DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Milyen gazdasági környezetben kell ezt a mai adóvitát lefolytatnunk, illetve az előttünk lévő törvényjavaslat ajánlásait megfontolnunk? Látjuk, hogy egy tulajdonképpen gyorsuló módon elhatalmasodó pénzpiaci világválság közepén vagyunk, és bár a hazai bankrendszerről a mai napig egyetlen negatív információ nem látott napvilágot, stabilnak, ilyen szempontból szinte érintetlennek tekinthetjük, azért azt gondolom, senki nem gondolja, hogy általában a magyar gazdaságot nem fogja érinteni ez a válság. Ha nem az ajtón, hát az ablakon fog hozzánk beérni, a nemzetközi kapcsolatokon, az exporton, az ipari termelésen, a foglalkoztatáson keresztül fog hatni majd a magyar gazdaságra. Reméljük, ez a hatás nagyon csekély lesz ahhoz képest, amilyen híreket hallunk, mondjuk, az izlandi gazdaságról. Mondok egy számot is: ott most éppen 34 százalékos költségvetési hiányt jeleztek előre.
Azonban nemcsak ez a válság van, hanem egyfajta dekonjunktúra is érvényesül, hiszen vannak országok az Európai Unión belül is - például Olaszország vagy éppen a kipukkant balti lufi keretében az ottani tagországok, de említhetem Németországot is -, ahol az ipari termelés már nem az első hónapja, nem az első negyedéve, hanem kettő, három, négy negyedéve is csökkenő tendenciát mutat, és ennek hatása alól az utóbbi hónapokban a magyar gazdaság teljesítménye az ipari termelés vonatkozásában sem tudta kivonni magát.
Ugyanakkor azt látjuk, hogy a legtöbb mutatóban, sőt mondhatjuk, szinte minden mutatóban hazánkban ellentétes folyamat van. Míg az Unió átlagában kedvezőtlen irányba tendálnak az értékek - s itt hadd hivatkozzam a 2008-as adatokra, bár ez már a 2007-esekben is felfedezhető, ha az értékekben nem is, de a tendenciák tekintetében már mindenképpen -, addig a magyar gazdaság akár a gazdasági növekedést, akár az inflációt vagy az ipari termelést tekintve felzárkózik, közelít ehhez az egyébként ellentétes folyamathoz, tehát előbb-utóbb - lehet, hogy sok tekintetben már 2008-ban, de 2009-ben minden bizonnyal - valószínűleg találkozunk majd az uniós átlaggal.
Azt is láthatjuk, hogy a helyzetértékelés elég sokféleképpen jut el hozzánk. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy csak a nekünk tetsző véleményeket halljuk meg, ugyanakkor kénytelenek vagyunk a bennünket igazoló álláspontokat ismertetni, sőt sokszor csak azokat, mert hiszen az ellenzéki kollégáknak meg éppen az a feladatuk, hogy a másik véleményt mondják el a megadott terjedelemben. De a döntés elől nem menekülhetünk el, azt ebben a parlamentben kell meghozni mindezen ismeretek alapján. Fontos tehát, hogy megtaláljuk a kompromisszumot, hogy a gazdaság működése, az ország felzárkózása szempontjából egy jó, a lehető legjobb adótörvényt fogadjunk el. De nemcsak itt a parlamentben kell a többséget megtalálni az adótörvények változtatásához. Nagyon lényeges, hogy a társadalomban, abban a közegben, ahol nap mint nap mozgunk, szintén legyen többsége annak az álláspontnak, amire itt a végén gombot fogunk nyomni. Éppen ezért azt gondolom, hogy egy megfontolt, óvatos, kompromisszumkereső javaslattal kell előállni akkor, amikor az adótörvényekről beszélünk. Ennek a fő pontja az, hogy egy reális helyzetből, a helyzetet reálisan ismerve egy másik reális helyzetbe kell eljutni, és nyilván akkor az az út is, az a pálya is valóságos, megvalósítható lesz.
Az adóváltoztatások lényegében két nagy csoportra bonthatók, részben az adóegyszerűsítések, részben az adóátcsoportosítások területén valósul meg egy összességében az adóterhet csökkentő adójavaslat a mai kormányzati beterjesztés alapján. Az egyszerűsítések tekintetében tudjuk, hogy a vállalkozásoknál - de ez még a magánszemélyek esetében is elmondható - az adminisztráció, köztük az adóadminisztráció költsége körülbelül a duplája az uniós átlagnak. Ez tehát egy óriási tartalék, amin ha tudunk változtatni, akkor felszabadulnak források, megtakarítanak költséget a vállalkozók, ez tehát igenis egy rendkívül fontos és jelentős terület. Ha egyszerűsítünk az adóadminisztráción, a különféle dokumentumok tartalmán és mennyiségén, akkor a vállalkozások jobb pozícióba kerülnek, mint ahogy Magyarország is például csak a múlt évben kilenc helyet előreugorva a 41. helyre került a versenyképesség nemzetközi ranglistáján, mert már megkezdtük ezt az egyszerűsítési folyamatot. Most újabb ilyen szempontok kerültek elő: a nullás bevallás helyett a nyilatkozattétel mint egyszerűsítés, akár a számvitel, tehát a kettős könyvelés rendszerében az év végi elszámolások, minősítések kisöprésével egy viszonylag egyszerű könyvelési metódust biztosítva az ilyen típusú vállalkozásoknak, vagy az átalányadózás értékhatárának az emelésével mind a kiskereskedelmi forgalomban, mind az egyéb szolgáltatási, termelői tevékenységgel működők számára jelentős ilyen típusú megtakarítást tudunk biztosítani.
Az átcsoportosításnál fontos, hogy az adóbázis szélesítésére kerüljön sor, mert így az átcsoportosítás terhei egy jóval nagyobb és ebben az értelemben nyilván igazságosabb módon terhelik majd azokat, akik eddig viselték az esetleges nagyobb terheket, és jóval kisebb az az ugrás, ami eddig az adót jogszerűen vagy nem éppen a jogszerűség mezején elkerülni próbálókat fogja sújtani. A cél a foglalkoztatás bővítése. Azt hiszem, hogy vannak jó előjelek. Például 2007-ben a Start-kártyák mintegy 80 ezer ember számára kerültek kiállításra, és ezek elhelyezkedése 80 százalékban eredményes volt. A Start Régió bevezetésével a többszörösen hátrányos helyzetű térségekben járadékmentesen lehet foglalkoztatni három esztendeig a munkavállalókat, megteremtve pont a munkaerő-foglalkoztatás szempontjából is hátrányos helyzetű térségekben a következő nemzedék felnevelésének a mintáját, hogy ne a munkanélküliséggel, hanem a munkával lehessen megismerkedni. És természetesen itt van az egyébként mindenhova kiterjedő, a minimálbér kétszereséig terjedő járulékcsökkentés is.
Mi a mozgástér? Úgy érzem, azt viszonylag kevés kritika érte, hogy a konvergenciaprogram ad keretet ennek. A konvergenciaprogram legfontosabb - én misztifikálnám: egyetlen - fő célja a költségvetési hiány leszorítása. Az összes paraméter, az összes érték - a gazdasági növekedés, az infláció meg minden - mozoghat, ha a végén ebből a fekete dobozból egy jó vagy egy ennél jobb szám jön ki.
(13.00)
Itt rögtön lehet reflektálni Tállai képviselő úrnak arra a gondolatára, hogy mi végre is ez az 5 százalékos hiány? Hiszen a 2006-os potenciális 11,6 százalékos hiányhoz képest másfél év alatt 5 százalékra lementünk. Még ha ezzel még mindig nem jutottunk előre a rangsorban, ez azért mégiscsak az, amire büszkék lehetünk, ez azért mégiscsak az, amit meg kell köszönni Magyarországon mindenkinek, hogy a saját maga területén a saját maga munkájával hozzájárult ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, és a következő két esztendőben további 2 százalékkal fogjuk tudni ezt a hiányt csökkenteni. Idén már nagyjából látjuk, azt hiszem, jövőre sem lesz ennek különösebb akadálya.
Hol van a kompromisszum tehát? Én azt gondolom, hogy van kompromisszum az egyszerűsítések tekintetében. Mi magunk is kezdeményezzük, például a gépjármű-adóztatásnak a kormány egyszerűsítő javaslatánál is egyszerűbb változatának a megvalósítását. De azt gondolom, hogy lehet megbeszélést folytatni egyes kisadók további sorsát illetően is. Az átcsoportosításnál milyen lehetőséget látunk? A kormányzati javaslatban ott van a személyi jövedelem 1,7 millió forintról 2 millió forintra történő sávemelése. Azt gondolom, az irányban egyetértünk, az aránnyal van valami, a mértékkel, a nagysággal van valami. Úgy gondolom, lehet ezen gondolkozni. Ha nem elég a 300 ezer forintos többlet, azon kell munkálkodni, hogy találjuk meg azt a korrekt számot, amivel esetleg tovább lehet növelni ezt az értéket.
Van javaslatunk a jövedéki adó két lépcsőben történő megvalósítása tekintetében, mert mi is úgy látjuk, hogy talán az egy lépcső a feketegazdaság átmeneti ugyan, de bővülését eredményezné ezen a területen. Szeretnénk, ha a jövedelem meghozása mellett mégis szinten tartanánk vagy leszorítanánk a feketegazdaságot.
Néhány reflexió a továbbiakban is a Tállai képviselő úr által elmondottakra. Talán csak megismételve, mert nem ártana nekünk is sulykolni azt, amit önök már megpróbáltak sulykolni: ha kisebb a hiány, 6,8 helyett csak 5 százalékos az eredményszemléletű hiány, akkor itt nem tűnt el 450 milliárd forint, itt megtakarított a kormányzat, ennyivel kevesebbet költött el, ennyivel lejjebb sikerült a hiány, ennyivel közelebb vagyunk ahhoz a célhoz, amit szeretnénk elérni.
Foglalkoztatási mutató tekintetében: igen, Magyarországon viszonylag alacsony az aktivitási ráta, ugyanakkor tudjuk azt is, hogy Magyarországon kevesen, de sokat dolgoznak. Ha átszámoljuk valamennyi európai uniós országnak ezt a mutatóját teljes foglalkoztatási mutatóvá, akkor azt látjuk, hogy rögtön Hollandia szintjén vagyunk, amely a második Európában. Tehát azért erre is figyelni kell. Akik ott javítják az aktivitási rátát, azok döntően részmunkaidősök. Ebben kell nekünk is esetleg előrelépni.
A beruházási támogatásokra azt tudom mondani, hogy képviselő úr, az Európai Uniónak vannak szabályai, hogy mennyit lehet adni, és gondolom, nem újság, csak ön nem mondta, hogy ezt minden ország azért, hogy odavonzzon beruházásokat, maximálisan kihasználja. Szlovákia is minden odatelepülő beruházást, most nem is nevezem néven őket, ugyanazzal a maximális támogatással próbál meg odacsábítani, mint Magyarország. És miért ide jött a Mercedes, miért nem Romániába ment? Mert itt valóságos utakon jutott el. Itt értékelte, hogy Magyarország talán erőn fölül, de három év alatt megduplázta az autópályák hosszát, már nem 500 kilométer autópályának van, 1000 kilométer autópályánk van. Na, ez az, ami be fog kerülni a történelemkönyvekbe, amit nem mi írunk, mert erre büszke lehet mindenki, én is büszke vagyok rá.
Szlovákiában még most is 10 százalék, az utolsó hónap 9,9 százalék, előtte hosszan, magasan, messze több volt a munkanélküliség. Itt már hallottunk lengyel adatokat, két éve még a 20 százalékot döngették a lengyel munkanélküliségi adatok, de arról nem beszélünk, hogy ha a munkanélküli-ellátást átszámoljuk, az vajon mennyi, több vagy kevesebb, mint a magyar. Ha a szociális támogatásokat az ellátórendszerben átszámoljuk, az több vagy kevesebb? Nem tudjuk kispórolni a szolidaritási elemet, ez nem egyénileg nyújtható, ezt az állam közvetíti közösségi szolgáltatások és ellátások formájában, és ezt nem tudjuk megspórolni, hogy megtegyük.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Utolsó helyen vagyunk az Unióban - erre már csak egy gondolatot szánok. Ahogy Wiener képviselő úr is hivatkozott rá, most már azért elég rendesen benne vagyunk 2008-ban, jó lenne, ha a 2008-as számokat is elővennénk, és azokat is mondanánk. Már nem vagyunk utolsók, vagy legalábbis már nem mindenben, ahogy ön mondja (Tállai András közbeszól.), de azért van még olyan szám valóban, aminél még el tudja sütni ezt a dolgot, de már nem vagyunk az utolsók. De nemhogy az utolsók nem vagyunk, hanem szépen zárkózunk fel, van, amiben talán már év végén, de jövő évben már az elsők között leszünk és nemcsak a régióban, hanem az Unió egészében. (Bernáth Ildikó: Miben?) Például a gazdasági növekedésben. (Bernáth Ildikó: Ezt most komolyan mondja, képviselő úr?) Igen.
Végtére is az utolsó mondat legyen a kompromisszumkeresésé. Olyan javaslatokat, amelyek a mi számunkra és a társadalom többsége számára is támogathatók, átvezethetőnek látunk az adótörvény javaslatán, és így a parlamentben is meg tudjuk találni azt a többséget, ami egy jó adótörvény és aztán majd egy jó költségvetés elfogadásához vezethet.
Elnök úr, köszönöm a szót, köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
