BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban hadd mondjam el, nem vagyok az alkotmánymódosítás törvénygazdája, nem vagyok szakember. Az államigazgatáshoz, pénzügyekhez és mérnöki munkákhoz értek, de miután a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság tagja vagyok, valamikor ezelőtt két évvel, mégpedig 2006. VI. hó 29-én kijelöltek kisebbségi előadónak. És mivel nem tudtam, hogy két év után előkerülhet egy törvény a süllyesztőből, és tárgyalni fogja a Ház, ezért lemaradtam a kisebbségi vélemény elmondásáról, de szeretném elmondani állampolgárként is, képviselőként is a véleményemet a beterjesztett törvényjavaslatról.
Ha megengedik, tisztelt képviselőtársaim, egy kiváló törvényjavaslat van előttünk. Két passzusból áll. Az egyikben azt mondja ki, hogy a parlamenti képviselők száma 200 fő legyen, a következő passzusában pedig kimondja azt, hogy 2007. április 30-áig - ez okafogyottá vált, tehát módosítani kell - gondoskodjon e törvény végrehajtásához szükséges törvényjavaslat országgyűlési előterjesztéséről.
Miről szólt ma itt a vita? Arról szólt a vita, hogy milyen legyen a választójogi törvény. Tehát a részletekről beszélnek és nem az alapvetésről. Ez a törvényjavaslat - még egyszer mondom - 2006 júniusában, egy szép nyári napon született, mégpedig a konvergenciaprogram és a második Gyurcsány-kormány elején, ugyanis arról volt szó, hogy baj van az országban a költségvetéssel, és akkor a parlament is húzódjon össze. Ekkor, a nyáron sok mindent eltöröltünk, üléseztünk jobbra-balra, és bekerült egy törvényjavaslat, hogy a parlament létszámát is csökkentsük, elsősorban anyagi okok miatt meg a társadalom elvárása miatt.
Mi történt az elmúlt két év alatt? Hölgyek, urak, ez a talonban volt. Nekem ez már eleve gyanús volt, és bocsássanak meg, nem akarom másra kenni a mai napi mulasztásomat, de úgy gondoltam, két év után ez már elő sem kerül. Mit ad isten, a Ház napirendjére tűzte ezt a törvényjavaslatot, és ma tárgyaljuk. És ekkor a részletekről beszél a tisztelt parlament, mégpedig arról, ami nincs beterjesztve, a választójogi törvényről. Mi a logikája ennek a törvényjavaslatnak? Az, hogy vagy beszélünk, vagy cselekszünk.
Elöljáróban elmondom azt, hogy a törvényjavaslatnál, amikor a költségvetési bizottság tárgyalta, nem volt a kormánynak határozott álláspontja, hisz nehezen is lehetett volna. Én mondtam, hogy úgy tanultam, hogy Montesquieu hatalommegosztási elve szerint van a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom, tehát ha a törvényhozó hatalom úgy dönt arról, hogy módosítja az alaptörvényt, amely kapcsán később meg kell felelnie minden egyes törvénynek, az alaptörvényben lévő passzusoknak, akkor nincs ezzel semmi baj. Tehát cselekvésre kényszeríti a parlamentet, mert elfogad magának egy törvényt, hogy 200 fő a parlament létszáma, így lépéskényszerben van, amúgy cselekednie kell egy konszenzuson alapuló választójogi törvény megalkotására.
De ha nincs meg ez a lépéskényszer? Hát ez takuvaku lesz, hölgyek, urak! Itt már tíz éve vitatkoznak, még fognak tíz évig, és a parlament létszáma nem csökken. Azért nagyon korrekt a képviselőtársaim javaslata, ugyanis azt találták ki, hogy az alaptörvényt módosítva mindenkinek meg kell mutatnia a foga fehérjét, akarja-e csökkenteni a létszámot vagy nem akarja. És ha azt mondta, hogy igen, akkor már lépéskényszerben és konszenzuskényszerben vannak, meg kell állapodniuk a választójogi törvény formájáról, tartalmáról és minden egyéb más kérdésről.
(13.30)
Ma pedig nem erről szólt a vita. Hölgyek, urak, hat éve kormányoz a Gyurcsány-kormány, kormányoznak a szocialisták, két éve áll ez a törvényjavaslat, nem tudom, milyen szándékkal került elő, de úgy gondolom, még most sem késő. 2010-ben lesz választás, de hölgyek, urak, egy év alatt meg lehet csinálni ezt a törvényt. Rajta! Ahogy mi nem nyaraltunk, hanem dolgoztunk 2006 júniusában, úgy gondolom, most is épp ideje lenne tempót változtatni, kormányozni, a parlamentnek pedig a törvényjavaslatok kapcsán hasznos és helyes, jó és átgondolt törvényeket alkotnia. Az alaptörvény nagyon fontos törvény, és ha ebbe tesszük bele ezt a kényszert, akkor nem mutogathatunk egymásra, mint Dávid Ibolya, hogy hogy lesz majd, mi a konszenzus, meg hogy miként, meg ki akarja, ki nem akarja - mindenki kimutatja a foga fehérjét.
Ha hazamegyek, a mai vita után azt fogja mondani Jutka néni a Bethlen Gábor utcából, hogy Mihály, elvált a túró a savótól. A tisztelt Ház kormánypárti és ellenzéki padsoraiban nem vállalják fel, hogy csökkentsék a parlament létszámát 200 főre. Mert ő így fogja érteni. Sőt mi több, nem a szarva közt keresi a véleményével a tőgyet, hanem azt fogja mondani, hogy nem akarják csökkenteni. Hisz ma miről szólt a vita? Nem a 200 főről, nem arról, hogy fogadjuk el az alkotmányt, hanem arról, hogy milyen legyen majd a választójogi törvény, és milyen anomáliák keletkezhetnek abból, s mindenféle történelmi vitákba keveredtünk a kilencvenes éveket illetően és azt követően, s mindenki elővette a memóriáját, és mesélt, mesélt, mesélt. Holott arról van szó, és a kérdés úgy van feltéve képviselőtársaim törvényjavaslatában, hogy akarja-e a tisztelt törvényhozó, az Országgyűlés az alaptörvényben 200 főben rögzíteni a képviselők számát vagy sem. Ez az alapkérdés.
Ha ezt önök egyöntetűen megszavazzák, onnantól kezdve nem mutogathatunk egymásra, és nem mutogathatnak a Fideszre sem. S ne haragudjanak meg, de úgy gondolom, mégiscsak erkölcstelen dolog kétéves süllyesztő után e törvény kapcsán bírálni előterjesztő barátaimat, és azt mondani, hogy ezt meg azt nem oldották meg. Azért azt tisztázni kell, még ha egy választójogi törvényről is van szó, hogy a kormánynak mindig van felelőssége az előterjesztéseket illetően. Nem hiszem, hogy egy ellenzéki padsorban ülő képviselőnek olyan apparátus állna rendelkezésére, mint a kormánypártiaknak, akik szakértők tömkelegét tudják egy törvényjavaslat elkészítéséhez megfogadni, de nem is feladatuk. Hisz a kormánypártiak mögött áll az apparátus, amely lehetőséget ad arra, hogy egy olyan törvényjavaslatot, mint a választójogi törvény, kimunkáljanak, és akkor lehet politikailag alkudozni, hogy milyen legyen, csak listás vagy kerületes, és nem kell mellébeszélni a dolgokat illetően.
Még egyszer mondom, ez a törvényjavaslat kiváló, mert indul egy folyamat, a tisztelt Ház magára nézve alkosson egy alaptörvényi kötelmet, hogy rövidesen el kell fogadnia egy választójogi törvényt. Konszenzuskényszer teremtését is eredményezi, ha elfogadják ezt a javaslatot. De amennyiben nem, és nemmel fognak szavazni, számomra - de nemcsak számomra, hanem Jutka néni számára is - teljesen nyilvánvaló lesz, hogy nem akarnak létszámot csökkenteni. Beszélünk itt 2010-ről, 2014-ről meg mindenféle évekről és számokról, de hölgyek, urak, először is egy alapvetésben kell megegyezni, hogy milyen nagyságú legyen a parlament, mert társadalmi nyomás és igény van rá, hogy csökkentsék. Ha előveszem a műszaki tanulmányaim, ott is az alapdolgot szoktuk elrendezni először, a háznak alapot építünk, majd ráépítjük a felépítményt. Aztán az alaptörvény - ezt más szakmában is megtanultuk - az alaptörvény, amelynek minden egyes törvénynek meg kell felelnie, és ha törvényhozási kényszer van, az alaptörvény kapcsán lehet új törvényeket alkotni, illetve a régieket módosítani, és erre megfelelő határidőt kell biztosítani.
Summa summarum, úgy gondolom, mindenkinek magába kell szállni, kedves kormánypártiak és ellenzékiek, hogy támogatják-e ezt a törvényjavaslatot vagy sem. S ne beszéljünk másról, hanem arról, hogy önök a parlament létszámcsökkentését támogatják-e vagy sem. Ez az alapvető kérdés. Minden más véleményem szerint mellébeszélés, a lényegről való figyelem eltakarását és elterelését jelenti. De azt hiszem, Magyarország már pontosan érti, hogy mikor terelik el és mikor nem. Tényleg próbáljunk abban konszenzust teremteni, Földesi képviselő úr és minden kedves kormánypárti képviselő, hogy hat év kormányzás után, valamint kétéves álló, fekvő és süllyesztőbe vetett törvényjavaslat után egy lényeges kérdést rendeznünk kell, nevezetesen, hogy kevesebb legyen a parlament létszáma. Mondom: minden más mellébeszélés, hivatkozás, mutogatás és filozofálgatás, mert úgy gondolom, a parlament kötelessége, s miután törvényhozó hatalom, az ő dolga és nem a kormányé, hogy az alaptörvény módosítását eltökélje és elrendezze. Ezért, képviselő hölgyek és urak, még a kormányra se lehet mutogatni, hanem csak a parlamenti képviselőkre, s az a kérdés, hogy egy képviselői indítványt a parlamenti képviselők támogatnak-e vagy sem, s megbízást adnak-e arra, hogy a választójogi törvény előkészítése és tárgyalása megtörténhessen.
Elnök úr, sommázottan ezt szerettem volna elmondani. Úgy gondolom, a dolog lényegét kell tekinteni, de ma nem igazán erről szólt a vita, hanem minden másról, csak nem a 200 főről és az alkotmány módosításáról. Én a magam részéről nagyra becsülöm az előterjesztőket, bár két év eltelt, és ez a törvényjavaslat is megfakult egy kissé, de a tartalmát és a lényegét illetően, hogy 200 fő és egy év arra, hogy a választójogi törvény elkészülhessen, tökéletes javaslat.
Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm kedves, megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
