HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolatot én is a szociálpolitikához szeretnék szólni. A rászorultság elvének kizárólagos alkalmazása oda vezet, ahol most egy bizonyos réteg él, vagyis benne hagyja őket abban az állapotban a folyamatos segélyezés, amiben vannak, és nem segíti őket, hogy kilépjenek onnan.
Egy másik szempontot is érdemes legalább ennyire figyelembe venni, az egészséges társadalom építésének a szempontját. Mindenkinek meg kell adni a biztonságot, aki segítségre szorul, senkit nem szabad bizonytalanságban hagyni. De sok esetben a legtöbb, amit adhatunk valakinek, hogy megmutatjuk, sőt merem használni a kifejezést: késztetjük arra, hogy kilábaljon abból a helyzetből, amiben van. Ez adott esetben a munkaerőpiacra való visszavezetést jelenti. Kétségtelen tény, hogy a közmunka nem erre való. A közmunka arra való, hogy a társadalom számára folyamatosan hasznos tevékenységet folytasson, egyúttal az igazságérzetét kielégítve lehetőséget biztosítsunk valakinek, hogy a segélynél jóval nagyobb összegért munkát végezzen. Aki képes arra, hogy tanuljon - mert egy felnőtt, idősödő ember már nem biztos, hogy alkalmas erre -, annak a tanulás lehetőségével adjuk meg a kilábolás esélyét. De semmiképpen nem jó se az egyénnek, se a társadalomnak, ha tudatosan benne hagyjuk a folyamatos segélyezéssel abban az állapotban, amiben van. Ki kell segíteni onnan.
(18.40)
Említették a nyolc általánost nem végzettek foglalkoztatásának alacsony szintjét. Sokkal összetettebb a kérdés, mert itt olyan réteg jelenik meg, ahol bizony a demográfiai helyzet is más, mert sok esetben itt lép be - csúnya szó, valaki ezt mondta - a megélhetési gyermekszülés, hiszen a statisztikai adatok szerint a nyolc általánost el nem végzettek körében háromszoros a gyermekvállalás, mint az átlag esetében.
Tehát amikor segíteni akarunk, akkor minden szinten meg kell adnunk a segítséget ahhoz, hogy kilábaljanak ebből a helyzetből.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
