DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök úr! Kedves Képviselőtársaim! Látszólag rendkívül egyszerű és nagyon rövid ez a javaslat, egy mondatocskából áll: az Országgyűlés legfeljebb 200 képviselőből álljon. Azt is kell mondanom, hogy nemcsak egyszerű és rövid ez a javaslat, hanem rendkívül sematikus is, és teljesen elbagatellizálja azt a kérdést, ami e mögött az egy mondat mögött kell hogy meghúzódjon, ami egy nagyon komoly kérdés, az egész magyar választójog átalakítása.
Nagyon sok mindenben egyetértek kritikáját illetően Eörsi Mátyással. Az előterjesztők úgy tettek, mintha nem ülték volna végig az előző ciklusban azt a kétéves, a választójogi törvény módosítását célzó négy-öt párti tárgyalást, amely két év után eredménytelenül fejeződött be. Eredménytelen volt, mert nem volt egyetértés a pártok között - és azért ez egy kétharmados törvény, nem az alkotmányi összes képviselő kétharmada, hanem csak a jelen lévők kétharmada -, s még a látszata sem volt meg annak, hogy a közeljövőben ebből egyetértés születik, hiszen mindenki mást akart, az egyéni választókerületek megtartását a listással együtt, a kétféle listás választórendszer továbbéltetésétől kezdve sok minden volt a javaslatok között, pedig már akkor is egy alkotmányos mulasztás kényszere ültette le a parlamenti pártokat, és nem maguktól ültek le megvitatni ezt a kérdést, és annak tudatában álltak fel egy eredménytelen tárgyalássorozat után, hogy továbbra is egy alkotmányos mulasztás marad fenn.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt látom, hogy készül egy gomb, de nem tudjuk, hogy milyen kabátra készül. De ha még durvább hasonlatot szeretnék mondani, akkor azt mondanám, hogy Mekk Elek is a kéménynél kezdte el építeni a házat, s aztán csodálkozott, hogy nem akar az épületből ház lenni. Tisztelt képviselőtársaim, ez egy keret tartalom nélkül, s ez a keret pedig nem mást jelent, mint azt, hogy 1-től 200 főig bármilyen létszámú és összetételű parlament alkotmányosan létrejöhet. Tisztelt képviselőtársaim, ebbe akár a 8-10 fő is beletartozik, amire az alkotmány lehetőséget biztosít.
Meggyőződésem, hogy ez egy kiérleletlen javaslat és súlytalan is, hiszen nem ad választ a legfontosabb kérdésekre, például, hogy milyen legyen az a választójogi rendszer, amely akár egy, akár kétszáz fővel biztosítani tudja az alkotmányos elvek érvényesülését, az arányosságot, a választói akaratot, hogy ne legyen túlzott torzítás a választói rendszerünkben. Valóban egy dologban volt az elmúlt tizen-egynéhány évben egyetértés, abban, hogy legyen kisebb parlament. Abban azonban még az elvi egyetértés szintjén sem mutatkozott az álláspontok közelítése, hogy ezt milyen formában kellene megtenni. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, itt ülünk 18-20 éve. Hát az alkotmánymódosítástól elválaszthatatlan az, hogy milyen választójogi rendszer alapján kívánjuk megalkotni az elkövetkező évekre, évtizedekre meghatározó választási rendszerünket.
Abból például, hogy mennyi legyen az egyéni választókerületek száma, ebből a pontból kiindulva is furcsa megállapításokat tehetünk. Jelenleg 176 egyéni választókerületünk van, az Alkotmánybíróság hosszú-hosszú évek óta kötelez minket arra, hogy arányosítsuk a választókerületeink számát. Tisztelt képviselőtársaim, 30 és 70 ezer között mozognak a lélekszámok egy-egy választókerületben. Nem véletlenül hívta fel a figyelmet az Alkotmánybíróság arra, hogy ezen belül arányosítani kell, mert ez nemcsak az ő ízlésével nem találkozott, de az Európai Unió direktívájával sem, hogy körülbelül 15 százalék differencia az a mozgástér, ami az arányosságon belül még nem jelent torzulást.
Ehhez képest - ha a 176 választókerületből indulunk ki és összevetem az önök 200 fős javaslatával - ebben, ha marad az egyéni választókerület, jelentős csökkentést nem lehet elérni. Nem lehet az, hogy egy választókerület kétszáznál több települést tartalmazzon. Ma is van száztíz- vagy százhúszvalahány települést tartalmazó egyéni választókerületünk. Hogy akarják ezt még növelni? Az egész értelmét veszíti el az egyéni választókerület közel kétszáz településsel egy választókerületben. Ha a 176-ból indulunk ki, akkor láthatjuk, hogy a csökkentés ebben a formában nem reális, ha nem tudjuk mögé rakni azt, hogy hogyan akarják önök ezt megoldani.
A Magyar Demokrata Fórum az elmúlt időszakban egyértelművé tette, és talán a legmarkánsabb álláspontot fogalmaztuk meg ebben a kérdésben: a Magyar Demokrata Fórum partner a parlament csökkentéséhez, a jelentős parlamenti csökkentéshez, sőt a radikális csökkentéshez is. 160 és 200 fő között mi is megjelöltük azt a létszámot, amiben célszerűnek tartanánk egy jóval kisebb parlament létrehozását, azonban ezt csak egyetlenegy módon lehet megtenni, úgy, hogyha az arányosságot is figyelembe akarjuk venni. Ha azt is figyelembe akarjuk venni, hogy ne legyen jelentős elveszett választói akarat, akkor az egyfordulós és tisztán listás választási rendszer az, amelyik mellett meg tudjuk alkotni, tisztelt képviselőtársaim, a jóval kisebb parlamentet is.
(12.00)
Az arányos és listás választási rendszer előnyét mindannyian megtapasztalhatták az európai parlamenti képviselő-választás idején, hiszen ez a választás bebizonyította nekünk itthon magyaroknak, akik foggal-körömmel ragaszkodtunk korábban ehhez a bonyolult rendszerhez, hogy hiteles eredményt hozott, vitathatatlan eredményt hozott, egyszerűbb, olcsóbb, átláthatóbb, minimálisra csökkentette az elveszett szavazatokat, és maximálisan preferálta a választói akaratot. Ettől átláthatóbb rendszert nemigen tudunk elképzelni ma, figyelembe véve azt is, hogy rakják képviselőtársaim a kezüket a szívükre: nem minden választás listás választásnak minősül Magyarországon? Akinek áll az a zászló, az teljesen mindegy, hogy kit indít abban a választókerületben, mert a mögötte álló párt az, amelyik meghatározta azt, hogy ki jutott be a magyar parlamentbe.
Ezért ajánlom önöknek megfontolásra azt, hogy kötelezzük el magunkat a kisebb parlament mellett, és ezt ha meg akarjuk valósítani, akkor a listás választási rendszer bevezetésével tudjuk ezt megtenni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezem a Magyar Demokrata Fórum álláspontját, ebben a formában nem tartjuk elfogadhatónak a javaslatot. Ha az változatlan formában eljut a végszavazásig, akkor a Magyar Demokrata Fórum tartózkodni fog a szavazástól. Mivel azonban egyetértünk magával az alapjavaslattal, a létszámcsökkentéssel, ismételten szeretném jelezni, hogy készek vagyunk a választási rendszer átalakítására vonatkozó tárgyalások felújítására. Mivel a két kérdés egymástól elválasztva nem tárgyalható, lehetőség van megállapodni a javasolt létszám mellett egy tisztán listás arányos választási rendszerre való áttérésben, akkor ehhez a Magyar Demokrata Fórum egészen biztos, hogy partner lesz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Van még néhány percem az időkeretemből, ezért szeretném arra kihasználni, hogy mindamellett, hogy érveltem amellett, hogy kisebb parlament megvalósítása a célunk, az eszközét a listás választásban látjuk. A szükségességét a társadalom részéről maximálisan elfogadjuk. Jóval kisebb parlamentre van szükség ma Magyarországon ahhoz, hogy egy hatékonyabb, vélhetően hatékonyabb parlamentet tudjunk működtetni. Ugyanakkor a 18 éves tapasztalatunk alapján elmondhatjuk mindannyian, hogy amikor a parlamenti politikai érdekérvényesítés eljut odáig, hogy kontroll nélkül tehet meg dolgokat, akkor talán már a rendszerváltozás pillanatától is jó lett volna, ha Magyarországon két kamara működik.
Miközben én híve vagyok annak, hogy a képviselőház akár 160-200 fő közötti listás választással megválasztott képviselőkből álljon, aközben nagyon érzem a hiányosságát a 18 évünkben is annak, hogy Magyarországon nem volt egy második kamara. Egy olyan második kamara, amelyik egyfajta féket és kontrollt jelenthetett volna, és jelenthetne még ma is azokban a döntésekben, amikor politikai érdekek meghatározóan olyan kérdéseket döntenek el, amely vagy nem gazdaságos vagy nem célszerű, vagy nem szolgálja az ország érdekét, mert csak egy részérdeket szolgál.
Gondoljanak vissza, hogy hány nagy privatizációnál lett volna jó, a villamos művektől kezdve sok mindent tudnék mondani, amiben jó lett volna egy másfajta kontroll, mert egy kontroll van, tisztelt képviselőtársaim, ez az alkotmánybírósági kontroll. Ezért mindenki valami köntöst kerít az ő kifogásának, és megpróbálja egy alkotmányossági kifogásba beletenni az összes gazdaságossági, célszerűségi vagy a józan ésszel éppen össze nem illeszthető döntés elleni kifogásait.
Ugyanakkor azt is érezzük, és azt is látjuk, amiről a képviselő úr beszélt, hogy 15-16 éves alkotmányos mulasztásaink vannak. Ezek között talán a legmeghatározóbb a kisebbségi képviselők parlamenti képviselete. Nos, tisztelt képviselőtársaim, hiába van alkotmányos kényszer, hiába van alkotmányos mulasztás, ha a politikai felek között nincs egyetértés arra nézve, hogy ezt a képviseletet mikor és hogyan kellene megtenni. Talán arra is rávilágít, hogy egy ilyen választási rendszerben, amiben mi vagyunk, ez a fajta delegálás nem is megoldható, ezért nem tud egyről a kettőre jutni a parlament például ebben a kérdésben. Arra viszont egy második kamaránál, amelyik, higgyék el nekem, 50-60 fővel tökéletesen el tudná látni azt a demokratikus kontroll szerepet, amelyben képviselhetnék a tudomány világát azok a képviselők, akik a tudományból érkeznek, az önkormányzatokból, az egyházakból, a kisebbségekből, és sorolhatnék még néhány dolgot, akik a nagyobb jelentőségű ügyekben, széles társadalmi kört érintő ügyekben, alkotmányos alapvető kérdésekben tudnának egyfajta kontrollt jelenteni. Ez nem minden törvényben való akár egyetértés, akár utólagos jóváhagyás kérdését jelentené, hanem meghatározott kiemelt kérdésekben, amely a józanabb döntések felé vinné el a magyar közéletet, ami talán ránk is férne.
Többször beszéltünk arról, hogy mi lenne a kamarának, a második kamarának az előnye, hogy hogyan kellene a civil kontrollt megteremteni honi viszonyaink között. A civil szervezetek rendkívül pozitív módon válaszoltak és reagáltak ezekre a kezdeményezésekre. Mert, tisztelt képviselőtársaim, ha a 18 évünkre visszagondolunk, akkor mindannyian voltunk kormányon és ellenzékben, mindannyian éreztük annak a szükségét, hogy de jó lett volna akkor, amikor mi adott esetben éppen ellenzékben voltunk, ha van egy olyan második kamara, ami a józan ész irányába jobb megoldásokat hozott volna az ország égető bajaira, mint amibe egyébként belekényszerültünk a politikai döntések sokasága miatt.
Még mindig nem késő, tisztelt képviselőtársaim, gondolkodjanak el a második kamara jelentőségéről, szükségességéről és időszerűségéről.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
