KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában több ellenzéki hozzászóló megpróbálta a Megegyezés program kapcsán az origót kitenni 2006-ra. Ha valaki figyelmesen végighallgatta a miniszterelnök úr megszólalását, akkor világos lehet mindenki számára az, hogy az origót nem lehet 2006-ra kitenni, hanem érdemes egy kicsit szélesebb perspektívában vizsgálni a folyamatokat, adott esetben egészen a rendszerváltástól kiindulva. De ha nem is megyünk vissza az 1990-es évek elejére, mindenképpen szükség van arra, hogy megnézzük, a 2000-es években milyen gazdaságpolitikát folytattunk, aminek következtében nyilván a 2006. évi szükségszerű intézkedéseknek sorra kellett kerülniük.
Ha visszatekintünk 2000-re, azt látjuk, ott akkor kedvezőbb gazdasági és külgazdasági körülmények voltak, elindult egy olyan folyamat, amely a társadalompolitika szempontjából nyilván előnyös volt, hiszen ki ne örült volna az 50 százalékos béremelésnek, azt megelőzően a Fidesz osztogatáspolitikájának, a szociálpolitikai kiigazításoknak. Tehát az nyilvánvaló, hogy erre szükség volt, és ebben az MDF-en kívül gyakorlatilag egység volt itt a Házban. Nyilvánvaló, hogy 2006-ban szükséges volt egy alapvető kiigazítás, és az egyensúlyteremtés nehéz, fáradságos feladatát nemcsak Magyarországnak nem sikerült megspórolnia, hanem Európa legtöbb országának sem, amelyek rákényszerültek ilyen kiigazításra.
(18.50)
Végig lehet azt nyugodtan nézni, hogy hány országban hajtottak végre ilyen fáradságos kiigazítást. Mindenütt, ahol a deficit lefaragása volt a feladat, ott az mindenütt fáradságos volt. Az is tény azonban, hogy ahol túljutottak ezen a nehéz perióduson, nemcsak a kiigazítást csinálták meg, hanem a Fidesz által sokat bírált reformokat is az egészségügyben, az oktatásban, a közigazgatásban, beleértve a helyi közigazgatást is, a nyugdíjrendszerben. Nyilván ott egy év után jelentősen gyorsult a növekedés.
Azt lehet mondani, ha most itt a jövőről beszélünk, hogy a kormány 2006 óta nagyon következetes gazdaságpolitikát folytat. Van egy kétéves szigorú kiigazítás, amit egyébként nagyon erőteljes államháztartási reformok fémjeleztek. Most egy trendváltás érződik, bár a vártnál jóval kedvezőtlenebb világgazdasági körülmények közepette. Ez a trendváltás kevésbé karakteres, lassabban lejátszódó folyamat.
Mi a lényege ennek? Továbbra is egyensúlyjavítás a meghatározó, és ebben úgy látszik, hogy Brüsszel, a fejlettebb országok is, amelyek értékelik a magyarországi folyamatokat, támogatnak bennünket. Ugyanakkor ez az egyensúlyjavítás most már egy csökkenő adóterhelés mellett valósítható meg. Hogy csak számszerűsítsem ezt: a 39,6 százalékról 39,4 százalékra 2009-ben, csökkenő centralizáció mellett - 49,2 százalékról 48,5 százalékra -, csökkenő infláció mellett - a 6,5 százalékról 4,3 százalékra -, gyorsuló növekedés mellett: 2,4 százalékról 3 százalékra.
Itt rögtön hozzáteszem, hogy természetesen tisztában vagyunk azzal a külső körülményekből fakadó nagyobb kockázattal, ami adott esetben itt a növekedést számos szakértő részéről megkérdőjelezi, de mégis azt mondhatjuk, hogy a magyarországi folyamatok ma még nem indokolják azt, hogy ezt a gyorsuló növekedést felülírjuk. Akkor nyilván az egyensúlyjavítás most már egy emelkedő reálbér mellett valósulhat meg: 0,7 százalékról, ami 2008-ban valószínű megvalósul, megalapozottan tervezünk egy magasabb, 2 százalékot meghaladó reálbér-növekedést. Egy nagyobb, bővülő fogyasztást megalapozottan tervezhetünk. Ebben az évben egy 0,5 százalékos fogyasztásbővülésről beszélhetünk, jövőre már ezt 1,9 százalékra tervezhetjük.
Közben büszkék lehetünk arra, és az lenne nagyon jó, ha nemcsak a kormánypártiak lennének büszkék arra, hanem a másik oldal is, mert ez nem egyszerűen a kormánynak a teljesítménye, kellett hozzá nyilván az is, de az, hogy az egyensúlyi pozíció az idei 3,8 százalékról, ami egyébként már a tervezettől is kedvezőbb… - jövőre minden remény megvan arra, hogy 3,2 százalékra javul. Ehhez kapcsolódóan az adósságszolgálati rátában is egy visszafelé fordulás következik el, a 66 százalékról megyünk visszafelé, jövőre még csak a 65 százalék irányába, de nyilván ez a folyamat tartósan benne van a fejlődésünkben.
Joggal tesszük fel a kérdést, hogy ilyen kedvező körülmények között, amit persze nem szeretnénk túlértékelni, de az a válsághangulat, amit itt az ellenzéki képviselők a mai vitában is keletkeztettek, úgy gondolom, hogy a számok tükrében egyszerűen megalapozatlan. Tehát joggal kell beszélnünk arról, hogy mi a helyzet a növekedésösztönzéssel, a foglalkoztatásbővítéssel.
Azt világossá tettük ebben a vitában, hogy nyilván mesterséges növekedésösztönzést nem lehet támogatni. A kormány ugyanakkor tudatosan javítani kívánja a növekedési feltételeket, és ezt több eszközzel kívánjuk megvalósítani. Egyrészt maga az egyensúlyteremtés önmagában is egy növekedésgyorsító, növekedési feltételeket javító lépés, az uniós pénzeknek a hatékonyabb felhasználását tudjuk ígérni és tudjuk vállalni. Tegnap többször szóba került itt a parlamenten belül is a kis-, középvállalkozások gazdálkodási, finanszírozási feltételeinek a javítása, amit nem szabad lebecsülni, a kiterjedt egyszerűsítés az adórendszerben, és az üzleti környezet sikeres átalakítása, amiről miniszterelnök úr is részletesen szólt, és nyilván a foglalkoztatás bővítésében is egy jelentős bővítést tervezünk.
Egyetértünk azzal, hogy meg kell találni a foglalkoztatásbővítés legjobb eszközeit. A kormány a következő évek gazdaságpolitikáját a foglalkoztatásbővítés jegyében kívánja megfogalmazni, ehhez igazítjuk az adó- és járulékpolitikánkat, amiről holnap részletesen tudunk szólni, és ennek megfelelően hajtjuk végre az “Új tudás” és az “Út a munkához” programot.
Ez az, amit én most így a vita vége felé, de még nem lezárásként a kormány nevében mindenképpen szükségesnek tartottam elmondani, ellensúlyozva mindazt a válsághangulat-teremtést, amit itt az ellenzéki képviselők - különösen a Fidesz, KDNP - az elmúlt órákban bemutattak az ország közvéleményének.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
