DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Jelen lévő Képviselőtársaim! Teljes mértékben egyetértek azokkal a felszólalókkal, akik nyomatékosan hangsúlyozták, hogy önmagában egy parlamenti létszám alkotmányban történő meghatározása semmilyen megoldást nem jelent a jelenlegi problémákra. Ugyanis abban az esetben, ha egy parlamenti létszámot megadunk, ráadásul úgy, hogy legfeljebb 200, akkor nem adtunk választ, miként ezt az előttem felszólaló képviselőtársaim már nyomatékosan hangsúlyozták, arra a kérdésre, hogy milyen választási rendszer működjön, hogyan bonyolítsuk le a következő országgyűlési választásokat. Nem egyszerűen arról van szó, hogy mulasztásos alkotmánysértés állapotába kerül a parlament, hiszen ez számtalan alkalommal már előfordult, történtek is erre ma hivatkozások, hanem olyan helyzet áll elő, hogy egyszerűen lehetetlen alkotmányosan választásokat lebonyolítani.
Az alkotmány ugyanis 200 főben maximálja az Országgyűlés létszámát, és közben választási törvény híján a régi választási szabályok érvényesülnek, és csak olyan parlamentet tudunk választani, amely 386 tagból áll. Ez önmagában már egy alkotmányos válságot idéz elő. Egyszerűen lehetetlenné válik legális és legitim parlament létrehozása. Ebből pedig az következik, hogy az előterjesztett javaslat abban a formában, ahogy előttünk fekszik, elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan alkotmányossági szempontból, és elfogadhatatlan politikai szempontból is.
Ugyanakkor nyomatékosan hangsúlyoznám, hogy a vita nem a létszám körül forog. Korábban a Magyar Szocialista Pártnak az volt az elképzelése, hogy egy 280-300 fős parlamentet kellene létrehozni a mostani a 386 fős helyett. Ennek a létszám-megállapításnak azonban az volt a kiindulópontja, hogy maradjon meg a vegyes rendszer, maradjanak meg az egyéni választókerületek, mégpedig azon megfontolás alapján, hogy a magyar társadalomban nagyon erőteljes a ragaszkodás ahhoz, hogy egy meghatározott kis régiónak, egy meghatározott kistérségnek legyen országgyűlési képviselője. Kétségtelen, hogy ez a ragaszkodás a régi területi képviseleti elv túlértékeléséből származik.
(12.10)
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a többpártrendszerben a politikai képviselet elvén felépülő parlamentarizmusban az egyéni választókerületeknek nincs olyan jelentősége, mint abban az időszakban, amikor egypártrendszerű parlament működött, vagy mint 1945 előtt, amikor egy hegemón pártrendszer érvényesült, és az egyéni választókerületben megválasztott képviselő lobbizó, érdekkijáró tevékenységet folytatott elsősorban.
Ha eltekintünk ettől az összefüggéstől, mármint attól, hogy ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy egyéni választókerületekben megválasztott képviselők is tevékenykedjenek a parlamentben, akkor jóval kisebb lehet a parlament létszáma, lehetőség nyílhat akár arra is, hogy 200 fős legyen a parlament.
Tehát - mint az előbb már nyomatékosan hangsúlyoztam - a vita igazi tárgya nem a létszám, hanem a választási rendszer. Mindig a választási rendszeren buktak meg a kisebb parlament létrehozására irányuló különféle politikai akciók.
Nem vezetett eredményre a Fidesz 1991-es azon kísérlete, hogy egy nagy átfogó hatpárti megegyezés keretében 220-250 fős parlament jöjjön létre, ekkor volt egyébként az a szituáció, hogy a Fidesz igényelte az arányos listás képviselet elvének a megvalósítását. Nem vezettek eredményre azok a tárgyalások sem, amelyek az alkotmányozás keretében 1996-97-ben folytak, és sikertelenek maradtak mindazok a kísérletek is, amelyek 1999 márciusa és 2000 novembere között a választási rendszer reformját előkészítő eseti bizottság keretében zajlottak, mert akkor is az volt az alapvető probléma, hogy a pártok álláspontja gyökeresen eltért egymástól a konkrét választási rendszert, választási szisztémát illetően. Kudarcot vallott az az elképzelés is, amely Medgyessy Péter 2004. február 16-ai beszéde nyomán indult meg, mert megint csak kiderült az, hogy egészen mást gondol választási rendszerről a Fidesz, egészen mást gondol az MSZP, lehetne ezt a sort folytatni.
Az utolsó ilyen nagy kísérlet 2005. június vége és november közepe között zajlott, akkor négypárti tárgyalásokon minden párt elővezette az elképzelését, felvázolta az általa javasolt konstrukció hatását a mandátumok megoszlására. Volt még egy olyan kísérlet is az SZDSZ részéről, hogy egyesítsük mindazokat az elemeket, amelyekben a pártok megegyeztek, egy új, nagy, átfogó koncepcióban, ennek az volt a lényege, hogy 150 képviselőt egyéni választókerületben, 110-et, illetőleg 136-ot - mert többvariánsos volt ez a modell - pedig listán válasszanak meg. De kiderült az, hogy az ily módon kialakítandó szisztéma sem arányosabb a jelenleginél, a Fidesz nem is törekedett arányosításra, az MSZP arányosításra törekedett, majd 2005 nyarától az MDF is az arányosítás álláspontjára helyezkedett.
Teljesen egyértelműen láthatjuk tehát, hogy mindazok a kísérletek, amelyeket felsoroltam, az eltérő politikai érdekekkel függtek össze, amelyek egyébként teljesen természetesek, hiszen azt mutatja 150 év európai történelme, hogy általában a kisebb pártok az arányosabb szisztémát részesítik előnyben, általában a nagyobb pártok a többségi elvet preferálják. De van egy másik metszete is ennek a kérdéskörnek. A liberális és a baloldali pártok általában a listás arányos képviselet elvét preferálják, míg a konzervatívabb pártok, a jobboldali, jobbközép pártok az egyéni választókerületi szisztémát részesítik előnyben, de ez sincs mindig így. Vannak kivételek, az MDF is mint magát modern konzervatív pártnak valló politikai erő, most már az arányos képviselet elvére helyezkedett, és a tiszta listás megoldás híve.
Meg kell emlékeznünk arról is, hogy volt egy parlamenti vita is 2006 nyarán, a kormány beterjesztett egy törvényjavaslatot, amely teljesen új alapokra helyezte volna a választási rendszert. Ebben a törvényjavaslatban a parlament létszáma 298 lett volna, 149 képviselőt egyéni választókerületben, 149-et pedig listán választottak volna meg, mégpedig országos listán, és az MSZP által már egy évtizede preferált német modellnek megfelelően. Ennek a megoldásnak az lett volna az előnye, hogy megmaradnak az egyéni választókerületek, de csaknem teljesen arányos rendszer alakult volna ki.
Mivel bírálták ezt az elképzelést fideszes képviselőtársaink? Egyfelől azzal, hogy nincs lehetőség a másodlagos preferenciák kinyilvánítására, miközben a kétszavazatos rendszer ezt már önmagában lehetővé teszi. A másik ellenérvük az volt, hogy nem csökkent igazán a létszám ebben a tervezetben, erre egyébként Répássy képviselőtársam ma is utalt, és a német rendszerrel együtt járó úgynevezett többletmandátum még további plusz képviselői helyeket is teremthet a matematikai véletlen szabályainak megfelelően.
Ebből a vitából az derült ki, hogy nincs meg a konszenzus. Természetesen konszenzusra most is lehetne vagy kellene törekedni, ezért Répássy képviselőtársam álláspontjának azt az elemét, hogy ők nyitottak, pozitívan értékelem. Azt is pozitívan értékelem, hogy az elképzeléseik során nem kívánják kizárólag a saját koncepciójukat érvényesíteni, legalábbis képviselőtársam így fogalmazott.
Elvben tehát létrejöhetne egy kompromisszum a következő alapon. A 200 fő tulajdonképpen a Szocialista Párt számára nem elfogadhatatlan, bár hozzá kell tennem, hogy egy 250-280 fős parlamentet sokkal reálisabbnak tartanék, önmagában a létszám csökkentése még nem eredményezi azt, hogy a parlamenti munka gyors és hatékony lesz, ehhez a politikai magatartásnak és a Házszabálynak is meg kellene változnia. Sokak szerint egyébként az a magyar parlament egyik alapvető problémája, hogy kétolvasatos rendszerben működik, nem pedig háromolvasatosban, tehát a kapcsolódó módosító indítványokról már nem folytatunk a parlamentben vitát, csak a bizottságok keretei között. De természetesen felmerülhet az, hogy a kisebb létszám gyorsít, és egészen más bizottsági rendszert is igényel, mint amilyen jelenleg működik. A kisebb parlamentnek persze az is következménye, hogy egy képviselőnek sokkal több kérdéskörhöz kell értenie, tehát a szakosodásnak egyfajta gátját jelenti a kisebb létszám. Ugyanakkor - mint ezt például a szabad demokrata képviselők sokszor nyomatékosan hangsúlyozták - egy kisebb létszámú parlament esetén a lehetséges pénzügyi megtakarításokat a szakértői bázis fejlesztésére lehetne fordítani.
Visszatérve az alapkérdésre, a dolognak tehát az a lényege, hogy nem elfogadhatatlan, bár igazán nem is szimpatikus számunkra egy ilyen alacsony, 200 fős parlament, viszont ha 200 főben állapodunk meg vagy 200 fő körül, akkor egyértelműen vázolnunk kell azt, hogy milyen választási rendszer lehetséges egyaránt, és azt előre ki kell jelenteni, hogy a mai szisztéma nem tartható fenn. Tehát az nem megoldás, hogy megfelezem az egyes elemek létszámát, tehát azt mondjuk, hogy van 88 egyéni választókerület, 76 területi listás hely és 29 országos kompenzációs hely. A 88 egyéni választókerület, miként erre Dávid Ibolya elnök asszony nyomatékosan rámutatott - bár nem a 88-as szám kapcsán, hanem a 150 vagy 145-nél alacsonyabb körzetszám kapcsán -, kezelhetetlen a rendkívül nagy népességszám, a nagy településszám következtében. Tehát lényegében minden előnye elveszne egy ilyen egyéni körzeti létszám mellett az egyéni választókerületi szisztémának. Ez tehát semmiképpen nem megoldás.
Mi lenne a megoldás? Az egyik megoldás az lehet, hogy valóban áttérünk a tiszta listás rendszerre. Ennek is lehetséges több fajtája. Az egyik, amikor egy országos lista létezik, ez azért eléggé eltávolítja a képviselőket a választóktól, de lehetséges egy olyan megoldás is, hogy hét regionális választókerület jöjjön létre, illetőleg megmaradhat akár a jelenlegi megyei választókerületi beosztás is, ez utóbbi esetén azonban az arányosság már elég jelentős csorbát szenvedne.
(12.20)
A másik megoldás az lehetne, hogy 150 képviselőt egyéni választókerületben válasszunk és 50 főt pedig kompenzációs listán. Ez logikailag lehetséges. Ugyanakkor a mai rendszert ez nagymértékben vinné tovább az aránytalanság felé. Elkészítettem egy számítást a 2006-os választási eredmények alapján egy ilyen szisztémában, és ebből az derült ki, hogy az MSZP és a Fidesz közötti 1,18 százalékos szavazatarány-különbség 10 százalékos mandátumarány-különbséggel társulna. Tehát ha ez lett volna a rendszer, abban az esetben csak az fordulhatott volna elő, hogy most is, miután már megszűnt a koalíció, a Magyar Szocialista Párt többségben tudna kormányozni. Semmiképpen nem cél az, hogy a többséget mesterséges eszközökkel hozzuk létre, tehát ez csak egy olyan lehetőség, amely lehetőséggel ténylegesen a valóságban nem lehet élni.
Elképzelhető lehet végezetül az is, hogy a német modellt próbáljuk 200 főre alkalmazni, de ebben az esetben is beleütközünk abba a rendkívül jelentős korlátba, hogy radikálisan csökken az egyéni választókerületek száma. Ha egy olyan megoldást választunk, hogy mondjuk, 130 egyéni választókerületi mandátum, plusz 70 listás mandátum, akkor pedig a német rendszernek az a sajátossága túlértékelődne, hogy az többletmandátumokat eredményez, és akkor valójában nem 200, hanem 230-240 fős lehetne a parlament.
Tehát kiindulópontunk az, hogy olyan módosító indítvánnyal, amely egy reális és racionális választási rendszert helyez a 200 fős létszám mellé, a beterjesztett törvényjavaslatot támogathatónak tekintjük, enélkül viszont, mint előbb már jeleztem, ilyen támogatási lehetőség természetesen nem áll fenn. Gondolkozzunk azonban abban is, hogy inkább legyen 200-250 fős vagy netán 280 fős a parlament, de nyíljon arra lehetőség, hogy kompromisszummal megfelelő megoldáshoz jussunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
