FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az MSZP-frakció véleményének tolmácsolását egy rövid bevezetővel kezdem: frakciónk a törvénymódosító javaslatot - minekutána mi magunk is vártuk, szorgalmaztuk és figyelemmel kísértük az előkészítését - általános vitára alkalmasnak tartja és támogatja. Nagyon reménykedünk abban, hogy a végszavazáskor a törvénymódosító javaslat elnyeri a parlament többségének a támogatását.
Ezzel együtt - mint ahogy az a bizottsági vélemények tolmácsolásakor már elhangzott - nyitottak vagyunk a vitára, nyitottak vagyunk az egyeztetésre itt a parlamentben a frakciók között is, és természetesen a civil szervezetekkel is, mint ahogy rendesen a civilekről szóló törvényjavaslatok megvitatása során ez történni szokott. Úgy tudom, az illetékes bizottságban már valamennyi bizottsági tag kapott is egy meghívást civilektől, hogy egyeztetést folytassunk.
Ezzel együtt én is szeretnék utalni arra, amit Halmai Gáborné képviselő asszony is kiemelt, hogy minekutána figyelemmel kísértük a törvényjavaslat előkészítését, el kell ismernünk, a minisztérium valóban a nyitott jogalkotás keretében az elvárásoknak megfelelően, széles körű egyeztetés eredményeként nyújtotta be a törvényjavaslatot.
Úgy látom, hogy a miniszteri expozéban és a bizottsági véleményekben magáról a törvényjavaslatról minden lényeges elhangzott. Éppen ezért most az MSZP-frakció nevében nem kizárólag erről szeretnék beszélni, ha megengedik, hanem három kérdéskörről kicsit tágabban. Azt hiszem, hogy egy öt éve működő, de öt évvel ezelőtt vadonatúj rendszer esetében öt év kezdeti tapasztalatai után ez indokolt. Szeretnék beszélni egy keveset az előzményekről, majd az NCA lényegéről és jelentőségéről ma már nem csupán az eredeti célkitűzések, hanem a tapasztalatok ismeretében is, magáról a törvénymódosításról pedig elsősorban azoknak a dilemmáknak, vitáknak a tükrében, amelyek az előkészítés során is felmerültek, és amelyekre valószínűleg a további egyeztetésekben is számíthatunk majd.
Az előzmények: már-már közhely itt a parlamentben, de azon kívül is, amikor azt mondjuk, hogy 1990, a rendszerváltás óta a hazai civil szektor, a nonprofit szektor - hol így mondjuk, hol úgy, nem egészen ugyanaz, de a lényeget ismerjük - igen jelentősen fejlődött. S talán azt is elismeri mindenki, hogy ebben a jelentős fejlődésben, a szektor társadalmi-gazdasági szerepének megerősödésében a jogalkotás, a jogszabályi környezet jelentős szerepet játszott, segítette ezt.
Az MSZP képviselőjeként azt is el kell mondjam - mert más úgyse mondja, csak mi -, ha visszatekintünk az elmúlt tizennyolc évre, akkor a tények egyértelműen igazolják, hogy a civil szektor fejlődését, megerősödését alapvetően befolyásoló, elősegítő törvények a szocialista-szabad demokrata kormányok idején születtek. Csak néhányat hadd idézzek fel önöknek, az érintettek körében ez egészen biztosan ismert.
A Horn-kormány idején fogadta el a parlament az 1 százalékos törvényt - erről az NCA-val összefüggésben még beszélni fogok -, amely jelentős forrástöbbletet, államitámogatás-növekedést jelentett a civileknek, mert sose felejtsük, az 1 százalékos törvény az állami támogatás növekedését eredményezte a civileknél, hiszen az állampolgárok a befizetett adójukról rendelkezhetnek, ami azt jelenti, hogy az állam, a parlament, a költségvetés átengedi a jogot az állampolgárnak, hogy a befizetett adója bizonyos hányadáról ő maga rendelkezzen, magyarán: forrásbővítés- és állampolgári önrendelkezés-növelés volt ez a rendszer.
De ugyanígy a Horn-kormány idején fogadta el a parlament a nonprofittörvényt, amely a közhasznúság, a közhasznú és a kiemelkedően közhasznú szervezetek fogalmát vezette be, amihez kedvezmények járultak, és ebben az időszakban született az első ingatlantörvény is. Majd a Medgyessy-kormány idején elfogadtuk az NCA-törvényt - erről beszélünk ma -, és hadd említsem meg itt, hogy ebben az időszakban alkottuk meg az önkéntestörvényt, amely nagyon sokat segít a civil szervezeteknek, és ebben az időszakban fogadtuk el az elektronikus információszabadságról szóló törvényt, amiről keveset beszélünk civil összefüggésben, miközben pontosan tudjuk, hogy a társadalmi párbeszéd, a hozzászólás, a beleszólás joga és lehetősége tekintetében mennyi előnyt jelentett. S még egy mondat: arra is érdemes emlékeztetni, hogy a Magyar Köztársaságban a rendszerváltásig visszatekintő időszakban 2002 óta van a kormánynak civil stratégiája, ami arra utal, hogy tudatos civilpolitikát folytat. Ennyit az előzményekről.
Az NCA lényegéről és jelentőségéről - mint ahogy említettem - nemcsak a célkitűzésekkel, hanem a tapasztalatokkal összefüggésben is szólnék. Akik részletesen foglalkoznak a kérdéskörrel, pontosan tudják, hogy a gondolat az 1 százalékos törvény elfogadásakor született, amely arról szólt, hogy az állampolgárok a személyi jövedelemadójuk 1 százalékáról rendelkezhetnek, de már a törvény megalkotásakor és a rendszer elindulásakor felmerült, hogy jó volna, ha nemcsak az az 1 százalékhányad jutna el a civilekhez, amelyekről az állampolgárok rendelkeznek, hanem a maradék része is, tehát a mindenkori 1 százalék valamilyen módon a civil szektorhoz, a civil szervezetekhez jutna el.
Ehhez képest az NCA-törvény, amit végül 2003-ban elfogadtunk - még egyszer mondom, ennek az alapgondolatnak a nyomán -, meg vagyok győződve, hogy nagyvonalúbb és igazságosabb rendszert hozott létre, ugyanis nincs ellenérdekeltség az 1 százalékos felajánlásokban részesülő és az NCA által odaítélt pályázati pénzekben részesülő civil szervezetek között. Az eredeti javaslat ugyanis azt jelentette volna, hogy ha minél többet ajánl fel az állampolgár, annál kevesebb jut az NCA-nak és viszont. S hogy ez mennyire fontos volt, azt ma már látjuk, ugyanis a két rendszer erősíti egymást. Az, hogy az NCA-ban százmilliós nagyságrendben fordítanak pénzt olyan civil szervezetek támogatására, amelyek 1 százalékos kampányt folytatnak és segítik a civileket, az bizony látszik a felajánlások mértékében, s mi ennek még akkor is örülünk, ha a Pénzügyminisztérium nem mindig. De nekünk, civilbarát országgyűlési képviselőknek az a célunk, hogy egyszer érjük el - persze sose fogjuk elérni; Pettkó András képviselő úr majd biztos mondja - a 2 százalékot, tehát hogy százszázalékos legyen mind a kettő.
(10.30)
Másik fontos elem volt, erről is esett és fog is még esni szó, az elosztási rendszer, ami a civil önrendelkezés biztosítása tulajdonképpen, az az elosztási rendszer, amelyben lényegében civilek döntenek a civil szervezeteknek szóló állami támogatásokról, költségvetési támogatásokról. Tehát ez megint egy átengedett hatáskör, most nem úgy, hogy a rendelkező állampolgárnak, hanem a civil szektor saját maga által választott képviselőinek. Erre nincs sok példa, szeretném mondani, mint ahogy halljuk, tudjuk, más országokban sem, tehát ha úgy tetszik, ez egy úttörő vállalkozás volt, ami, én azt hiszem, hogy alapvetően beváltotta azt a reményt, amivel megalkottuk akkor, amikor a törvényjavaslatot elfogadta a parlament.
És még egy nagyon fontos eleme van és volt, és be is igazolódott, hogy ez egy nagyon fontos eleme volt a törvénynek, az, hogy előtérbe helyezte, kivételezett helyzetbe hozta a működési támogatásokat. Egészen 2003-ig súlyos problémája volt a civil szervezeteknek, hogy juthattak állami támogatásokhoz különféle formákban, programtámogatásra, sok mindenre, de működésre nagyon kevés - most itt talán öt év után mondhatom, mert talán el is évült a dolog - legális lehetőség volt. Tehát az volt a gyakorlat a civileknél, ezt sokan igazolhatják, hogy megpróbáltak a programtámogatásból lopkodni valamennyit, hogy a működésüket finanszírozhassák. Ehhez képest az a tény, hogy míg működésre 2003 előtt, pontosabban még 2003-ban is költségvetési forrás 400 millió forint volt a civil szervezeteknek, azt kezdetben itt a parlament osztotta el, később egy évben a kormány által létrehozott, már akkor is civil kör, és abból cirka ezer szervezet részesülhetett; a tavalyi NCA-s adatok szerint 4,5 milliárd forint az, amit működésre kaphattak a civil szervezetek, és közel 10 ezren. Azt hiszem, hogy ezek a számok önmagukért beszélnek.
Itt, ebben a kérdéskörben szeretnék egy kicsit még, túl azon, amit az elején említettem, az 1 százalékos rendszer és az NCA kapcsolatáról beszélni. Tudjuk, akik ebben a témakörben járatosabbak vagyunk, és vitákon veszünk részt, hogy vita tárgya az, hogy melyik a jobb, és mi volna a jövőre nézve követendőbb rendszer. Én azt mondom, hogy az NCA elmúlt ötéves működési tapasztalata igazolta azt az előfeltételezést, hogy az NCA rendszere kiegészíti az 1 százalékos rendelkezési rendszert. Az az alapcélkitűzés, hogy az egyik és a másik ne rontsa, hanem javítsa egymás hatását, én azt hiszem, teljesült, és bizony érdemes megnézni ezzel kapcsolatban is néhány számot.
Ha meg tetszenek nézni a tavalyi 1 százalékos kimutatásokat, akkor azokból egyértelműen látszik, hogy a felajánlott összegek 20 százalékát kapták mindössze társadalmi szervezetek, egyesületek zömmel és 80 százalékát alapítványok. Míg az NCA-ban, ugyancsak a tavalyi adatokat mondom, 65 százalékot kaptak társadalmi szervezetek, zömmel egyesületek, és csak 35 százalékot alapítványok. Ez egyértelműen mutat a kiegyenlítésre, de mondok mást is.
Azt is tudja mindenki, hogy az 1 százalékos rendszerben, ahol dominál az alapítványok támogatása, azon belül is van két olyan alapítványi kör, amely még az alapítványi támogatásokon belül is dominál. Az egyik a mindenféle oktatási, szociális intézmények mellett működő alapítványok támogatása, függetlenül attól, hogy milyen fenntartásúak, tehát állami, önkormányzati, nonprofit, egyházi alapítványok úgyszintén, illetve dominálnak az olyan típusú alapítványok, amelyeknek a célja, tevékenysége, bár a tevékenységükről többnyire az állampolgárok kevesebbet tudnak, de a célja, a célkitűzése népszerű, alapvetően népszerű.
Tudjuk mindannyian: a kutya és a gyerek, mondhatom így. Tehát azoknak az alapítványoknak, amelyek például a célkitűzéseikben, a nevükben arra utalnak, hogy beteg gyermekek támogatását szolgálják, minden állampolgár örömmel ad pénzt, és természetesen nincs olyan állampolgár, aki sajnálna onnan bármennyi forintot. Tehát ők egészen biztosan nagyon előnyös pozícióban vannak, és valóban vannak olyan népszerű célkitűzések, mint mondjuk, a kutyaotthonok, ők is. Tehát például az 1 százalékos felajánlásokból vannak alapítványok, amelyek százmilliós nagyságrendben részesülnek - ilyen az NCA-nál nincs -, és vannak olyanok, amelyek pedig csak aprópénzeket kapnak.
De még egy példát mondok. Megnéztük jó néhány városban azt, egy-egy városban, ahol többféle iskola, többféle intézmény, többféle felsőoktatási intézmény működik, hogy hogyan aránylanak egymáshoz úgymond az állampolgári felajánlások. Szeretném mondani önöknek, hogy az elit gimnázium x tanulóval 3 milliárd forint - konkrét példát mondok, csak nem szeretném nevesíteni -, ugyanabban a városban a szakmunkásképző iskola 3x tanulóval 300 ezer forint. Tehát ez a rendszer csontosítja, őrzi a különbségeket. Tehát az elit gimnázium túl azon, hogy a költségvetési támogatását megkapja, az állampolgártól is tízszer annyit kap, mint az az iskola, ahol kevésbé tehetős szülők gyerekei tanulnak. Mindezt azért mondtam, mert meggyőződésem, hogy az NCA a szolidaritás elvén is egy kiegyenlítő rendszer, és vállalható ez a rendszer szerintem még akkor is, hogyha tudjuk, hogy vannak olyan gyerekbetegségek, amelyeket korrigálni kell.
Végül a harmadik kérdéskör, most már konkrétan a törvényjavaslathoz, a törvénymódosításhoz kapcsolódva. Én is úgy gondolom, vállalható az, hogy alapvetően, lényegesen, generálisan nem gondoljuk megváltoztatni ezt a rendszert; azok a módosítási javaslatok korrekciós javaslatok tulajdonképpen, amelyek most a Ház előtt vannak, az öt év tapasztalata alapján. Tudom, hogy ezzel kapcsolatban volt is vita, meg lesz is még vita, mert voltak, akik azt mondták, és valószínűleg a frakciószónokok még a továbbiakban fogják is mondani, hogy bátrabban kellett volna hozzányúlni a törvényhez. Lehet, hogy még lesznek is ezzel kapcsolatban olyan módosító indítványok, amelyeket mindannyian el tudunk fogadni, de én azt mondom, itt most fontos volt az, hogy valamilyen mértékben azért konszenzusos legyen a javaslat, például a civil egyeztetés után is, és bármi bátrabb hozzányúlás úgymond a rendszerhez vitát váltott volna ki, és vitát is váltott ki a véleménynyilvánítók egyes köreiben. Én azt mondom, hogy jó ez a törvényjavaslat úgy, ahogy látjuk magunk előtt, és lesz módunk arra, hogy még javítsuk. Én azt hiszem, hogy ebben partner a minisztérium is.
A pontosító, joghézagot megszüntető, többek által már említett módosító javaslatokkal kapcsolatban azt hiszem, nincs sok vita. Az eredeti szándékot erősíti az a passzus, ami a civilesítésről szól, az eredeti szándékon nem változtat, amikor eljárási szabályokon pontosítunk. Nagyon fontosnak tartom én is, hogy a jogorvoslatot rendezzük, mert ezzel nagyon sok hiba volt. Én nagyon egyetértenék azzal a méltányossági dologgal is, amit Halmai Gáborné képviselő asszony említett, és én szeretném is kérni e helyről is, és most is mindazokat, akik a dolog iránt érdeklődnek, hogy ebben gondolkodjunk együtt, hogy használható és működőképes javaslatok jöjjenek össze.
(10.40)
A törvényjavaslat összeférhetetlenségi része, azt hiszem, az, ami a legtöbb vitát kiváltotta. Azzal szeretném kezdeni, hogy a frakcióban ezt a javaslatot támogatjuk. Ugyanakkor érthetőnek tartom természetesen a vitát is, hiszen valóságos dilemma az, ami itt sok tekintetben fölvetődik. Nem is annyira az összeférhetetlenségi szabályok szigorításában, hanem abban a bizonyos újraválaszthatósági kérdésben, amikor egyfelől a rutin, a tapasztalat áll mint valóságos érték, a másik oldalon viszont a frissítés, az új szempontok figyelembevétele, a megújulás iránti igény áll a másik oldalon, mint ugyancsak fontos érték.
A mai tudásunk szerint úgy gondolom, hogy az utóbbinak kellene most prioritást adnunk, mert valóban azért arra utaló jeleket tapasztalunk, hogy kicsit becsontosodott a rendszer. Egyfelől nem bővül azok köre, akik támogatásért folyamodnak és kapnak az NCA-ból, és nem bővül azok köre, akik az egész rendszerben aktívan részt vesznek.
De mindezek azok a kérdések, amelyekről lesz még módunk vitázni, úgyhogy most köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP, az SZDSZ és az MDF soraiban.)
