LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Körülbelül ötéves a panelprogram, ha a 2002-es, 2003-as, illetőleg a 2007-2008 közötti időszakot vizsgáljuk. A dolog azért bizonytalan, mert a Széchenyi-tervet önök megtagadták, ugyanakkor éveket kihagytak a programban, ráadásul a legnehezebb évek maradtak ki, amikor a legnagyobb szükség lett volna a segítségre, a lakótelepen élő mintegy 2 millió ember, mintegy 820 ezer család számára.
Egyszer mindennel el kell számolni: az emberek hitével, pénzével, az állam pénzével és az elvesztegetett évekkel is; azokkal az évekkel, amikor ezt a programot, a paneles lakótelepek megújítását a legnagyobb körültekintéssel, a lehető legnagyobb költség- és energiahatékonysággal kellett volna vinni, az itt élőknek számtalan módon segítséget nyújtva, minden szereplő teherbíró képességét figyelembe vevő program kellett volna. Ehelyett azt látjuk, ha létezne egy verseny, amelyben a leghomályosabb, legellentmondásosabb állami beruházások, programok mérnék össze magukat, akkor a panelprogram biztosan dobogós helyen lenne.
Az elindító a Fidesz-kormány Széchenyi-terv lakásprogramja volt. Az átfogó program gondolt a lakásállomány arányos és ésszerű bővítésére, átfogó értéknövelő, energiatudatos korszerűsítésére, ebbe ágyazódott bele a paneles épületek, lakótelepek megújítása, volt benne lakáshitelezés, lakáshoz jutás elősegítése, a lakásmobilitás növelése, és elindult volna egy bérlakás-építési program is.
Hogy folytatódott a program? Az újrakezdés idejéről néhány idézet álljon itt mintegy mementóul. A panellakások műszaki állapota egyre romlik, a közüzemi díjak és ezen belül a távhőszolgáltatás díja aránytalanul magas, a paneltulajdonosok egy része már képtelen kifizetni a díjhátralékot. Szakértői becslés szerint mintegy 200-250 ezer családot fenyeget az árverezés, lakásuk elvesztése.
Nem kerülhető meg az a tény sem, hogy a panelban élő családok az elhibázott privatizálás következtében bár alacsony áron, de a panellakások valódi állapotának ismerete nélkül vették meg lakásaikat. Tájékoztatás hiányában nem volt tudomásuk a küszöbön álló, sokkhatásként jelentkező rehabilitációs munkák szükségességéről és halaszthatatlanságáról. A lakótelepről elköltözni nem tudó lakosok között jelentős hányadot képviselnek a sokgyermekes családok, a gyermekeiket egyedül nevelő szülők, nyugdíjasok és özvegyek. Ők alig képesek megbirkózni a magas lakásfenntartási költségekkel, tovább növelve a közüzemi díjhátralékosok számát. Miután a panelben élő családok a közműköltségek, főleg a távfűtés miatt már eddig is évek óta folyamatosan többet fizetnek a többi családnál, ezt a felesleges és a kényszerű pazarlásból származó többletkiadást úgy is lehet tekinteni, hogy ők a maguk részéről kényszerűségből már megfizettek egy, a lakásukra eső rehabilitációs költségnagyságot.
Semmivel sem könnyebb az önkormányzatok helyzete sem. A program arról szólt, hogy átfogó szociális vizsgálatra és komplex szemléletre van szükség. A főbb célokat a következőkben határozták meg.
(9.10)
“A mintegy kétmillió lakos életkörülményeinek lényeges javulása, a panellakásvagyon megőrzése, energiamegtakarítás, jelentős távfűtésidíj-csökkentés, a lakótelepek humanizálása.” Ez a beszéd, amelyből idéztem, éppen szinte napra hat évvel ezelőtt, 2002. október 9-én hangzott el Csabai Lászlóné kormánymegbízott részéről. Azért őt idéztem, hogy még véletlenül se vádolhassanak elfogultsággal. Ő erre a programra megalapozott számításokkal évi százmilliárdos állami költségvetési forrást szánt volna körülbelül 15 évig. Mi valósult meg ebből? Gyakorlatilag semmi, illetőleg csak annyi, hogy eljutottunk az 1985-ös szintre, oda, ahonnan elindultunk.
Az eddigi panelprogram 5-7 cm-es homlokzati hőszigetelésről és ablakcseréről szólt. Ezzel a megoldással ezeket az épületeket a 30 évvel ezelőtti állapotban konzerváltuk. Az MSZP-SZDSZ-kormány pedig az állítja, hogy x milliárdból - nem tudni pontosan, hogy mennyiből - felújítottak 200 ezer, de lehet, hogy csak 192 ezer lakást. Úgy gondoljuk, hogy ebben az esetben a lehető legrigorózusabb állami felügyelettel kellett volna ezt az egészet végezni. Így viszont azt látjuk, hogy a felújítás hiteltörlesztése sok esetben akár tíz évig is két-háromszorosa a rezsimegtakarításnak. Ráadásul a legrosszabb évben, 2007-ben, amikor 50 százalékban nőttek a díjak, nem is írtak ki pályázatot.
Mit látunk a panelprogrammal kapcsolatban? Hihetetlen és minden ellenvéleményt lesöprő arrogáns sikerpropagandát a kormány oldaláról, összeszorított fogakat és egyre nagyobb otthon dohogást a másik oldalon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), a legkiszolgáltatottabb lakástulajdonosok oldalán. Összességében megállapíthatjuk, hogy ez az 5-6 év a paneles lakótelepek rehabilitációja szempontjából elvesztegetett idő volt, amellyel el kell számoljanak a kormánypártok, a kormány.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
