HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! El kell tekintenünk attól az egyszerű ténytől, hogy ez az irat nem a jelen kihívásaira ad választ, hiszen nem most készült, de hadd jelentsem ki első gondolatként azt, hogy ez egy nagyon ügyes írás. Ügyes, mert a beszűkült mozgástér adta lehetőségeket, a kisebbségi kormányzás minimális lehetőségét úgy adja elő, magyarul, a semmit úgy fogalmazza meg, hogy ma itt ülünk, és erről beszélünk. Ez egy eredmény.
Sok vélemény elhangzott ezzel a dolgozattal kapcsolatban, kettőt röviden hadd idézzek. Az SZDSZ ezt mondta róla: “Önellentmondásos és nem reális, politikai üzenetnek sok, programnak és cselekvési tervnek kevés.” De elhangzott ilyen vélemény is: “2000 óta ez a hetedik program, amit Gyurcsány Ferenc közzétesz, de ahogyan az előző hattól, ettől sem várható semmilyen látható eredmény.” Mindenki arra hivatkozik, ami valóban fő erénye ennek a dolgozatnak, hogy kiváló kommunikációs eszköz, egy olyan - ha az előző idézetet folytatnám - kommunikációs trükk, ami a figyelmet felkelti.
Engedjék meg, hogy én ne az erős kritikai hangot folytassam, hanem inkább a szövegben meglevő lehetőségeket próbáljam továbbgondolni, és valamit hozzátenni ehhez a gondolkodáshoz. Arról szól - és itt elsősorban természetesen a gazdaság kifehérítéséről, illetve az adócsökkentés kérdéséről van szó -, arról szól ez az irat, hogy 3-4 éven belül 1000-1200 milliárd forinttal csökkenthetjük az adózók terheit, és ahogy az előbb is elhangzott, az átlagjövedelem körüli és az afelett keresőknek érdemi, esetenként 10-20 százalék körüli nettó jövedelemnövekedést ígér.
(16.50)
Ha adócsökkentésről és jövedelemnövelésről beszélünk azoknál a társadalmi rétegeknél, amelyek természetesen megérdemlik ezt, akkor azt hiszem, hogy feltétlenül szólnunk kell azokról is, akik talán a leginkább megérdemlik: szólni kell a gyermekek érdekéről, a családok biztonságáról és a népesedési helyzet javításáról, és ez felveti a választható családi adózás gondolatát. Engedjék meg, hogy erre a területre irányítsam a figyelmem, és így próbáljam a gondolatot továbbvinni.
Azt hiszem, azt mindnyájan elismerjük, hogy minden gazdaságpolitikai intézkedésünk valamiképpen - közvetlenül vagy közvetve - hatással van a társadalomra, s ha ez igaz, akkor mindig figyelembe kell venni a társadalomelméleti alapelveket, ha egy gazdasági intézkedést teszünk, akkor is. Jelen esetben az igazságosság elvéről van szó, amit ha leegyszerűsítünk, úgy definiálhatunk, hogy mindenkinek meg kell adni azt, ami neki jár, méghozzá figyelembe véve az azonos személyi méltóságot és a társadalmi helyzetből adódó különbségeket. Nem lehet összehasonlítani annak az adózó polgárnak a helyzetét, aki egyedül él, annak a helyzetével, aki viszont sokakat eltart, gondoz, gondoskodik róluk. Éppen ezért érdemes legalább néhány mondat erejéig a választható családi adózás kérdéséről szólni. Azért, hogy az az adórendszer, amely ma igazságtalan - hiszen a gyermektelenséget jutalmazza, és bünteti azokat, akik másról gondoskodnak -, valamiképpen igazságossá váljék. Talán úgy, hogy a jövedelmükből kevesebbet vegyünk el adó formájában azoktól, akik másról is gondoskodnak.
Ha a családot úgy fogjuk fel, mint egy fogyasztói egységet, akkor indokolt, hogy a bevételi oldalról is egységesnek tekintsük a családot. Engedjék meg, hogy néhány mondatot szóljak erről az adózási formáról, a kiszámíthatóságáról is.
Ez a választható adózási forma azt jelenti, hogy a családtagok összevont adóalapba tartozó jövedelmeit együttesen vesszük számításba, ezt elosztjuk - nem a családtagok számával, hanem - a családtagok számától függő osztóval. Nem szeretnék a kiszámíthatóság részletkérdéseibe belemenni, de tény az, hogy minél több eltartottról, minél több emberről gondoskodó keresőről van szó, annál nagyobb ez az osztó, és annál kisebb lesz a befizetendő adó összege.
Számításaink szerint, ha megvalósult volna akkor, amikor benyújtottuk ezt a törvénytervezetet a parlament elé, akkor 2010-ben az adóterhek egy két gyermeket nevelő család esetében, ahol természetesen két szülő is van, 25 százalékkal, ahol egy szülő egy gyermeket nevel, 30 százalékkal csökkentek volna. Ez nagyjából annyi, mint amennyit a Gyurcsány-dolgozat említ, csak egyetlen szemponttal kiegészül: az igazságosság szempontjával, és egy adórendszernél talán ezt is érdemes figyelembe venni. Tehát a gyermekek érdeke, a család biztonsága és a demográfiai helyzet javítása igényli azt, hogy amikor adórendszerről beszélünk, akkor az igazságosság szempontját is vegyük be a gondolkodásunkba.
Ennyivel szerettem volna kiegészíteni ezt a dolgozatot, illetve ennek egy gondolatát. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)
