BÍRÓ ILDIKÓ
BÍRÓ ILDIKÓ
BÍRÓ ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az NCA-val foglalkozó 2003. évi L. törvény a Fidesz szerint is módosításra szorul, mivel a törvény legalapvetőbb célja a demokrácia egyik alapvető intézményét, a hazai civilek, alapítványok, egyesületek fejlődését és biztonságos működését segíteni kívánó törvényi szándék nem a kívánt mértékben teljesült.
Úgy is mondhatnánk, hogy a hazai demokráciadeficit talán egyik legjellegzetesebb terméke a hazai civil szféra aktuális állapota. A jelenlegi törvényi szabályozás és annak végrehajtása lehetőséget nyújt arra, hogy a bennfentes és a rendszeren belüli döntéshozói körökből kerüljenek ki elsősorban a pályázatok nyertesei. A pályázati pénzek jelentős hányadát mindig ugyanazok a szervezetek kapják. Ha megnézzük az éves pályázati nyertesek névsorát és az idevonatkozó statisztikákat, a meglévő kalkulált 77 ezer hazai civil szervezetből körülbelül 10-13 ezer azoknak a száma, akik adtak már be pályázatot az NCA-ba.
Az NCA-törvény eredeti céljának megfelelően arra lenne hivatva, hogy a hazai civil szervezeteket segítse, működésüket támogassa, és az arra érdemes programokat, célokat anyagi forrásokhoz juttassa. Azért jött létre, hogy a civilek egyre erősebbek, hatékonyabbak és önálló működésre képesek legyenek az élet minden területén, valamint, hogy újabb és újabb civil szervezetek jöjjenek létre, vagyis egyre nagyobb teret kapjanak a civil önszerveződések.
Az NCA pályázati forrásai a törvény eredeti célja szerint erre lettek létrehozva. Ezzel szemben az NCA döntéshozói tevékenysége nem az eredeti szándékot erősítette, hanem épp ellenkezőleg. Háttéralkuk és ezen az alapon meghozott döntések tömkelege született az elmúlt években.
Ezért aztán a kicsik kicsik maradnak, és a pénzek a nagyokat erősítik. Ugyanis egy civil szervezetnek az adott előző évben minél nagyobb volt a forgalma - és itt kategóriák lettek felállítva, úgymond 500 ezer, 1 millió forintos bevétel és így tovább -, annál nagyobb működési támogatásra pályázhat. Ez a megoldás gyakorlatilag gettósítja a magyar civil társadalmat. Ám nem feltétlenül mindenütt a törvényi szabályozás a hibás, sok helyütt épp annak hiánya.
Az NCA ezért csak látszattörvény vagy pontosabban a látszatcivilség törvénye. Arról már nem is beszélve, hogy még ezt a meglévő, ezer sebből vérző rossz konstrukciót is évről évre újabb és újabb működési és strukturális változtatásokkal, reformokkal teszik egyre működésképtelenebbé. Például az Államkincstártól elvették a pályázati pénzek kezelését - tegyük hozzá, pont mire beletanultak volna -, és átadták az illetékes szaktárca alá tartozó ESZA Kht.-nak, így csak növelték a már amúgy is meglévő működési és működtetési nehézségeket.
Ehhez társulnak a kampányszerű ötletelések, támogatási újítások és azok indokolatlan beszüntetése. De már a rendszer indulásakor, 2003-ban hiányt generált a parlament MSZP-s többsége azzal, hogy a 2003. évre vonatkozóan, az előzetes egyeztetésektől eltérően nem kezdte el feltölteni az NCA-t pénzzel, csak 2004 elejétől nyújtottak forrást az alapprogram valódi működéséhez.
Az elmúlt években pedig azt a szabályt helyezték hatályon kívül, hogy az 1 százalékos felajánlásokat megduplázza a költségvetés, és mindenfajta költségvetési plafonokat, zárolásokat rendeltek el. A civilek működése ezen intézkedések miatt teljesen bizonytalanná és kiszámíthatatlanná vált. A többség előbb vagy utóbb kénytelen beszüntetni a tevékenységét, és csak azért nem jelenti be hivatalosan ezt, mert már arra sincs elég pénze, hogy az eljárási költségeket fedezze. És akkor a központilag befagyasztott pénzekről, a maradványképzésről és az ebből adódó elvonásokról még nem is beszéltünk.
Ne feledjék, tisztelt képviselőtársaim, azt sem, a Nemzeti Civil Alapprogram létrehozásával párhuzamosan gyakorlatilag megszüntették a minisztériumoknál a szakmaterületeken működő civil szervezetek támogatását, és mindenkit próbálnak az NCA-hoz irányítani. Az eredeti törvény megalkotásakor pedig letették a nagyesküt, hogy a tárcáknál nem fogják csökkenteni a civil szervezetek támogatását, és nem vonnak ki ily módon forrásokat a civil társadalomból. Nem ezt tették. Ma már mindenki elismeri, hogy lényegesen csökkentek a költségvetés civilek által is igénybe vehető forrásai.
Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy a jelenlegi törvény nem jó, és lényeges változtatásra szorul. De a gondok egészen máshol vannak, mint ahol az új tervezet ezt láttatni véli. A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény módosítását akkor tudnánk támogatni, ha a módosítás négy szempontnak tenne eleget: 1. a rendszer stabilitása; 2. a kiszámíthatóság; 3. az átláthatóság; 4. egyszerűség; 5. nagyon fontos, évről évre legalább inflációt követő finanszírozás.
A javaslatnak kiszámíthatóvá kellene tennie a forrásokat, nem lehetne a kormánynak csak úgy zárolást elrendelni, és minimalizálni kellene a függőséget a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól a döntéshozatalban is és a döntések végrehajtásában is. Ezzel szemben ez a javaslat a lényegi változások helyett bebetonozza a jelenlegi státusokat. Ez alapján a javaslat alapján a kis civil szervezetek kicsik maradnak és esélyük sincs növekedni, pedig sokszor az általuk felkarolt kérdések alapján fontos volna a társadalmi támogatottságuk növelése.
Miért mondom ezt? Például vannak olyan civil szervezetek, amelyek több mint négyszeresét viszik el évente a törvényben megengedett és limitált 18 milliónak. Évente tízegynéhány-ezer pályázat érkezik az NCA-hoz, de ez jóval kevesebb civil szervezetet takar, hiszen vannak olyan szervezetek, amelyek több pályázatot is benyújtanak. Összességében tehát megállapítható, hogy a ma Magyarországon ténylegesen működő körülbelül 30 ezer szervezetnek még egyharmadát sem éri el a pályázó civil szervezetek száma.
Ez a javaslat nem nyújt megoldást az NCA rendszeréből fakadó legfőbb működési problémákra, amit az NCA döntéshozó testületei a végrehajtó szervezet és miniszteri titkárság egymás mellé rendeltsége okoz. Amíg ez az egymás mellé rendeltség fennáll, a döntéshozók semmivel nem tudják kikényszeríteni a döntések minél gyorsabb végrehajtását, vagyis a pénzek átutalását, és addig a miniszteri titkárság ilyen-olyan módon és módszerekkel, de mindig befolyást akar gyakorolni a döntések meghozatalára és azok végrehajtására. Ez az egymás mellé rendeltség ellehetetleníti az NCA autonómiáját, ami végső soron a Nemzeti Civil Alapprogram legfőbb vívmánya kellett volna hogy legyen.
Azaz, bár formailag a civilek hozzák a döntéseket, de ténylegesen az államhatalom hajtja végre, vagy ha neki nem tetszik, nem hajtja végre a döntést. A kollégiumok létszámának csökkentése az egymás mellé rendeltséget még el is tolja a miniszteri titkárság és az ESZA Kht. irányába, hiszen kevesebben lesznek azok, akik döntésük végrehajtásának elhúzódását, akadályozását számon kérhetnék a felelős szervektől. Ha viszont nem kívánnak változtatni az NCA döntéshozó szervei, a végrehajtást végző ESZA Kht. és a miniszteri titkárság egymás mellé rendeltségén és egymásra utaltságán, akkor miért nem követelnek meg hasonlóan szigorú összeférhetetlenségi szabályokat az ESZA Kht. és a miniszteri titkárság alkalmazottai tekintetében, mint teszik azt az NCA-ban tevékenykedő civilekkel?
Érthetetlen számunkra az is, miért nem támogatja a kormány és az MSZP, hogy összhangban a civil önrendelkezéssel, az NCA-hoz rendelt költségvetési pénzek felett a bankszámla feletti rendelkezés vonatkozásában is az NCA rendelkezzék. Ezzel, mint azt a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor is említettem, több száz millió forintnyi többlettámogatást lehetne előteremteni, amit azután a civil szervezetek működésére lehetne fordítani. És akkor még nem beszéltem a civil bank kérdéséről, amelyet ugyan minden párt támogat, valahogy a kormány mindig kiszavaztatja a törvényjavaslatból annak megvalósulását.
(10.50)
Tisztelt Országgyűlés! Minden érintett, legyen az civil szervezet képviselője, az NCA döntéshozója, a végrehajtást végző ESZA Kht. alkalmazottja, azt mondja, a jelenlegi rendszer legfőbb hiányossága, hogy nincs az NCA-nak monitoringrendszere. A miniszteri titkárságnak kapacitása, az ESZA Kht.-nak pénze, az NCA-nak pedig törvényi felhatalmazása nincs a támogatások valódi hasznosulásának ellenőrzésére. Itt nem arra gondolok, hogy a pályázatokon megítélt pénzeket ne ellenőriznék, hogy valóban arra költötték-e, amire kérték, mert az működik, sőt túlságosan is bürokratikusan működik. Azt hiányoljuk, hogy a pénzek felhasználásakor nem tudják azt ellenőrizni, hogy a megítélt és átutalt, illetve elköltött pénzek mennyiben szolgálják a civil társadalom valódi fejlődését.
Elhangzott ma már, hogy jó pár civil szervezet több tíz millió forintokat nyert összességében, de azt senki nem vizsgálta még, hogy ezek a jogszerűen el is költött pénzek milyen formában térültek meg a civil társadalom számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént említett szempontok egyike sem szerepel a most tárgyalandó törvényjavaslatban. Lehet a törvényjavaslatról most az általános vitát követően ötpárti egyeztetést lefolytatni, a civil szervezetek véleményét utólag is kikérni, a probléma az, hogy a javaslat nem nyitja meg az alaptörvény azon rendelkezéseit, amelyekkel a Nemzeti Civil Alapprogram működését a jelenleginél stabilabbá, kiszámíthatóbbá, átláthatóbbá, egyszerűbbé és finanszírozhatóbbá teszi.
A jelenlegi törvényjavaslathoz házszabályszerűen benyújtható módosító javaslatok csak a látszatintézkedéseket teszik cizelláltabbá. Ennélfogva az erről a javaslatról esetlegesen tartandó ötpárti egyeztetés is csak látszategyeztetés lesz. Természetesen a Fidesz egyetlen ötpárti egyeztetéstől sem zárkózik el, ám ha valódi érdemi egyeztetést szeretnének, úgy ezt a javaslatot a kormánynak előbb vissza kellene vonnia, mert az nem szolgálja a Nemzeti Civil Alapprogram működésének érdemi javítását, így azt támogatni nem tudjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)
