóságban is, nemcsak a nevükben. Legalább ennyire fontos ebben a megnevezésben a termelők integrálása, a termelés megszervezésének segítése, az ehhez kapcsolódó tevékenység, mint az értékesítés. Az elmúlt években ez utóbbi mögé szorult az előbbi, vagyis az integrálás háttérbe került az értékesítéssel szemben, ráadásul a rendszer többségében nem zárt. Vagyis a termelő nemcsak az adott tészhez szállítja az árut, azonkívül a vele szerződéses kapcsolatban lévő tész sem minden esetben fogadja az adott termelőtől érkező árut.
Ha a termelő elég nagy és jól működő tészhez kapcsolódik, mindent azon keresztül értékesít, kikerülhető a kereskedő, működhet a közvetlen értékesítés, jelentős árualap esetében érdemben alakítható az ár is. Ráadásul az erős tészeknek a feldolgozásban is sokkal több és fontosabb szerepük lehet a jövőben, mint amekkora jelenleg van. Vagyis az alapvető probléma megítélésünk szerint a termelők összefogásában, szervezettségében, szövetkezési hajlamában és fegyelmében, vagyis a tészek rendszerében és azok működésében van. A következő időszakban az agrárkormányzatnak, az érdekképviseletnek, és nemcsak a kormányzat felelősségét szeretném hangsúlyozni, hanem az érdekképviseletek szerepét, a termelői szövetkezések szerepét ennek szervezésében, alakításában és segítésében, amiben sokat kellene előrelépnünk. Ehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy a világpiac változásainak és a külföldről származó áruk versenyének egyre inkább kitett agrárszektor szereplői között egyetértés alakuljon ki sok-sok alapvető kérdésben. Ilyen ügy véleményünk szerint az agrárinnováció kérdése, a szaktanácsadás, továbbképzés, agrárszakoktatás, felsőoktatás, kutatás hangsúlyossá tétele. Hiszen ezek a tevékenységek olyanok, amelyek az agrárgazdaság minden szeletében, minden elemében megjelennek, érvényesülnek.
A birtokpolitika, a piacvédelem, a támogatáspolitika talán még ezeknél is fontosabb kérdés, sajnos azonban az itt is szükséges egyetértést nagyban akadályozzák a politikai érdekektől is vezérelt viták, nem egy esetben megítélésem szerint álviták, amelyeken végre túl kellene lépnünk. Ezek között két elemre szeretnék kitérni. Az egyik az osztatlan közös tulajdon kérdése. Ismét jelzem, többször elmondtuk már, partnerek vagyunk ezek rendezésében. Tudjuk, hogy forrás kell hozzá, amit elő kell teremteni, ugyanakkor úgy ítéljük meg, hogy ebben a kérdésben azt a hibát, ami a korábbi időben elkövetődött, rendezni lehetne, vagyis jelzem az együttműködési szándékunkat.
A másik ilyen kérdés az állami földek kezelése. E tekintetben több szerepe van az államnak. A töredék, apró, szétszórt parcellák ügyében, úgy gondoljuk, az életjáradék-programnál a birtokegyesítésnek van fontos szerepe, és a racionális birtokszerkezet kialakításának. A nagy területet átfogó, egyben lévő állami tulajdonú földek esetén azonban meggyőződésünk, hogy a tartós bérlet legalább olyan jó vagy jobb megoldás, mint az értékesítés. A termelés biztonságát ez is szolgálja, e tekintetben tehát szintén kompromisszumkészek és együttműködőek vagyunk. Ezt is szeretném jelezni.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt évek folyamatai rögzítik a fejlesztés, továbblépés legfontosabb irányait. Ennek elérése, a jó irányba való lépés azonban együttműködést, párbeszédet követel. Mi, liberálisok a párbeszédre nyitottak vagyunk, az együttműködésre nyitottak vagyunk, függetlenül attól, hogy a kormány oldaláról jön, a baloldalról jön, a jobboldalról jön vagy középről jön, a megoldást együtt kell keresnünk.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
