BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság most tárgyalandó eseti jellegű állásfoglalása nem egy szimpla ügyrendi kérdés. Az alkotmányügyi bizottság ugyanis minden jogi alapot nélkülöző, színtiszta politikai indíttatású döntést hozott, amellyel az Országgyűlésben kisebbségben lévő - nem mindig, de elég gyakran - MSZP egy országgyűlési határozati javaslat elfogadását próbálja megakadályozni jogi trükközéssel. Azért próbálják megakadályozni az MSZP képviselői így a “Tibet ügyében” című határozati javaslat elfogadását, mert kiderült, hogy rajtuk kívül minden parlamenti párt támogatja, így megvan az elfogadásához szükséges többség a parlamentben.
(18.00)
Nézzük meg tehát, miről is szól a “Tibet ügyében” című határozati javaslat, ami elől menekül a kormányzat és az Országgyűlés kisebbségi része.
Célunk a határozati javaslattal, hogy az Országgyűlés, felmutatva a tibetiek és a magyarok történelmében felmerülő párhuzamokat és találkozási pontokat, kifejezze szolidaritását egy olyan nép polgáraival, akiknél az állami hatóságok tendenciózusan nem tartják be az alapvető emberi jogi normákat. A javaslat továbbá felkéri a kínai és tibeti feleket a helyzet békés rendezésére és az alapvető szabadságjogok, az egyéni és kollektív autonómiához való jog betartására.
2008 elején mintha a kormánynak lelkiismeret-furdalása támadt volna az emberi jogok tibeti tendenciózus megsértése hallatán, majd ez a lelkiismeret ismét mély álomba merült. Mindenesetre elég érdekes fejlődésen esett át a kormány és a kormánypárt határozati javaslathoz fűződő viszonya. Miközben a javaslat már az előző ciklusban is benyújtásra került, és azt akkor az MSZP is támogatta, most, bár a szövegezésben egy kiváló MSZP-s képviselő is részt vett, végül ő maga az általa átfogalmazott javaslatot nem írta alá; először időt kért, mert éppen egy magas rangú kínai vezető tartózkodott Magyarországon, majd utána többé már nem volt aktuális számára, és a kormány számára sem volt aktuális. Ezt az egy érvet hangoztatta a bizottsági ülésen megjelenő külügyminisztériumi főosztályvezető is, más érvet nem tudott felhozni, miért nem támogatja a kormány a határozati javaslatot. Azt hiszem, mindannyian beláthatjuk, hogy ez elég sovány érv.
Hadd emlékeztessek arra is, miért vált fontossá Tibet ügye 2008 tavaszán. Tibeti és kínai források egymásnak ellentmondó beszámolókat tettek közzé a március 10-én kezdődött lhasszai eseményekről. Hivatalos közlések szerint 13 halálos áldozata volt a Tibetben kitört felkelésnek, ám az emigráns tibeti kormány szerint már akár százan is meghalhattak. A nyugati kormányok sorra jelentették be távolmaradásukat az olimpia protokolláris eseményeiről. Azóta is számos hír érkezett keresztények üldözéséről, római katolikusok, protestánsok vallásszabadságának a korlátozásáról. Magyarország szocialista kormánya hallgatott.
Nyár végén ezután nyilvánosságra került, hogy egy nemrég elfogadott kormányrendelet miatt kiutasítják hazánkból a Tan Kapuja Buddhista Főiskola egyik tibeti tanárát, Choegyal Tenzint, azért, mert tibeti, és egy tavaly decemberben elfogadott kormányrendelet értelmében hivatalos okmányait többé nem ismeri el a Gyurcsány-kormány. Ez már nem csupán tartózkodó magatartás, hanem egyenesen egy jogaiban többszörösen megsértett nép polgárainak egy független állam kormánya által történő megalázása.
A szocialista kormányról ismét bebizonyosodott, hogy csak szavakban támogatja az emberi jogokat, a gyakorlatban újra és újra megsérti a csekélyebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező, ezért valóban védelemre szoruló szociális, etnikai vagy éppen közéleti csoportokat. Ehhez képest talán még váratlanul sem érhetett bennünket, hogy már a határozati javaslat részletes vitára bocsátását követően az MSZP kitalálta, hogy ez a javaslat voltaképpen nem is feles többséggel elfogadandó határozati javaslat, hanem kétharmados politikai nyilatkozat. A vita közben változott meg a véleményük, s mivel megvan nekik a többségük az alkotmányügyi bizottságban, gyorsan el is fogadtattak egy eseti jellegű állásfoglalást erről. Ezzel az alkotmányügyi bizottsági döntéssel önök tisztázatlan érdekek eszközévé akarják silányítani az Országgyűlést.
A Ház tekintélyének megóvása vagy inkább további tekintélyvesztésének megakadályozása érdekében kérem, utasítsák el ezt az állásfoglalást.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
