ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF
ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A jelentés szántóföldi növénytermesztési részével szeretnék foglalkozni. Azzal, hogy 2007-ben a tavaszi fagykárok és az aszálykár következtében a növényi termékek termelésének volumene több mint 21 százalékkal maradt el az előző évitől, írja a jelentés, és 2007-ben 2,8 millió hektáron 33 százalékkal kevesebb gabona termett, mint a 2006. esztendőben.
Részletezi tovább. Búzából 9 százalékkal lett kevesebb termés, ugyanakkor meg kell mondanom, hogy ebben az időszakban, 2007-ben a búzát szinte minőségi ellenőrzés nélkül vásárolták a viszonylag még kevésbé magas áron, 4,5-5 ezer forint/mázsa áron, és minden búzának megvolt a piaca. Nem úgy, mint ebben az esztendőben, amikor szinte eladhatatlanná vált a búza. A legjobb minőségű étkezési búzák is a raktárban vannak, nyomják a kukorica helyét, nincs megfelelő raktárkapacitás. Ez tavaly nem jelentkezett.
Egyéb gabonafélékből is folyamatosan - mondhatnám, hogy mindegyikből - csökkent a termés mennyisége, hiszen sajnos az aszály jelentősen sújtotta a kalászos gabonaféléket is. De a legnagyobb mértékben a kukorica területein volt nagy terméskiesés. Ez a jelentés szerint is mintegy 45 százalékos terméskiesést okozott. Bizony 4 millió tonnát tett ki az a mennyiség, amivel kevesebb lett a kukorica.
A felvásárlással nem is volt gond. Mindnyájan csak figyeltük, hogy emelkednek az árak, nem is akartuk elhinni, a gazdálkodók is csodálkoztak, és bizony ezek a magas árak nemcsak hasznot hoztak azoknak a növénytermesztőknek, akik ezzel foglalkoztak, hanem az állattartóknak jelentős kárt is okoztak.
Azonban ezek a magas spekulációs árak felhúzták az inputköltségeket is oly mértékben, hogy például manapság már az akciós NPK műtrágya is 16 ezer forint mázsánként, úgyhogy ez az ár már megfizethetetlen. Ezt nem lehet kigazdálkodni, és a gazdák nem vásárolják a műtrágyát, pedig éppen 2007-ben volt egy olyan szint, ahol egy kis elmozdulás történt a hatóanyag-felhasználásban, jelentősebb volt a vegyes műtrágya-felhasználás is. Ez az év azonban, a 2008. év megint vissza fogja vetni a műtrágya-felhasználást, de úgy gondolom, hogy még egy-két évet a talajok jelenlegi állapota kibír alapműtrágyázás nélkül is.
Az árak megemelkedtek, ebben az évben pedig lezuhantak. Több mint 50 százalékkal kevesebbet adnak a gabonáért, a kukoricáért, ha egyáltalán el lehet adni. Pedig a tavalyi évben a minisztérium és a miniszter úr is biztatta a gazdákat a gabonatermesztésre, hiszen úgy nyilatkoztak, hogy adottságaink kiválóak, ezért nem cél semmilyen módon a gabonatermesztés visszafogása, a hasznosítás módját kell megkeresni. Magas technológiai, technikai követelmények mellett a termelést növelni kell. Magyarország nem tud annyi gabonát termelni, amennyit el nem lehetne adni. Piaci trendként maradnak a magas élelmiszerárak és az alapanyagárak. És sajnos ez 2008-ban visszaütött, a rekordtermésnél értékesítési csőd lett.
(20.20)
Felmerül a kérdés, hogy érdemes-e az intenzív technológiákat alkalmazni, magas termelési költségekkel magas termelési eredményeket elérni ráfizetés mellett, mert most úgy tűnik, hogy ráfizetés van a kukoricatermesztésben. Egy százmázsás kukoricatermesztésnél is a jelenlegi áraknál 50-60 ezer forint hektáronkénti ráfizetést lehet elérni.
Nem csökkennek az energiaárak annak ellenére sem, hogy most már 148 dollárról 68 vagy még az alá esett az olaj ára. A dízel üzemanyag ára 10-12 forinttal csökkent összesen, és még mindig 300 forint körül van, ami szintén nagyon terheli a gazdaságot.
Felmerül a kérdés, hogy miért nem lehet megoldani a magyar gazdák energiaellátását úgy, mint ahogy Lengyelországban engedélyezik, hogy megtermelheti saját magának az üzemanyagot a biodízel előállításával. Hiszen mi jelentős napraforgó-termesztő állam is vagyunk, és jó minőségű napraforgót vagy repcét tudunk termelni, és bizony a biodízelprogramban el kellene jutnunk odáig összefogással, hogy a magyar gazdák megtermelhessék maguknak a dízel üzemanyagot.
A cukorrépa-termesztésről már volt szó, a továbbiakban erre nem is akarok visszatérni. A kabai diverzifikációs programot még mindig sürgetem, mert sürgetik azok a vállalkozók is, akik ott vannak munka nélkül, és lassan ellehetetlenednek. Megvolna a projektjük, megvolna az ötletük, csak pályázatkiírás kellene, és el kellene indítani ezt a programot, hogy a térségben munka nélkül maradt vállalkozók be tudják indítani az elképzeléseiket.
A 2007. évi burgonyatermesztésről is ír a jelentés. A tavalyi burgonyatermesztés megint egy nagy csőd volt. Nem volt elég az, hogy ebben a forróságban, ebben az aszályos időben olyan mértékű költséggel lehetett az állandó öntözés mellett előállítani egy közepes termést, hogy jó minőségű legyen, hanem az élelmiszerláncok az anyaországbeli burgonyát hozták be olcsón, vagy a gyengébb minőségű lengyel burgonyát hozták be olcsón, és a magyar burgonyatermelőknek a burgonyája több ezer tonna számra maradt ott, és tavasszal vitték ki a szemétbe.
Ezt nem lehet sokáig fenntartani, hiszen az Agrárgazdasági Tanács az ajánlásai között is bizony részletesen foglalkozik ezzel a helyzettel. A termékpályán nem fedezhetők fel a kölcsönös előnyöket biztosító távlatos együttműködés jelei - írja a jelentés. A nagy élelmiszerláncok túlzott árnyomása a beszállítók tömegeit fenyegeti csőddel, szegényítve a magyar piac termékkínálatát, súlyosbítva a régiók és a kistérségek munkanélküliségét. A tanács azzal a kéréssel fordul a kormányhoz, hogy az érintett tárcák bevonásával készíttessen jelentést az élelmiszerláncok üzletpolitikájáról, a hazai és anyaországi üzlet- és árpolitikájának összevetéséről, az erőfölénnyel való visszaélés jellemző formáiról, valamint az együttműködést erősítő kormányzati és civil feladatokról. A végső javaslat kialakításánál vegye figyelembe az EU más országaiban is követhető megoldást.
Nagyon fontos kérdés. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy az élelmiszerláncok a magyar élelmiszer-kereskedelem zömét lefedik, és meghatározó az élelmiszer-alapanyag felvásárlásában és az élelmiszer-felvásárlásban az élelmiszerláncok viselkedése. Ezért komoly kormányzati nyomással kellene az élelmiszerláncok gondolkodását helyretenni, hiszen képesek a magyar mezőgazdaságot tönkretenni. Manapság odáig jutottunk, hogy egyszerűen nem lehet értékesíteni, eladni élelmiszerláncon kívül nagyobb tételben például zöldségfélét vagy húskészítményeket, és ezért meghatározó az, hogy a magyar mezőgazdaság jövője hogyan fog alakulni, ezért az üzletláncokat az én megítélésem szerint komolyan felül kellene vizsgálni, és komolyan kérdőre vonni, és a minisztériumnak a magyar érdekek védelme érdekében hatékonyan kell fellépnie velük szemben.
A növénytermesztés főbb növényein végigmenve egyéb megjegyzéseimet is szeretném ismertetni. A jelentés elején úgy tűnik, hogy eltűntek az őstermelők. Kerestem az őstermelőket, és azt írja, hogy az őstermelők nyilvántartását érintő adószám-regisztrációs kötelezettség miatt az egyéni vállalkozások 77 százalékkal megnövekedtek, és nincsenek meg az őstermelők. Holott pedig én úgy tudom, hogy az adószám-nyilvántartási kötelezettség 2007. december 31-ével volt kötelező. Akkor hova lett előtte a 600 ezer őstermelő, kérdezem én.
Az őstermelőket illetően még van egy kérdésem, ez pedig az, hogy több esetben felvetettem már, hogy a mai napig nincs szabályozva az adószám nélküli őstermelői igazolvány kiadása, amellyel a kistermelők a kertjükben a saját fogyasztáson túl termett feleslegüket értékesíteni tudják a piacon. Mert nincs rögzítve sehol ez, és nincs az a bátor kis öregasszony, aki adószám nélküli őstermelői igazolványával kimenne a piacra, és számla nélkül merne adni, mert végül az egy tojása több százezer forintjába fog kerülni.
Herbály alelnök úr többször biztosított arról, hogy igenis ez működik, és ez ki van dolgozva. Nincs leírva sehol! És amíg nincs leírva, addig csak beszéd van. Addig nem lehet ezt az értékesítési módot alkalmazni, annak a kis öregasszonynak, aki a kertjében megtermelte a zöldséget, és nem eszi meg mindet, vagy a tyúkja több tojást tojik, mint amennyit ő megeszik, és azt szeretné egy kis nyugdíj-kiegészítésként értékesíteni.
Felvetődött a kukoricaértékesítési problémák során, hogy hogyan tud segíteni ebben a minisztérium. A miniszter úr fel is vetett egypár dolgot, például a TIC-felvásárlást vagy az intervenciós lehetőséget, amire 2007-ben nem volt szükség, hiszen nem volt olyan alacsony ár, ami alapján be kellett volna avatkozni a piaci folyamatokba. Most azonban úgy alakult, hogy be kellene avatkozni a piaci folyamatokba, hiszen a környező országokban 100-120 euró a kukorica ára, míg nálunk már 60 eurót is mernek ígérni érte. Úgyhogy ez a beavatkozás mindenféleképpen meg kell hogy legyen, hiszen így a gazdálkodók tömegei mennek tönkre.
Lassan oda jutunk, hogy csöves kukoricával kell tüzelni, mert a csöves kukoricának 1000-1100 forint mázsája, míg ugyanennyi súlyú tűzifának 2000-2200 forint az ára, és még ráadásul egy mázsa csöves kukoricának nagyobb az energiatartalma is, mint a fának.
(20.30)
Ez azonban nagyon rossz ómen, ha már odáig jutunk, hogy a csöves kukoricával kell tüzelni, ami legelőször 1945-ben volt a háború után - nem volt szén -, ez nagyon rossz jel a gazdáknak, ha idáig jutunk.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
