DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meglehet, hogy én egy régi vágású politikus vagyok. Őszintén szólva nem hiszem, hogy '90 óta egy beszédemet a parlamentben ezzel kezdtem volna, most mégis ez a benyomásom, mégpedig azért, mert hiszek egy olyan misszióban, hogy a politikusok, az országgyűlési képviselők dolga, hogy az ország dolgát egy kicsit előbbre vigyék képességeiktől és lehetőségeiktől függően.
Jól emlékszem, 1990-ben és az azt követő években ez a misszió, ez az elhatározás a parlamenti pártokat nagyjából összekapcsolta. Akkor is voltak példák arra - s a politikában ez végül is normális -, hogy a pártok igyekeztek egymáson úgymond fogást találni, kimutatni, hogy a másik miért nem helyesen fogalmazza meg elképzeléseit, miben téved, vagy miben - ha tetszik - szándékozik az országot félrevezetni. Ez belefér a politikába, de azért az alapvető célnak mégiscsak annak kellene lenni, hogy teszünk egy javaslatot abbani eltökéltségben, hogy ezzel valamivel előbbre visszük a dolgainkat.
Most tartotta az európai ügyek bizottsága az éves rendes ülését az Magyar Európai Üzleti Tanáccsal, amelynek a tagjai elmondták - és látom, Ékes képviselő úr bólogat, és akik ott voltak, bólogathatnak -, hogy az ország legnagyobb baja, talán nem is tudjuk pénzben kifejezni, hogy mekkora károkat okoz nekünk ez a baj, a mérhetetlen túlpolitizáltság, ahol a közös misszió, előbbre vinni a dolgokat, háttérbe szorul ahhoz képest, hogy hogyan tudunk egymáson fogást keresni.
Nekem az a legnagyobb bajon ezzel az előterjesztéssel, hogy az előterjesztő maga is pontosan tudja azt, hogy ebből a törvényjavaslatból nem lesz alkotmánymódosítás, ha lenne, az még nagyobb baj lenne, mint ami most van, mégis előterjeszti. Miért? Azért, hogy aztán elmondhassa, van itt egy népszerű gondolat, kisebb létszámú parlament, lám, a Fidesz akarja, akik meg ezt így nem támogatják, nyilván nem akarják. Ott ülnek a Fideszben a jó emberek, s ott ülnek a többi pártban a rossz emberek; a Fidesz akarja, a többi párt meg nem akarja.
A kisebb parlament tényleg egy népszerű gondolat. Én nem gondolom, hogy az ország legnagyobb problémája ugyan, de elfogadom azt az érvelést is, hogy az önkormányzatok létszámához hozzányúlni, ha tetszik, etikusabb azt követően, hogy a parlament magával ezt elintézte. Ezzel együtt a Fidesz támogathatta volna a kormány korábbi, ezzel kapcsolatos elképzelését, nem tette meg. Ez nem volt helyes, de mindegy.
Népszerű ez az elképzelés, csakhogy annak, hogy ezt a népszerű és egyébként sok tekintetben alátámasztható és indokolt lépést a magyar parlament megtegye, nem ez a módja. Igyekszem idézni Répássy képviselő urat: elvileg valamennyi párt egyetért, de a tárgyalások kudarcba fulladtak - a vége nem szó szerint ez volt, de a lényege mégiscsak ez volt. Ennek van egy nagyon egyszerű oka. Az egy könnyű döntés, hogy a parlament létszáma legyen 200 vagy annál kevesebb, de hogy hogyan tudunk ehhez eljutni, az egy nagyon-nagyon nehéz, nagyon összetett kérdés.
Hogy mennyire összetett kérdés, mutatja, hogy az 1990-es évek elején, amikor először kezdett a parlament erről vitatkozni, és amikor a Fidesz még kis párt volt, akkor azt mondta a Fidesz, hogy legyen arányos a rendszer, és ne legyenek egyéni választókerületek, mert így volt a Fidesznek jó. Most mást mond a Fidesz, most azt mondja, hogy erősítsük az egyéni választókerületeket. Hangoztatja a nyitottságát, nem kerülte el a figyelmemet, de mégiscsak a Fidesz álláspontja ebben változott, amit én el tudok fogadni, mert nem kifogásolom, hogy a Fidesz álláspontja változott, csakhogy ez mutatja azt, hogy nem olyan egyszerű dolog ez, hogy bekerül az alkotmányba, hogy legyen 200 vagy kevesebb, és attól kezdve minden megy magától. Elsősorban a nagy pártoknak kell tudniuk megállapodni - ami nem könnyű, mert kétharmados törvényről van szó - egy vadonatúj választójogi rendszerben; nem vadonatúj, elnézést, de nagymértékben módosított választójogi rendszerben. Az a helyzet, hogy azt tapasztaltuk az elmúlt évek során, hogy ez bizony eddig nem vezetett sikerre - ebben egyetértünk -, de ez egy nagyon nehéz feladat.
Kétszáz fős vagy annál kevesebb létszámú parlamentet elérni - mint említettem - egy választójogi reform útján lehet csupán, és én azt javasolom Répássy kollégának, hogy kérdezze meg Orbán Viktort, kérdezze meg Kövér Lászlót vagy Deutsch Tamást, azokat, akik annak idején részt vettek a jelenlegi választójogi rendszer kidolgozásában az Ellenzéki Kerekasztal idején, hogy hogy ment ez akkor. Elmondom, mi a válasz. Ez úgy ment, hogy nagyon nehéz, kínkeserves tárgyalások után a pártoknak vagy az oldalaknak minden elemében sikerült megállapodniuk, nemcsak abban, hogy hány fős a parlament, hanem abban, hogy a választójog hogyan néz ki, és ez került be az akkori parlament asztalára, és meg lett szavazva.
Ha akkor az Ellenzéki Kerekasztal oldalai csak abban állapodtak volna meg, hogy legyen a parlament létszáma 386 - teljesen mindegy, hogy mennyi -, majd utána hagyják a pártokat arról tárgyalni, hogy ezt hogyan érjék el, tisztelt képviselő úr, még ma sem lenne választójogi rendszerünk. Ez nem így van, hogy az elejét, a halnak a fejét meghatározzuk, és attól kezdve meglátjuk, csapjuk a lovak közé a gyeplőt, és akkor majd a dolog kialakul.
(11.50)
Azt mondja képviselő úr, hogy kialakul egy alkotmányos kényszer. Mennyire igaza van! Ha a Magyar Országgyűlés elfogadja azt, hogy a magyar parlament létszáma legyen 200 fő vagy kevesebb, akkor ettől kezdve valóban alkotmányos kényszerben vagyunk. Tisztelt Répássy képviselő úr, hány és hány példát tud arra nekünk elmondani, hogy alkotmányos kényszer volt, és mégsem sikerült a pártoknak egy kétharmados törvényben megállapodni? Elmondom: számtalan ilyen eset volt. S mi lesz ennek az eredménye? Az, hogy a parlament anélkül, hogy előbbre tudna lépni, megint egy mulasztásos alkotmánysértő helyzetbe kerül. Illetve nem kerül, hanem saját magát kergeti bele egy alkotmánysértő helyzetbe.
S akkor mi lesz? Ismerjük a magyar politikát. George Orwell állatfarmja; négy láb jó, két láb rossz - erről szól ez a könyv. És akkor a Fidesz elmondhatja, hogy kérem szépen, mi akartuk, a többi csúnya párt pedig - se a szabad demokraták, se a szocialisták, az MDF véleményét még nem ismerem - nem akarta. Csakhogy a helyzet nem ez. A helyzet az, hogy szeretnénk, akarjuk, csak nem lehet egy ilyen olcsó népszerűsítő módon ezt a dolgot megoldani, hanem ha a pártokban van erő ahhoz, hogy egy mindenki számára méltányos és fenntartható választójogi reformot érjenek el, és ennek eredményeképpen a parlament létszáma is csökkenthető, akkor a Szabad Demokraták Szövetsége kifejezi a készségét, hogy ebben a legnagyobb jóhiszeműséggel fog részt venni. És ha ebben sikerül a pártoknak megállapodni, akkor egy egységes csomagban - az alkotmányban vagy a választójogi törvény módosításával - ezt el lehet érni.
Úgy érzem, ma még nem tartunk itt, csupán egy nagyon ügyes PR-fogásról van szó. Aki nem hisz nekem, majd nézze meg a törvény leszavazása utáni Fidesz-reakciókat: négy láb jó, két láb rossz. A Fidesz akarta, mert az egy jó párt, tele van tisztességes emberekkel, szemben a többi csúnya párttal, amelyik ezt nem akarja, mert tele van tisztességtelen emberekkel.
Véleményem szerint ez nem tisztességes politika. Önök sajnos nem a kisebb parlamenti létszámot akarják ezzel elérni, hanem egy PR-fogást akarnak, hogy ezt elmondhassák. Előre szólok, ez méltánytalan, nem tisztességes, és sajnálom, hogy ez történt. Állandóan abba az irányba megy a magyar politika, hogy nem megoldani akarunk valamit, hanem fogáskeresés van fogáskeresés hátán. Hogy ez engem szomorúvá tesz, az teljesen érdektelen, hogy a parlamenti vita szomorúvá tesz, az már valamivel többet számít. Ettől a mentalitástól nem tudunk egyről a kettőre jutni, a konszenzusra való készség gyakorlatilag nulla, csak a PR PR hátán.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Ez nem tesz jót a Magyar Köztársaságnak; talán jót tesz a Fidesznek, de a Magyar Köztársaságnak nem. A Szabad Demokraták Szövetsége mélységes sajnálattal nem támogatja ezt a törvényjavaslatot, ám kifejezi a készségét a tárgyalásokra, a tárgyalásokra és a tárgyalásokra, mert az talán eredményre vezet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
