PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Az elmúlt egy órában a Magyar Demokrata Fórum képviselőjeként úgy éreztem magam, mintha valami civil politikai vitanapon lettem volna, hiszen az 1 százalékos törvénytől kezdődően azt hallottuk, hogy a Magyar Szocialista Párt mennyi mindent tett az elmúlt húsz évben a civil társadalomért. Természetesen, ha nem vezérszónoki körben folyna ennek a javaslatnak a tárgyalása, akkor kétpercesekkel az eddig egyórás vitát többórássá lehetett volna felturbózni.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében én azt szeretném kiemelni, hogy az MDF ezen országgyűlési ciklus egyik legfontosabb feladatának az autonóm civil társadalom megerősödését és a megerősítését tartja. Ha valaki megnézi, akkor azt tapasztalja, hogy az elmúlt két évben számos törvénymódosítást kezdeményeztünk a civil társadalom érdekében, és azokra a problémákra, amelyek az elmúlt egy órában felmerültek, számos javaslatunk volt. És azért is örülök, hogy itt van az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára, mert ha a parlamenti patkóban körbenézek, akkor minden frakció egyetértett azzal, hogy Magyarországon, ha megnézzük az IRM honlapját, akkor 76 723 bejegyzett civil egyesület és alapítvány működik, eddig mindannyian nagyjából egyetértünk, egy-kettő állandóan módosul, hányat jegyeznek be és hány szűnik meg. Azzal is egyetértünk, hogy ezen civil egyesületeknek és alapítványoknak körülbelül az egyharmada az, amelyik jól működik, a másik egyharmada, amelyik vegetál, és a harmadik egyharmad, amelyik nem működik.
Nos, itt az a pont, amikor azt lehet mondani, hogy mit csináljunk ezzel a civilegyesület-halmazzal, húsz évvel a rendszerváltozás után. Itt már nem tudunk egyetérteni. Hiába javasoltuk már többször ebben az országgyűlési ciklusban is, hogy kellene egy bizonyos tabula rasát csinálni annak érdekében, hogy pontosan tudjuk, hány civil egyesület és alapítvány működik a bejegyzett 76 723-ból, kormánypárti képviselőtársaink ezt az MDF-es elképzelést vagy javaslatot mindig leverték, nem engedték be a tisztelt Ház elé, úgy sem, hogy országgyűlési határozati javaslat. Én néhány napon belül fogok egy újabb kísérletet tenni ennek érdekében, hiszen amikor számokról vitatkozunk, amikor akár Gusztos Péter képviselőtársam vagy Bíró Ildikó képviselőtársam, vagy Fogarasiné Deák Valéria képviselőtársam elővesz számokat, hogy vajon az NCA keretében hány civil egyesület kapott támogatást, vajon hány összpályázatra adtunk… - addig ezekről a számokról vitatkozni szerintem nem érdemes, ameddig nem tudjuk, hogy mennyi az össz civil halmaz.
Egy ténykérdés, az NCA az eredeti célt, hogy ne Budapest, a vízfej ossza el mindig a pénzt, hanem a vidékre, a régiókba tegyünk le minél több pénzt, szerintem az NCA ezt az alapvető elképzelést, célkitűzést megvalósította, hiszen mi, akik annak idején megszavaztuk ezt a törvényt, pontosan azért szavaztuk meg, MDF-esek, mert azt szerettük volna, hogy végre legyen egy olyan pénzalap, amely esetében nem Budapesten születnek meg a döntések, hanem vidéken, a régiókban. És a vidéken, a régiókban levő civil vezetők pontosan tudják, hogy melyik az a kistelepülés, ahol működik az a civil egyesület és alapítvány, mennyire valós az a pályázat, amit beadnak és mennyire nem valós a pályázat. Tehát én az NCA-törvény nagyon-nagyon pozitív dolgának tartom, hogy nem Budapesten osztjuk végre a pénzt, hanem vidékre került a pénznek a nagyon nagy százaléka.
A mostani parlamenti vitában meg kell említenem, Halmai Gáborné képviselő asszony azt mondta, hogy annak idején a parlamenti pénznek a 14-szeresét tudták legelőször szétosztani az NCA-kuratóriumban. Ez igaz; nem a 14-szeresét, hanem a 14-szeresét, plusz több mint 700 millió forintot. Ez a plusz 700 millió forint - azt hiszem, 736 millió, de lehet, hogy nem mondok pontos számot - annak köszönhető, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak volt akkor egy olyan javaslata, hogy tegyünk be egy 0,5-es szabályt. Ezért is nem értem, hogy ezt a 0,5-ös szabályt miért szeretné a kormánykoalíció most kiszedni… (Gusztos Péter: Kormánykoalíció?) Gusztos Péter képviselőtársam azt mondta, hogy kormánykoalíció - az SZDSZ azt mondta, hogy támogatja ezt a törvénymódosítást. (Gusztos Péter: Milyen kormánykoalíció?)
Az MDF ragaszkodik ahhoz, hogy ez a 0,5-ös szabály bennmaradjon. Ehhez azért ragaszkodunk, mert efölött már matematikailag, tehát számszakilag már réges-rég túl vagyunk, hiszen 0,63 a támogatás. Ezt mi egy elvi fontos támogatásnak találjuk, és kérjük azt, hogy a továbbiakban is a törvényben ez benn tudjon maradni.
Egyébként a vitában fölmerült, hogy ez egy sikertörténet. Én azt tudom mondani, hogy igen, sikertörténet, igazuk van MSZP-s képviselőtársaimnak, de igaza van azon fideszes képviselőtársamnak, Bíró Ildikónak, aki viszont a negatív dolgokat, a hibákat hozta fel. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ebben a néhány hónapban már az SZDSZ nem tartozik bele a kormánykoalícióba, ahogy Gusztos Péter az előbb mondta, de a költségvetés megszavazásánál az SZDSZ képviselőcsoportja is megszavazta azt, hogy az NCA-törvénnyel ellentétben a költségvetési törvény belenyúlt abba a támogatási összegbe, amit a civil egyesületek és alapítványok el tudtak volna osztani.
Ez az NCA-törvény eredeti szellemével teljes mértékben ellentétes, mint ahogy ellentétes az is, hogy a mostani költségvetési törvénybe nem annyi pénzt tettek bele, tisztelt kormánypárti képviselők, amennyi járna az NCA-nak, hanem több mint egymilliárd forinttal kevesebbet, hiszen az NCA-törvény világosan rendelkezik arról, hogy az NCA-t minden negyedévben - és év végén történik az elszámolás, az utolsó negyedévben - annyi pénzzel kell feltölteni, amennyi a felajánlott 1 százalékok összege. Ha valaki megnézi a kormány által benyújtott költségvetési törvényt, akkor azt fogja tapasztalni, hogy nagyságrenddel, több mint egymilliárd forinttal kevesebb van betervezve, de ezt majd a költségvetési vitánál kivitatjuk, hogy tulajdonképpen ez hogy is van.
Fontosnak találom azt, hogy a mostani törvény a Ház falai közé tudott kerülni, hiszen egy olyan törvényről beszélünk, ami öt éve már működik. Fontos az, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitája során, például a bizottsági vitában a szakállamtitkár úr azt mondta, hogy nem fognak rátelepedni a Nemzeti Civil Alapprogram tanácsára, már a mindenkori kormányzat. Én ezt egy fontos kijelentésnek tartom.
(11.20)
Ellenzéki képviselőként és egy olyan képviselőként, aki ezzel a témával elég sokat foglalkozik, ennek az ellenkezőjét tapasztalom. Hány és hány olyan felvetése volt az NCA tanácsának, amelyről a minisztérium kikérte az NCA tanácsának a véleményét, aztán amikor az NCA tanácsa jól megvitatta többórás vita során, mi lenne a helyes út vagy irány, akkor vagy a minisztérium, vagy az ESZA Kht. teljesen másképpen döntött?! Ha a szakállamtitkár úr kijelentését, amit a bizottsági ülésen megtett, a továbbiakban iránymutatónak tartjuk, akkor azt gondolom, jelentős lépéshez érkeztünk el az NCA történetében. A Magyar Demokrata Fórum fontosnak tartja, hogy a szakállamtitkár úr kijelentette, hogy nem kívánnak rátelepedni az NCA tanácsára.
Tudjuk, hogy egy választási időszakban vagyunk. Arra is emlékszünk - a Parlament falai között nem szabad elfelejteni -, hogy három évvel ezelőtt teljesen véletlenül volt egy olyan politikai párt - na, melyik párt is volt az? -, a Magyar Szocialista Párt, amelynek pártigazgatója három évvel ezelőtt levelet írt, hogy az NCA-választások tekintetében mozgósításra van szükség, és küldjék be az akkor még Köztársaság téri pártszékházba azokat az egyesületeket és alapítványokat, amelyek a választásokban részt tudnak venni. Hála istennek, a mostani választások kapcsán már erre nem került sor. Azt látom, hogy igen, fejlődünk. Azt látom, minden politikai párt belátja, hogy szükség van a Nemzeti Civil Alapprogramra. Azt látom, hogy minden politikai párt egyet tud érteni az MDF azon elképzelésével, hogy mindent tegyünk meg annak érdekében - ahogy Gusztos képviselőtársam mondta -, hogy a civil egyesületek és alapítványok a lehető legjobban távolodjanak el a politikától.
Az MDF képviselőcsoportja nevében 15 módosító javaslatot nyújtottam be eddig a pillanatig. Ezek a módosító javaslatok nagyon fontos módosító javaslatok. Ezek közül néhányat említek. Az 1. §-ban önök szűkíteni kívánják azon egyesületeket és alapítványokat, amelyek támogatásban részesülhetnek, a közhasznúságra akarják beszűkíteni. Ezt mi egész egyszerűen nem tudjuk támogatni, hiszen az volt a cél, hogy a másik egyharmad, amelybe a kisegyesület tartozik, amelyik helyi szinten működik, amely nem biztos, hogy közhasznú, tudjon támogatási összeget kapni az NCA keretéből. Ezért azt gondolom, hogy ez nem helyes út.
A másik, ami nagyon nagy vitát fog kiváltani, hogy hány tagja legyen a tanácsnak és a tanácsoknak. Annak idején, öt évvel ezelőtt még az SZDSZ-ből Béki Gabriella képviselő asszony volt az, aki részt vett ebben a vitában. Emlékszik Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszony, hogy több órát vitatkoztunk, hogy 13 vagy 11 legyen-e, hogyan és miként legyen. Én a 13-at képviseltem, aztán 11-ben egyeztünk meg, de ezt most önök le akarják vinni 9-re. Azt gondolom, hogy ez nem helyes irány, hiszen minél többen vesznek részt egy döntésben, annál szélesebb és színesebb azon döntéshozók köre, akik részt tudnak venni a döntésben.
A benyújtott javaslatnak van egy másik olyan pontja, amelyet át kell gondolni, ez pedig az, hogy milyen ütemben lehet különböző fajta fellebbezéseket benyújtani. Azt gondolom, például a civil egyesületek és alapítványok tekintetében a 30 napot, ha ők érzékelnek valami problémát, 60 napra kellene felemelni azért, mert ha egy csomó egyesületnek vagy alapítványnak nincs saját fizetett munkatársa, lehet, hogy a levélért, amíg megérkezik, csak néhány nap után tudnak elmenni. Tehát mindenre kell jó néhány nap, ami aztán később jogi vitákat fog gerjeszteni. Viszont az állami szervek részéről és a kezelő szerv részéről a 30 napot javaslom 15 napra levinni, hiszen sokkal fegyelmezettebbek.
A másik, amiről Gusztos képviselőtársam is beszélt, hogy kik nem vehetnek részt a döntéshozatalban. A Magyar Demokrata Fórum nevében egy olyan módosítást nyújtottam be, hogy akik az országgyűlési, illetve önkormányzati választásokon képviselőjelöltté váltak, tehát nemcsak a képviselőket szűrjük ki, akik jelenleg képviselők, és tiltsuk ki a rendszerből, hogy ne lehessenek kurátorok, hanem tegyünk meg még egy bátor lépést. Azt gondolom, ezt jogilag meg lehet oldani. Akik képviselőjelöltté váltak bármelyik választáson, azokat se engedjük be a rendszerbe. Azt gondolom, ez a javaslat mind az SZDSZ javaslatával, mind Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr néhány hónappal ezelőtti, a közpénzek elköltéséről szóló javaslatával összecseng.
A következő, ami nagyon nagy vitát fog kiváltani, hogy önök most be kívánják tenni a “ha a tisztségére méltatlanná válik” fogalmat a törvényjavaslatba. Azt gondolom, elég nehéz meghatározás, hogy valaki a tisztségére méltatlanná válik-e. Ki válik méltatlanná a tisztségére? Aki elmegy egy ilyen vagy egy olyan tüntetésre, vagy egy ilyen vagy olyan rendezvényre? Ez olyan vitákat fog kiváltani, hogy… - nemcsak politikai, hanem civil egyesületek is szerveznek különböző fajta rendezvényeket. Ezért én ennek a szakasznak a törlését javaslom.
A következő, amit most önök visszahoznak, de nagyon nagy vitát váltott ki öt évvel ezelőtt is, hogy hol kell meghirdetni a pályázatokat. Tehát két országos napilap, három? Egy konzervatív, egy szocialista, egy szociáldemokrata, egy liberális, hogyan működjön? Amit furcsának tartok, hogy a törvényjavaslatban nincsen benne a kormány internetes honlapja és a kormányszóvivői portál. Mindkettő olyan fontos orgánum, ahova ezt ingyenesen fel lehet tenni. Azt gondolom, minél több helyre rakjuk ki, a mindenkori kormány minden olyan lehetőséget használjon ki, ahol az információit a társadalom számára el tudja juttatni.
A következő vitás pont, amellyel Gusztos Péter képviselőtársam egyetértett, de az MDF nevében azt mondom, hogy sajnos, nem tudunk egyetérteni, hogy önök bővíteni kívánják az országos hatáskörű kuratóriumállítás lehetőségét a nők és a férfiak esélyegyenlőségének védelmében dolgozó civil egyesületekkel és alapítványokkal. Nem azért nem tudunk vele egyetérteni, mert mi ezzel a céllal nem értünk egyet, hanem ha kinyitjuk a kaput, tehát egy csoportot beengedünk - öt évvel ezelőtt is rengeteget vitatkoztunk, hogy kik kerüljenek be ebbe a körbe -, akkor legalább másik három-négy csoport lesz, amely jogosan követelni fogja magának, hogy ők is ebbe a körbe be tudjanak kerülni. Ezt a bővítést tehát kockázatosnak tartom. Ettől függetlenül, ha a képviselőtársaim meg tudnak győzni a részletes vitában, akkor természetesen támogatni fogjuk.
A másik, amit fontosnak tartok, hogy bekerül egy olyan szabály, hogy 10 százalék kell ahhoz, hogy valaki fel tudjon kerülni a szavazólapra. Én a 10 százalékot kevésnek tartom. Javasoljuk 20 százalékra emelni. Megmondom, miért: ha van harminc civil egyesület, és ha hat már valakit jelöl, akkor az népesebb, mintha csak három; azt gondolom, ez egy fontos dolog.
A másik két szakasz, amelyben elég nagy vitánk lesz, a 0,5-ös szabály visszatétele. Nagyon kérem a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ezt hagyják bent a törvényben, hiszen a Pénzügyminisztériumnak gondja nem lehet belőle. Azt gondolom, nagyon nagy tragédia következne be, ha 0,5 alá mennénk. Ha igazi ellenzéki hangütést szeretnék megejteni, akkor önök arra készülnek, hogy a következő költségvetés elfogadásakor - ha azt még önök fogják csinálni - a mostani számot még lejjebb, 0,5 alá viszik, hiszen ez az a szabály, amely ezt az egy dolgot tudja kivédeni. De ilyet nem mondok, mert önök bent fogják hagyni ezt a javaslatot.
A következő, ami ismét egy demokratikus kérdés, hogy a tanácsokban tulajdonképpen hány ember tudja meghozni a döntést. Tehát ha van x számú kuratórium, akkor abból hánynak kell ott lenni, és hánynak az igen szavazata szükséges. A mostani szabályozás szerint, ha ezt jól tudom, és jól értem a törvény szövegét, márpedig azt gondolom, jól értem, amit önök szeretnének megváltoztatni, akkor az összkuratóriumi tagok 50 százaléka plusz 1 fő. Tehát mondjuk, van egy 11 tagú tanács, akkor annak a fele plusz 1 fő; ez azt jelenti, hogy 6 kell ahhoz, hogy érvényes szavazat lehessen. Önök most ezt lejjebb akarják vinni, és a részt vevő tagok 50 százaléka plusz 1 fő kell. Ez azt jelenti, hogy a 6 helyett egy 11 tagú tanácsban akár már 4:2 arányban lehet döntéseket hozni. Azt gondolom, ez helytelen irány. A régi szabályozást kellene megtartani annak érdekében, hogy minél több ember vegyen részt a döntésben, és minél többen szavazzanak a kérdések eldöntésében.
(11.30)
A másik fontos kérdés, hogy minden évben az illetékes miniszter az Országgyűlés illetékes bizottságának beszámol arról, hogy működött az NCA az elmúlt évben. Itt én fontos dolognak tartanám a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében, hogy ez ne csak egy szóbeli, hanem egy írásos beszámoló is legyen. Azért gondolunk mi itt az írásos beszámolóra, amit a bizottság irányába benyújt, hiszen sok olyan képviselő van, aki nem értesül a bizottság üléséről, viszont érdekelné az, hogy a Nemzeti Civil Alapprogramon belül mi történt. Tehát a miniszter úr írásban beszámol, aztán a bizottság ezt megtárgyalja, és természetesen a bizottsági ülésen szóbeli kiegészítést tud tenni.
Összefoglalásképpen azt tudom mondani a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében, hogy támogattuk a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvény általános vitára való alkalmasságát, természetesen támogatni fogjuk a részletes vitát is. A Magyar Demokrata Fórum korszerű, konzervatív pártként egy olyan kapcsolatra törekszik a civil egyesületekkel és alapítványokkal, ahol nem a civil egyesületek és alapítványok viszik az MDF zászlaját, hanem mi vállalunk fel ügyeket, mi vállaljuk fel azt, hogy visszük konkrét ügyekben és konkrét esetekben a civil egyesületek és alapítványok zászlaját. Az NCA egy olyan zászló, amit a civil egyesületek és alapítványok támogatnak, ezért mi is támogatjuk azt, hogy az NCA-törvény megváltozzon.
Azt viszont mi is fontosnak találjuk, ami itt a vitában felmerült, hogy esetlegesen egy nagyobb, átfogóbb módosításra és változtatásra volna szükség. Amit például Bíró Ildikó képviselőtársam mondott, azt azért tartom - és ajánlom államtitkár úr és a kormánypárti képviselőtársaim figyelmébe is - fontosnak, hogy valahol teremtsük meg annak a lehetőségét, főleg akkor, hogyha át akarjuk alakítani, hogy ne negyedévente, hanem havonta kapja meg az NCA a lehívandó támogatást, hogy saját számlaszámmal tudjanak rendelkezni, és erre a saját számlaszámra tudjon átmenni a pénz. Ez mindenfajta vitát csökkenteni tud, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az NCA egy előfinanszírozási rendszer, és most nagyon sokszor folyik arról a vita, hogy vajon az NCA tanácsának a hibájából, a minisztérium hibájából vagy a kezelő hibájából történik meg az, hogy mondjuk, június 1-jén alá van írva egy pályázat - már a civilek részéről -, és csak, mondjuk, szeptember 10-én érkezik meg a nekik előfinanszírozásban megítélt támogatási összeg.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
