DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A parlament Magyarország növekedése, gazdasági szereplése szempontjából egy rendkívül fontos hetet kezd most meg (Zaj. - Az elnök csenget.), hiszen ezen a héten folyik majd a költségvetésiplafon-törvény vitája a költségvetési bizottságban, megkezdjük az adótörvények vitáját, és foglalkozunk a költségvetést érintő számos fontos kérdéssel is. Ugyanezen a héten folytat a parlament majd vitanapot Magyarország lehetséges kibontakozási irányairól.
Ezen a héten fel kell dolgoznunk mindazokat az adatokat, amelyek nyilvánosak, ismertek. Tudjuk, hogy az exportkapacitásainkat jelentősen érintheti az a körülmény, hogy a piacok szűkülnek Európában és az Egyesült Államokban; a kis- és középvállalkozások finanszírozási lehetőségei gyengülnek, a gazdasági növekedés mindössze 2 százalékos, az infláció 6 százalékos vagy afölött is van, és a foglalkoztatási adataink sem javulnak.
Ebben a helyzetben az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan takarékoskodhat a kormány, hogyan csökkenthetjük az adókat, hogyan nőhet a gazdaság, és hogyan védekezhetünk hatékonyan a nemzetközi hitelválsággal szemben. A gazdasági növekedés nem valamiféle természetfölötti misztérium, hanem nagyon sok átlagos ember gazdasági teljesítményének összessége. A gazdaság akkor fejlődik, akkor gyarapszik, ha megéri dolgozni, megéri vállalkozni, megéri kockáztatni, és nem éri meg nem dolgozni.
Minél több büntetés jár a munkáért a magas adók, a különféle szabályozók képében, és minél több jutalom jár azért, hogyha valaki nem dolgozik, annál kevésbé éri meg dolgozni. Ma egy túlterjeszkedett, lusta, rossz minőségű szolgáltatásokat nyújtó államot tartunk el mindenféle összehasonlításban magasabb adóbevételekből, mint, mondjuk, ahogy a környező országok ezt teszik. Eközben a kormány, bár valószínűleg tudja, hogy hol lehetne spórolni, minden alkalommal ezer érvet hoz fel amellett, hogy lehetetlen bármihez hozzányúlni.
Pedig föl lehetne tenni a kérdést, hogy miért nem privatizáltuk már régen a Volán-társaságainkat, és akkor most nem kellene rossz minőségű szolgáltatásokat nyújtó autóbusz-szolgáltatásba beletenni újabb tízmilliárdokat. Vagy azt a kérdést is feltehetjük, hogy jól költjük-e el a Munkaerő-piaci Alap 400 milliárd forintját, ha közben nem nő a foglalkoztatottság. Tegyük fel a kérdést, hogy szükség van-e 70 egyetemre, 160 kórházra, vagy kevesebb intézménnyel jobb minőségű szolgáltatást lehetne adni. Vagy: miért van az, hogy a gazdagok is kapnak családi pótlékot, lakástámogatást, gázártámogatást, államilag támogatott színházjegyet, utazási kedvezményt, üdülési csekket és még több tucat jóléti pénzből finanszírozott szolgáltatást?
Miért van az, hogy nem lehet felülvizsgálni a minisztériumok mögötti háttérintézmények tucatjainak hatalmas, több száz, több ezer fős létszámát, és nem lehet intézményenként, egyenként néhány száz, egy-két milliárdos megtakarítással összességében elérni az állami működési kiadásokon is sok tíz milliárd forintot, amit aztán adócsökkentésre lehet fordítani?
Annak érdekében, hogy ez a parttalanná vált vita ne a hagyományos keretben folytatódjon, az SZDSZ egy költségvetési plafonról szóló törvényjavaslatot nyújtott be, takarékos állami gazdálkodás szükségességéről szól ez a javaslat. Azt követelné meg a parlamenttől és a kormánytól, hogy rögzítsük az állam kiadási szintjét, rögzítsük azokat a kiadásokat, amelyeket az állam vállalhat adóforintokból, és ha nő a gazdaság és természetesen van valamekkora infláció, akkor az ilyen módon korlátok közé szorított költségek és a magasabb bevételek közötti részt az államadósság csökkentésére, illetve adók csökkentésére lehetne használni.
Ma, tisztelt képviselőtársaim, minden második forintnyi megtermelt nemzeti jövedelem felett az állam rendelkezik, az állam költi el; mindannyian ismerjük, hogy nagyon sok esetben milyen szerény minőségben. Ha ezt hagyjuk, akkor a nagy és pazarló államra szavazunk a korrupcióval, a lehallgatással, a bürokráciával, a nagyon sok állami intézménnyel együtt. Ha nem hagyjuk, ezzel is a szabadságot, a vállalkozások lehetőségeit és a demokráciát hozzuk közelebb Magyarországhoz.
Azt javasoljuk, hogy határozzuk meg ezt a hosszú távú irányt, határozzuk meg, hogy hogyan csökkentsük az állam költségeit, hogyan hagyunk kevesebb pénzt az államnál, és hogyan hagyunk több pénzt az adófizetőknél, és arról fogják tudni, hogy az SZDSZ-nek ez sikerült-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy jövőre több pénz marad-e a borítékban.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
